Közönségmérés: kontaktus értékek új forrásokból

Közönségmérés: kontaktus értékek új forrásokból
Az új médiumok (bármit is jelentsen ez a gyűjtő fogalom) jellemzően új technológiákhoz (digitális eszközök, új platformok) kapcsolódnak és így a közönségmérésnek is új lehetőségeket, új adatforrásokat biztosítanak. A televíziós közönség tartalomfogyasztásáról, televíziónézési szokásairól kapott adathalmazunkat, melyek a megszokott és jól bevált műszeres közönségmérésből kapunk, kiegészíthetjük új adatokkal. De melyekkel és mikor, hogyan tudjuk ezeket hasznosítani?

Az előző poszt folytatásaként a televíziós közönség új technológiákon és így új adatokon keresztüli mérési lehetőségeiről lesz szó.

A korábban említett digitális videórögzítő megjelenésével feltűnt C3 rating rendszer mutatja igazán, hogy egy új technológia megjelenése hatással van és lehet a televíziós közönség mérésére és értékelésére. De szinte bizton állíthatjuk, hogy még ennél is fontosabb trend a közönség elaprózódása, trendibben fragmentálódása mely egyszerre zajlik platformon belül és platformok között (mobilon, játékkonzolon, tableten, PC-n, laptopon stb.). Ezek mind új kontextust jelentenak, ahol és aminek használata közben jó volna az adott közönség magatartását követni és mérni. Miközben ezen eszközök, platformok és azokon elérhető tartalmak egyre kisebb és egyre nehezebben elérhető és mérhető közönség alcsoportokat eredményeznek.

A Nielsen cross-platform mérése mellett az NBC csatorna nemrégiben jelentette be a Google-lal és comScore-ral folytatott együttműködését immár a harmadik alkalommal az Olimpiai játékok közvetítésének idejére. Az kutatási együttműködésük arra fókuszál, hogy az Olimpiai játékok közvetítésének videótartalom fogyasztását egy forrású adatgyűjtés keretében mérjék televíziókészüléken, mobilon, asztali számítógépen és most először tableten is. A kezdeményezés kombinálja a Google digitális tapasztalatát az NBC Universal médiafogyasztási magatartással kapcsolatos tudásával, valamint a comScore demográfiai csoportokat is elkülöníteni képes megoldásaival. Emellett az Amerkai Egyesült Államokban a rádiós közönségmérésre használt, Arbitron által bevezetett Portable People Meter (PPM) eszközzel a háztartásokon, otthonokon kívüli televíziós tartalomfogyasztás mérését is bekapcsolták a kutatásba (The Billion dollar Lab).

Aztán nem szabad elfeledkeznünk a digitális televíziós vételt segítő set-top-boxok megjelenéséről, melyek alapvetően új adatforrást jelentenek a televíziónéző közönség nézési szokásairól. De persze ez sem csodafegyver a televíziós közönségmérésben. Kétségtelen erősségként értékelhetjük, hogy az alapsokaságot tekintve jóval nagyobb elemszámról beszélhetünk az összes set-top-box használót figyelembe véve, mint a a meglévő műszeres közönségmérés esetében. Adatot kapunk arról, mikor melyik csatorna adása van beállítva, mikor van bekapcsolva a set-top-box, és így akár niche csatornákról is és nézési időikről részletesebb, nagyobb mintán alapuló eredményt kaphatunk. Ezzel együtt azonban rengeteg korláttal is szembesülünk ez esetben is. Csak a visszajelet is hordozni képes rendszerek esetén beszélhetünk set-top-box alapú mérésről, vagyis például egy földfelszíni sugárzás esetén nem, míg kábeles, IP alapú adatátvitel esetén igen. Vélelmezhetjük, hogy a visszajeles STBvel rendelkező háztartások nem reprezentálják semmilyen demográfiai és egyéb paraméter mentén a teljes lakosságot egyetlen országban sem. A kapott adatok is korlátozottan hasznosíthatók, hiszen alapvetően azt mutatják, hogy mikor van bekapcsolva a STB, és nem azt, hogy mikor nézik a televíziókészüléket. Így rögzítheti a 24 órás aktivitást, miközben csak éppen arról van szó, hogy az adott háztartásban nem szokták lekapcsolni a STB készüléket, csak a televíziót magát. Továbbá nem tudjuk, hogy az adott háztartás tagjai közül ki, vagy kik nézték az adott programot, műsorszámot, hiszen egy adatunk van, amihez nem társul plusz információ a televíziókészülék előtt ülőkről. Így alapvetően háztartás szintű adathalmazról és nem egyéni célcsoport tag szintű adatokról lehet beszélni. Emellett a STB-adatok a műsorterjesztőkhöz érkeznek be, és nem a kutatócégekhez.

Ezzel együtt is a STB készülékek adatainak közönségmérési információk közé integrálása fontos lépést jelent és több kutatócég, szolgáltató cég nyújt ezek alapján adatokat. Így a Nielsen és a Rentrak is. Ez utóbbi helyi és országos csatornákról is publikál televíziós rating adatokat az Egyesült Államokban 19 millió digitális STB adatai alapján.

Mindezen lépéseknek van egy közös eleme - mindegyik a közönség és televíziós program kontaktusának mérésére fókuszál és próbál adatot szolgáltatni. Így reflektíven közelítik a közönség viselkedését, és az 1930-as évek óta jelen lévő elektronikus médiamérés és értékszámítás gondolkodási sémájába illeszkednek. Mint ilyenek, a megszokott demográfiai, földrajzi közönség és célcsoport meghatározáshoz és ebből következő kontaktus, rating elszámoláshoz nyújtanak információt.

Kérdés, hogy ez elég-e és ha igen meddig?

(Az írást ihlette és alapját adta: Philip M. Napoli (2012): Program Value in the Evolving Television Audience Marketplace)



Hozzászólok
0 hozzászólás
 
Szóljon hozzá Ön is!

Beléphet Facebook e-mail/jelszó párosával is,
ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.

Facebook profilommal szólok hozzá

Bejelentkezve Facebookon:
név

Kilépek a Facebookból
Ide írhatja a hozzászólása szövegét:

Kérjük, írja be a képen látható szöveget:
Új ellenörző kód