Meddig tart a közösségimédia-láz?
62011. szeptember 30. 11:22 Írta: Pécsi Ferenc (pollner)
Nem hiszem, hogy holnap bezárna a Facebook és a Twitter, ugyanakkor önbecsapás lenne azt gondolni, hogy az elmúlt évek növekedése tovább folytatódik.
Mióta komolyabb lendületet kapott a közösségi média, azóta folyik a vita arról, meddig is tart, hova vezet és hogy végződik majd ez a fellendülés. Azzal ugyanis minden reálisan gondolkodó ember tisztában van, hogy a regisztráltak, az aktív felhasználók száma, a közösségi média használatára fordított idő nem nőhet a végtelenségig.
Brian Solis The End of Socila Media 1.0. című cikkében számos adattal bizonyítja, hogy a lassulás jelei máris láthatóak. Miközben rohamosan csökken a potenciális új belépők száma, a benn levők közöttl is egyre gyakoribb a kiábrándulás, a kifáradás. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy az erős habzás miatt most még nem látszik, de szerintem a Facebook új eszközei is erősíteni fogják a kiábrándulási folyamatot. A túl komplikált eszközök ugyanis csak egy szűk rétegnek kedveznek, a tömegeket inkább frusztrálják.)
Brian Solis és az általa idézett Tom Foremski szerint leginkább az üzleti életnek kell leszámolnia a közösségi média első korszakának illúzióival. A cégek többsége - köztük a média által sztárolt márkák gazdái is - tévesen, rosszul használják a közösségi médiát. Nem látnak benne mást, mint az online marketing programjuk egy részét, aminek segítségével támogathatják az értékesítést, növelhetik a profitot. Aki azonban egy kicsit is komolyan használja a közösségi médiát tudja, hogy az elsősorban a többiek meghallgatásáról, a párbeszédről, a hitelességről az értékteremtésről szól. Mindez azonban kívül esik a marketing, vagy kommunikációs osztályok keretében dolgozó, általában korlátozott meghatalmazással ellátott közösségimédia-felelősök kompetenciáján. A közösségi média központosított használata, vagy külső ügynökséghez való kihelyezése lehetetlenné teszi azt a fajta "alámerülést" amiről Solis és Foremski ír.
Mindez sajnos igaz a médiára is. A legtöbb kiadvány csak beépíti oldalaiba a megosztáshoz szolgáló ikonokat, a "Like" gombot, rendszeresen publikálja friss linkjeit a főbb közösségi csatornákon és...várja a csodát. Hiába. A közösségi médiába valóban "beépülni" leginkább az újságírók képesek. Vajon van-e erre elég idejük, energiájuk? (Ugyanez a kérdés megfordítva: Tud-e ma egy újságíró a közösségi média intenzív használata nélkül működni?)
"A közösségi média 1.0. vége egyben az üzlet új korszakának a kezdete. A fogyasztói elkötelezettség és relevancia korszakáé." Az üzleti szereplők előtt két út áll: az alkalmazkodás, vagy a halál.
@pollner: Persze, nem is ellentmondani akartam, hanem hozzátenni, még ha nagy is az átfedés. :)
Az elmúlt években négy szerkesztőség életébe láttam bele közvetlenül vagy közvetve, és nagyon hasonlóak a problémák, de sajnos az ezekre adott válaszok is: jobbára eredménytelenek.
Ugyanakkor bízom abban, hogy sok kényszerhelyzetbe került kiadó/médiavállalat mégiscsak jó irányba lép majd tovább, még ha nem is teljesen önként és dalolva.
@editor: Ezek szerit ugyanazt mondjuk, csak más szavakkal. (Érdekelne, hogy vajon melyik szerkesztőségben szerezted ezeket a tapasztalatokat?)
@pollner: Úgy gondolom, elkerülhetetlen a beszélgetés/párbeszéd felé való elmozdulás, de sajnos még a progresszívnek tekintett hazai online mainstream média (hvg, index, origo) is le van maradva ezen a téren. Ami a technológiát illeti (közösségi funkciók, megosztási lehetőségek beágyazása, fb szavazások, stb), igyekeznek, de ez kevés. Új hozzáállásra, gondolkodásmódra, stratégiára, munkaszervezésre lenne szükség. Természetesen pénzre is, ám nem feltétlenül többre mint korábban, csak másképp elosztva.
Ezek a dolgok persze elhangzanak konferenciákon, megbeszéléseken, de a gyakorlatban nem látom az eredményeket. Szóval nem csak az üzleti modell hiányzik, hanem a működési modell is. Talán éppen azért, mert a döntéshozók fordítva vannak bekötve: amíg nem látják az üzleti modellt, nem változtatnak a működésen. Érdemes lenne a másik irányból nekifutni. Ehhez persze kell egy jó adag bátorság.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy a summr által felvázolt megoldás lesz a jövő.
@summr: Egy szűk réteg számára talán valóban ez a jelen és méginkább ez lesz a jövő, de nem hiszem, hogy szélesebb rétegek számára is. Továbbra is van és lesz igény arra, hogy egy szervezet/szerkesztőség (bármit is jelentsen ez a jövőben) viszonylag objektív és hiteles információkat szállítson az olvasóinak. Az olvasók nagy része ugyanis nem akar beszélgetni, visszajelezni, kérdezni, reagálni, csatornákat keresgélni, személyiségeket követni, csak olvasni, megtudni valamit, tehát passzívan információt fogyasztani. És ez rendben is van, szerintem ez természetes.
@editor: Ha a hagyományos szerkesztőségi struktúrát és munkamegosztást nézzük, akkor oda ma valóban nem erőszakolható be a közösségi média intenzív használata. A kérdés az, hogy a média továbbra is fenn tudja/akarja tartani a korábbi státuszát (″mi megmondjuk a tutit″), vagy inkább egy nagy beszélgetés moderátoraként kívánja-e újradefiniálni önmagát? (További kérdés, hogy ez utóbbi szerephez ki ad pénzt?)
@summr: A lubickolás jó dolog, de lehet-e erre üzleti modellt alapozni?
Azért vannak újságírók, akik lubickolnak ebben a közösségi térben, párezer ismerőssel. Esélyes, hogy ők maguk válnak médiacsatornává, őket és nem az újságokat fogjuk olvasni. Vagy az ő közösségi térben való beszélgetéseiket, írásaikat. Személyes média az új közösségi média.
Vajon van-e erre elég idejük, energiájuk?
Nincs.
Tud-e ma egy újságíró a közösségi média intenzív használata nélkül működni?
Tud.