Hogyan veszítsük el a maradék hirdetőinket a lehető legrövidebb idő alatt?
Biztos sokaknak megvan a Brian életéből az a szál, amely az önsorsrontó érdekképviseletekkel, továbbá az egymást köpködő, egyébként tökegyforma pártokkal viccelődik. Hősünk a Júdea Népe Fronttal cimbizik össze, akik a rómaiaknál jobban csak a Júdeai Népfrontot, továbbá a Júdeai Nemzeti Frontot utálják. A belharcok közepette az egész anti-római szál el is vész. Állandóan üléseznek, határozatokat hoznak, majd nem csinálnak semmit.
Van nekünk egy rádiós piacunk, amely hallgatói oldalról igen sikeres: több mint 8 millióan hallgatnak valamilyen rádiót. Ehhez képest a médiatípus részesedése a nettó reklámköltésekből 2010-re már csak 4 százalékot tett ki. Volt anno egy Igen! Rádió kutatás, annak volt egy második hulláma, aztán a fogyasztói szokások átalakulásán és a sztenderd megrendelő oldali hülyeségen túl szépen elindult a piac a tömeges harakiri felé.
A Danubius és a Sláger sárdobálására, a piac egészét leszaró, rövidtávú létezéstechnikai manővereikre feltehetőleg mindenki emlékszik. Aztán amikor a ClassFM és a NeoFM vette át a stafétabotot, szentül fogadták, hogy ők majd jobban, ügyesebben csinálják. Hogy nem lesz rövidtávú aláígérés, meg közös elvek mentén, meg… Egy ideig úgy is tűnt, hogy érnek el eredményeket. Ehhez képest tavaly megjelentek az első szenyázó nyilatkozatok.
Most meg a NeoFM közleményben sürgeti az új közönségmérést, mondván, a nemzetközi trendekhez jobban illeszkedő, szakmailag és üzletileg rendben lévő kutatás kéne. Ezt követően a - GfK-val tandemben mérő - Ipsos közleményt ad ki, hogy a NeoFM itt meg ott ferdít. A Class FM különösebben nem fűz hozzá semmit, de kiad egy közleményt, amiben 2011-re vonatkozóan biztos ami biztos közli, ő a piacvezető. Közben a TNS Hoffmann új rádiós közönségmérést jelent be Budapesten.
Mi ezzel a baj? Tény, hogy a mérés nem tökéletes, például a havi adatközlés valóban baromság, de – ha hihetünk a piaci híreknek – ezt pont a rádiók akarták. Vagy nem? Meg az is jó, ha sok kis virág nő, és van egy csomó kutatás, csak éppen a közönségmérés az pont nem olyan. De ennek itthon hagyománya van (lásd: online piaci tökölés a gIA elismertetésével). Miközben klassz, ha kihívóként jelentkezik egy kutatócég, mert van jobb/modernebb módszertana, elgondolása, azt is figyelembe kell venni, hogy a közönségadat a szegmens iparági valutája, ez alapján cserélnek pénzek gazdát. Akkor most legyen kettős (hármas, akárhányas) mérce? Persze nincsen az benne a Szentírásban, hogy az idők végezetéig ugyanazok mérjenek egy médiatípust, de akkor írjunk ki tendert. Normálisat, transzparenset, különben közröhej tárgya leszünk.
A rádiós piac magának köszönheti a bajt. Annak idején ők maguk vitték be a közbeszédbe a "rossz a mérés", "rossz a párhuzamos mérés" és hasonló narratívákat. A nyakukon is maradt. Olyannyira, hogy a rádiós értékesítők egy része totál hitehagyott lett. Azt meg nem tudják eladni, amit szarnak gondolnak. Pedig elképzelhető, hogy nem is olyan szar az a portéka.
Vannak persze pozitívumok: ezen a vérzivataros, frekvencia balhés, így kiszámíthatatlan piacon is leülnek beszélgetni egymással a rádiós vezetők. Legalábbis ezt mondják. De hogy az ilyen üzengetős, kavarós időkben folytatódik-e az egyeztetés, s ha igen, akkor komolyan vehető-e, azt nem tudom. Egyeztetnek, határozatokat hoznak, mint ama fentebb emlegetett júdeai terrorszervezet, közben Briant megfeszítik.
Az elején azt mondtam, nem csinálnak ezek semmit? Dehogynem. Szépen kicsinálják a saját piacukat. A lóvét meg sok szeretettel várja a tévé, a net, a közterület meg a többiek. Ők köszönik szépen, a rádiósoknak meg jöhet a harakiri.
