2012. május 18., péntek
Erik és Alexandra
Schmitt Pál névtelen bloggerezése óta hatalmas utat tett meg a közélet: mára a Névtelen Bloggerek hírértékűvé nemesedtek. Méghozzá rekord idő alatt. A "zöldmezős blog" kifejezésen nagyon jót röhögtünk, pedig a közmédia állapota miatt inkább üvölteni szeretnénk.
A Havas globális vezére szerint a vállalatok felelős működéshez való viszonyulásának három szakasza van. Persze ebből is van itthoni változat, amit talán leginkább az önbizalomhiány szakaszának nevezhetnénk. Néha érthetetlen, hogy cégek munkatársai még a nevüket sem merik/akarják adni a témához.
Unod az állandó változást, és azt hogy semmi nem működik? Az fps-sel megnéztük, ki mivel vágná fejbe mindezért Zuckot. Megsemmisitő erejű adatok!!!4négy!! Katt az infografikáért.
Valószínűleg rajtam kívül senkit nem érdekel, mégis elárulom, hogy a február különösen munkásra sikeredett, és még nincs vége. Miközben rengeteg dolgunk volt a lappal és a konferenciával, a naponta tonnaszámra ömlő hírekkel is sokat birkóztunk.
Bevallom, évek óta nem vagyok képes megérteni egyes kommunikációs szakemberek megfontolásait: miért küldenek bizonyos híreket olyan szerkesztőségeknek, amelyeknek az adott témához nyilvánvalóan nincs semmi közük? Magánemberként szinte sírok az örömtől, ha megtudom, hogy elkészült a Pösténypuszta-Pető közötti Ipoly-híd, de miért tájékoztatják erről közleményben a Médiapiac szerkesztőségét? Százával, ezrével kapunk ilyesmit.
Olvastam az NMHH Médiatanácsának oldalán a Lomnici-riport ″állítólagos″ riporterének ″nem hivatalos″ levelét. Ebben az szerepel, hogy ″Konkrétan az MTVA hírszerkesztői szobájában feletteseimtől kaptam azt az utasítást, hogy: ´ha másként nem megy, húzzál zsákot a Lomnici fejére, mert még vágóképben sem látszódhat a riportban´.″ A dolog szöget ütött a fejembe.
Közösségi Média