Utóízek - Internet Hungary ´11
4
Általában nagy ívben el szoktam kerülni azokat a kerekasztal-beszélgetéseket, ahol a hazai médiavezérek mondják el szokásos monológjaikat. Az üzleti csatározások nyilván nem a konferenciákon zajlanak, marad hát a "szeressük egymást gyerekek" légkör és az udvarias semmitmondás. Idén máshogy alakultak a dolgok. Egyrészt benn ragadtam a teremben, másrészt - talán Tomas Bella előadása, illetve az általa proponált Piano fizetési rendszer hatására kiszaladt ez-az a Nagy Emberek száján. Számomra az elmondottak egy segélykiáltássá álltak össze: ennyi pénzért minőségi tartalmat előállítani nem lehet, a reklámbevételek csökkenni fognak, vagyis valamit tenni kell. A fizetős kapuk egyoldalú felállításától (érthetően) mindenki fél, a "tranzakciós bevételekről" hosszú ideje, sokan beszélnek, de jelentős eredményeket itt sem látni. A folyosói hírek szerint egyes kiadók lázasan tárgyalnak a Piano-modell átvételéről, mások ezt már nem érik meg, hanem szép csendesen bedőlnek. (A beszélgetésről itt olvashatsz részletes beszámolót.)
A korábbi években gyakran morogtam amiatt, hogy túl sok a direkt cég- és termékreklám, illetve a nagyon alapszintű "gügyögős" előadás. Idén több kellemes meglepetés is ért. Vernyik Imre (Carnation) leginkább azzal vált ki az előadók közül, hogy nem akarta megmondani a tutit, inkább kérdéseket vetett fel. Ezekben 16 évnyi médiaszakmai múlt tapasztalatai sűrűsödtek össze. (Meg sem kísérelem, hogy egy ilyen sűrítményt tovább sűrítsek, inkább arra bíztatok mindenkit, hogy figyelje, hol ad elő Imre legközelebb.)
Sean Moffitt, a Wikibrands című könyv szerzője arról beszélt, hogyan léphetnek túl a vállalatok az egyszerű "lájkoláson" és nyújthatnak valódi üzleti értéket. (Mellesleg a fél konferencia erre a kérdésre kereste a választ.) Moffitt óriási mennyiségű információt próbált átadni a rendelkezésére álló időben, ami eleve reménytelen vállalkozás volt. Szerencsére honlapján/blogján sok egyéb mellett elérhető a prezentáció (sőt, az előadó siófoki élménybeszámolója is).
Most pedig jöjjenek a tanulságok:
@pollner: Megértem Konrád kétkedését az összefogást illetően, de ha egy a tartalomszolgáltatásban nem érdekelt (tehát nem CEMPes), harmadik fél szállítana egy pianohoz hasonló, ám annál nyíltabb megoldást, talán lenne érdeklődés. Nyílt alatt azt értem, hogy
- a rendszerhez való csatlakozás vagy onnan kiválás egyszerűen és nagyrészt emberi beavatkozás nélkül működne,
- a kisebb, a piacra éppen csak belépő tartalomszolgáltatók számára is terep lehetne (pl külön kategóriákkal, kezdetben valamiféle sandboxszal, ahol virtuális pénzben látná, hogy megéri-e neki), és
- valahogy az olvasottságot is mérné (persze átlátható, mindenki által elfogadható módon) és ezt figyelembe venné az osztozkodásnál.
Ez persze csak egy kis brainstorming, biztos, hogy jóval összetettebb ennél az ügy, de egy misét megérne.
Megfelelő időzítéssel talán 1-2 napos próbaidőszakot is lehetne tartani, hogy lássuk a reakciókat, de ne vállaljunk túl nagy kockázatot.
más: Érdekes, hogy egy korábbi posztjában (http://onlinemarketing.blog.hu/2011/10/09/kellenek_a_kommentek) Konrád arról ír, hogy kellenek a kommentek, de csak fb azonosítóval vagy blog.hu regisztrációval lehet hozzászólni. Ez nekem kevés. A mediapiac.com felülete is bőven hagy kívánnivalót maga után, de engem személy szerint az anonim, regisztrációt nélkülöző komment lehetősége vett rá, hogy elkezdjek hozzászólni az írásaidhoz.
Amíg a hozzászólók éppen pihennek belinkelem Berényi Konrád írását http://onlinemarketing.blog.hu/2011/10/13/zsebbenyulos Nem értek egyet minden szavával, de van benne igazság.
Egyébként hova lettek a hozzászólók? A legutóbbi (tartalmi, szerkesztői kérdésekkel foglalkozó) bejegyzésekben felvetett témák ennyire nem érintenek senkit? Bezzeg a marketing/pr jellegű témák! ;)
Tetszik ez a piano rendszer.