2012. május 18., péntek
Erik és Alexandra
A hírmédia sanyarú helyzetével foglalkozó írások évek óta egyetlen komolyabb reménységet emlegetnek, a helyi, pontosabban a hiperokális (hyperlocal) médiát. Úgy tűnik, hogy az emberiség túlnyomó részét nem az izgatja, mi történik a világ másik felén, hanem inkább hogy ki költözött a szomszédba és hogy meddig tart a sarki “Mini Market” tatarozása.
A helyi sajtó persze nem új találmány. Elvileg nálunk is létezik A helyi tanácsok önkormányzatok sok helyen kiadnak valamilyen újságfélét, a helyi lapnak álcázott politikai agymosó, a Helyi Téma is sokunkhoz eljut, és persze ott vannak még a különböző helyi hirdetési újságok.. Feltételezem azonban, hogy a szakértők nem az ilyesmiben vélik felfedezni a szakértők a média jövőjét.
Tények a Whitereport mediabrowserből az offline médiumok digitális elmaradottságáról: minden harmadik - több mint kétezer - off-line médium nem rendelkezik online/digitális megjelenéssel saját márkaneve alatt. Ez nem pusztán a digitális éretlenség fokmérője - egyúttal new business-lehetőség webeseknek, saleseknek, sőt, piacfejlesztési célpont.
A hazai eredet és a (feltételezett) nemzeti karakter márkaépítési célú felhasználása egyre gyakoribb, miközben a valódi viszonyok egyre inkább keverednek a globalizált piacon.
Legutóbb megnéztük milyen technológiai eszközökkel tudják a televíziónézők visszanézni a műsorokat. Mind az analóg, mind a digitális videórögzítő megjelenését egyfajta gyorsan múló hype övezte: eltűnnek a lineáris tévénézők vagy sem. Egyelőre drámai változás nem történt, és manapság már nem is találkozunk annyi írással a témában, de ha picit körülnézünk, akkor van néhány érdekes fejlemény a késleltetett, vagy időeltolásos televíziónézés körül.
Képzeld el, hogy felugrasz egy barátodhoz. Miközben kimegy valamiért , gyorsan felméred az asztalon, fotelben, szőnyegen kinyitva heverő újságokat, éppen olvasott könyveket. Ismerős? Most képzeld el azt mi lenne, ha egy ügynökség emberei titokban behatolnának barátod lakásába, hogy a számukra legkedvezőbb módon rendezgessék el ezeket az olvasmányokat? Abszurd? Pedig valami ilyesmi történik azokkal, akik a Facebook különböző social reader (közösségi olvasó) alkalmazásait használják.
Közösségi Média