Mégsem okoz csőlátást a Facebook?
22012. január 30. 10:25 Írta: Pécsi Ferenc (pollner)
A kutatókat régóta aggasztja, hogy a korábbi fogyasztáson alapuló kínálat kóros beszűküléshez vezet. Lehet, hogy a Facebook mégsem így működik?
Miközben büszkék vagyunk nyitottságunkra, többnyire ahhoz ragaszkodunk, amit ismerünk. Ezt a tulajdonságunkat használják ki a gyorsbüfék, a slágergyártók, az online áruházak és persze a média is. Minden lehetséges módon vizsgálják, mit is szeretünk, majd ennek megfelelő kínálatokkal bombáznak.
Ha mindig csak olyan filmeket, zenéket, ételeket, információkat kapunk, amiket korábban kedveltünk, egyre jobban beszűkülünk. A veszélyes folyamattal az elmúlt években megszámlálhatatlan cikk, tanulmány és legalább tucatnyi (igényes) könyv foglalkozott.
Egyes szakemberek évekig a blogolvasásban látták a politikai csőlátás kialakulásának a legnagyobb veszélyét, majd idővel a Facebook vette át a mumus szerepét.
Ami az utóbbit illeti lehet, hogy téves riasztás volt. A Facebook folyamatosan elképesztő mennyiségű adatot termel. Ezek elemzése komoly tanulságokkal szolgálhat. A Facebook saját kutatási eredményeit rendszeresen közzéteszi a Facebook Data oldalon.
Eyan Bakshy friss kutatási anyaga közönséges halandók számára teljes terjedelmében ugyan nem érhető el, de emiatt kár is búsulni, mert kőkemény matematikáról van szó. Érdemes viszont elolvasni Bakshy saját összefoglalóját, illetve a Slate tartalmas elemzését.
Nehéz néhány sorban összefoglalni ezeket az írásokat, de a lényeg talán az, hogy különbséget kell tenni az erős és a gyenge hálózati kapcsolatok, illetve az ezeken keresztül kapott információk között. A "klasszikus" példa az álláskeresés. Általában ritkán jutunk új álláshoz közeli barátaink, rokonaink révén. Nagyobb az elhelyezkedési esélye annak, akinek sok "gyenge", de külső, még érintetlen hálózati részekkel összekötő kapcsolata van.
A vizsgálatok szerint így van ez a hírekkel, a hírfogyasztással is. Lehet, hogy sokat dagonyázunk ismerőseink között, mégis több hírt gyűjtünk be "kívülről", futó ismeretségeinken, gyenge kapcsolatainkon keresztül. Ez a hatás ráadásul megsokszorozódik azáltal, hogy a kívülről kapott információkat gyakrabban, több emberrel osztjuk meg.
Kutatásai során Bakshy 250 millió felhasználó viselkedését elemezte. Vajon milyen eredményekre vezetne egy jóval kisebb, 3 750 ezres minta vizsgálata? Igen, a hazai Facebook felhasználókra gondoltam. Tartok tőle, hogy itt nagyon kevés olyan gyenge kapcsolat működhet tartósan, ami az egyre mélyülő társadalmi szakadék túloldaláról származó információkat szállíthatná.
(Nahát, rég nem látott ismerős!)
Éppen azt kívánta sugallni, hogy mi ragaszkodunk csőlátásunkhoz. Kár lett volna kihúzni.
Melyik szakadék?
A digitális, vagy a pártok közötti?
Egyébként mindegy, mindenképp ... böszmeség, mert ha a digitális, akkor ugye az analóg polgárok nem fészbúkoznak.
Ha meg a pártos, akkor az ellenséges oldalak egymás digitális lenyomataira sem kíváncsiak, csak a lenyomására :-)
Szóval, a cikkzáró gondolat vagy felületes, vagy hamis, vagy hatásvadász, szerkesztő kihúzta volna.