Médiablog

New York Times, a süllyedő zászlóshajó

Kiábrándítóak a New York Times tavalyi eredményei. Kiábrándítóak, de nem meglepőek. Az online kiadásnál bevezetett "lyukacsos" fizetős fal ugyan egyértelműen sikeres, ez mégsem volt képes ellensúlyozni az összesített bevételek további csökkenését. A lap előállításának költségei 2011-ben tovább nőttek, a New York Times nyeresége pedig tovább olvadt.

A hanyatlást az elmúlt évek folyamatos átszervezései ellenére  sem sikerül lassítani. Ennek fő oka, hogy nyomtatott lap hirdetési üzletének egyre gyengébb teljesítménye.

2

Kérdezd az újságot - a saját hangoddal!

>Nincs iphone-om, ezért sokáig csak hallomásból tudtam az iPhone 4S egyik "csodájáról", a Siri technológiáról. Hangvezérlés? Jóval több. Talán a Wikipedia személyi asszisztens és tudásnavigátor megnevezése a legtalálóbb.

Más dolog persze hallani valamiről és megint más megtapasztalni. A hangvezérlés már "régi" dolog, ilyesmi már a középkategóriás telefonokban előfordul. (Mégis kevesen használják.) Ezek a szoftverek persze elég butácskák, ezért használat előtt meg kell tanítani őket a gazda hangjára. Ettől jóval engedelmesebbek lesznek, viszont továbbra is csak bizonyos parancsokat értenek meg.

A Siri egészen másképpen működik, mivel az a természetes nyelv feldolgozásán alapul. Magyarul: nem csak az a kérdést érti meg, hogy "Esni fog ma?", hanem azt is hogy "Vigyek magammal esernyőt?" Nem kell tehát a felhasználónak azon görcsölnie, hogy kitalálja a gép számára megfelelő kérdéseket, hanem teljesen normálisan kérdezhet. És általában válaszokat is kap.

A Reuters pulzusa

A Reuters, a világ talán legismertebb hírügynöksége, mindig is haladt a korral. Az alapító Julius Reuter 1851-ben az akkori legkorszerűbb technológiára, a távíróra alapozva vállalkozott a tőzsdei hírek villámgyors terjesztésére. (Mindezt az akkoriban széleskörűen elérhető "wireless" technológiával - postagalambok alkalmazásával - egészítette ki.)

A Reuters a telefon, a rádió, a tévé, a műholdak és a internet után idejében felismerte a blogolás, a civil újságírás és a közösségi média jelentőségét is. Nem ők határozzák meg az új trendeket, de idejében csatlakoznak sikeresnek tűnő irányzatokhoz. (Szerintem egy ekkora hírügynöksége részéről az effajta óvatos stratégia rendben is van.)
A Reuters új oldala, a Social Pulse is az óvatos újítások jegyében készült. Alapelemeiben semmi forradalmi, így együtt - különösen, hogy a Reuters logó alatt jelenik meg - mégis új minőséget kap.

1

A média búcsúszimfóniája

Joseph Haydn fisz-moll "Búcsú" szimfóniájának utolsó tételében sorra elfogynak a szólamok, távoznak a zenészek a zenekarból. (A Mester ezzel kívánta diszkréten figyelmeztetni munkaadóját, hogy "elfelejtette" szabadságolni muzsikusait.)

 

A hazai média nem egységes zenekarként muzsikál, nem egyetlen karmester áll az élén, működésének eredménye sem olyan harmonikus, mint egy klasszikus szimfónia. Az emberek viszont sorra távoznak. Nem is akármilyen emberek, hanem éppen azok, akik az elmúlt évek meghatározó vezetői voltak.


Uj Péter, Weyer Balázs, Nádori Péter, Novák Péter, Gerényi Gábor...soroljam még.  Az Index és az Origo nagyobb visszhangot kiváltó vezetőváltozásai előtt, után és közben is folyamatos a mozgás a Sanoma körül. A kiadó olyan gyakran jelentbe távozó vezetőket, hogy már követni sem tudjuk. (Legutóbb Nyomárkay Kázmér és Gerentsér Imre szerepelt a közleményekben.)

5

Mi van a Twitter mögött: (SocialBro)

Nem tagadom, ambivalens érzéseim vannak a Twitterrel kapcsolatban. Jó ideig teljesen értelmetlennek tartottam, hogy 140 karakterben világgá kürtöljem, mit is csinálok éppen. Idővel azután a felhasználók, majd maguk a Twitter üzemeltetői is rájöttek, hogy sokkal érdekesebb a "mi történik éppen most" kérdés és az erre adott válasz. Pontosabban nem is egyik, vagy másik válasz, hanem a válaszok összessége.

Néhány hete jelentették be, hogy a Twitter ezentúl magyar felhasználói felülettel is elérhető. Ahogy várható volt, nem rohanták meg a Twittert a hazai felhasználók. Ahogy eddig, ezután is szép lassan növöget majd a felhasználók száma, de a twitterezésből nálunk soha nem lesz tömegsport.

A Twitter alapvetően jelenidejű. Ha nem vagy éppen ott, nem létezel. Ha nem nyomod folyamatosan, nem eteted állandóan követőidet, nem vitatkozol, nem osztod meg (RT) mások tweetjeit, gyorsan elfelejtenek. Ha viszont nincsenek fenn elegen, nem keletkezik akkora forgalom, amiből kiszűrhető valami hasznos információ. Ez a helyzet itthon. A hazai twitterszféra picike, itt még a "celebeknek" is csak legfeljebb 25.000 követőjük van. (Összehasonlításul: az Egyesült Államokban több tucatnyi újságíró dicsekedhet 100.000+ követővel.)