Mediablog - Blogzóna - Mediapiac.com

Nagyjából egy hónapja lehetett, amikor eldöntöttem, hogy nem posztolok többet a privát Facebook profilomba. Nincs ugyanis semmi értelme. A saját felületre kiírt posztok sorsa majdnem olyan bizonytalan, mint a palackpostáé.

Azt elmúlt hetek tökéletesen visszaigazolták döntésem helyességét: 432 ismerősöm közül senki sem hiányolta magvas, szellemes, színvonalas, egyedi, frappáns, vicces, aktuális posztjaimat. Nem hiányolták, mert fel sem tűnt nekik, mint ahogy én sem venném észre, ha az üzenőfalamról eltűnne valaki.

Őszintén bevallom, hogy néha szívesen elnézegetem azoknak a konferenciáknak a honlapját is, amikre nem megyek el, vagy nem voltam ott. Sokat elmond, hogy kik adnak elő, mik a vezető témák. Sőt, a konferenciákon készült fotók is tanulságosak lehetnek. Az élményt természetesen fokozza, ha a konferencia oldalán vannak hozzászólások, esetleg Twitter-fal.

Tulajdonképpen különösebben meg sem lepődtem, amikor először hallottam a Vine-ról, arról az appról, amivel legfeljebb 6 másodperc hosszúságú videókat lehet felvenni és megosztani. A Twitter megjelenése idején már alaposan kicsodálkoztam magam azon a hülyeségen, hogy mesterségesen korlátozzuk magunkat valamiben, amiben egyáltalán nem lenne szükség korlátozásra. Azóta persze már kiderült, hogy ez a fajta korlátozás nagyon is működik, a Twitter ereje éppen a rövidségében és az ebből adódó gyorsaságban rejlik.

Azt írta valamelyik okos ember (a forrást nem tudom, csak azt, hogy a mobilon olvastam, a 7-es buszon egyensúlyozva), hogy a Tumblr nem blog platform. Lehet. És akkor mi van? Aki használja, annak nyilván teljesen mindegy, minek is nevezi, aki viszont ilyesmire költi nehezen összekuporgatott dollárocskáit, az nyilván pontosan tudja, mi.

Szóval: a blog az olyasmi, amit egyesek írnak, mások meg olvasnak, míg a Tumblr olyan képződmény, ahol viszonylag csekély tartalmat rengetegen megosztanak. A blog egyre inkább az elszánt tartalomgyártók, az íráskényszerben szenvedők, a vállalati marketingesek és a különböző szakértők terepe, a Tumblr viszont egyre népszerűbb a Facebookról (a család és a tanárok látóköréből) menekülő tinik (divatosabban: Z generáció) körében. Leginkább ők kellettek a Yahoonak, nem egy bármikor lekoppintható program.

Május 29-én a Márkaépítés 2013 konferencián tarthattam előadást. Az alábbi szöveg nem az elhangzottak átirata, hanem a lényeg összefoglalója. Mivel az előadásban több olyan témát is érintettem, amiről itt a blogban már szó volt, itt most csak mondanivalóm legfontosabb részeit emelem ki. Mindenképpen jól járnak a blog olvasói, mert itt a forrásokra is hivatkozni tudok, így a téma iránt mélyebben érdeklődők azokat is tanulmányozhatják. (A szögletes zárójelbe tett számok a diasor képeire utalnak.)