Kövess minket!

Médiapiac

Bodoky Tamás: ″Nincs közös mese″

Komoly igény van oknyomozásra, tényekre, igazságra. Az emberek ugyanis haragszanak a politikára és a korrupcióra. Úgy érzik, hülyének nézik őket, és sajnálják, hogy a rendszerváltás nem sikerült. Ezért bár félnek, szívesen szivárogtatnak. Bodoky Tamást, a kétéves Átlátszó oknyomozó portál főszerkesztőjét kérdeztük.

Az interjú – rövidített formában – elsőként a Médiapiac szaklap július-augusztusi számában jelent meg.

Bodoky Tamás

Induláskor nem jósoltak nagy jövőt az oldalnak.

Nulla forintból kezdtük. Ez Magyarországon elképzelhetetlen. Mindenki le akart beszélni, ment az „áh, hülye vagy, ez eleve bukásra van ítélve”. De megmakacsoltam magam, és szinte házaltam az ötlettel. A Tilos Rádióban futó műsorunkba egyszer meghívtuk Tordai Csaba ügyvédet, neki is előadtam, ő belelkesedett és jogászként beszállt. Aztán alapítottunk egy nonprofit kft-t, létrehoztunk egy blogot, és azt kommunikáltuk az olvasóknak: ha szeretnék, hogy működjünk, adakozzanak. Fél évet adtam az ügynek. Azt mondtam, ha ennyi idő után nem élek meg belőle, abbahagyom. Hat hónap alatt hárommillió jött be, ezer, kétezer, ötezer forintonként. Hittem a koncepcióban, hogy adatigényléssel és szivárogtatással nagyot lehet dobni.

Indexes tapasztalataira alapozta ezt a hitet? Onnan épp egy úgymond kellemetlen cikke nyomán távozott.

A sávolyi motorversenypályát és a pátyi lakóparkot tervező vállalkozóról derítettem ki, hogy azért nem támadja a Fidesz a szocialista hátszelűnek tűnő projektet, mert a befektető támogatta Orbán futball őrületét. Kivitte a Real Madridhoz, főszponzora volt a Videotonnak. A cikket elfogadták, megjelent, de később eltűnt belőle egy bekezdés. A főszerkesztőtől magyarázatot sem akkor, sem azóta nem kaptam. Talán a tulajdonosnak okoztam kárt, és ezért nem akarta, hogy politikailag vagy gazdaságilag kínos témákat erőltessek. Bőven akadtak ügyek, amelyek tényleg nagyot szóltak, jelentős olvasottságot hoztak. Ezzel együtt az utolsó években már nem szerette a lapvezetés, amit csinálok.

Akkor miért hitte, hogy önállóan menni fog?

Nem sok választásom maradt, ha újságíró akartam maradni. Távozásom után a lapok enyhén szólva nem bombáztak állásajánlatokkal. Én meg nézegettem, mi megy külföldön. Láttam, hogy a mainstreamben dolgozó újságírók napi két-három cikket termelnek. Miközben az oknyomozók Amerikában, Németországban és más európai országokban is a Pro Publicához és a Center for Investigative Reportinghez hasonló nonprofit szervezeteket hoznak létre. Nem hirdetésből vagy a politikából élnek, hanem alapítványokhoz pályáznak. Mi is ezt tesszük: főleg a Soros Alapítványhoz, több programból kapunk pénzt, plusz érkeznek az olvasói adományok. Tavaly húsz-, idén harmincmillióból gazdálkodunk. Most év végéig megvan a pénzünk.

Nálunk nem szokás adakozni, főleg nem egy ismeretlen, vadiúj portálnak.

Mégis úgy tűnik, komoly igény van ránk. Az emberek haragszanak a politikára és a korrupcióra. Úgy érzik, hülyének nézik őket, azt gondolják, a rendszerváltás, úgy, ahogy van, félresikerült.

Önök kinyomozzák, feltárják a közéleti galádságot, megírják, nyilvánosságra hozzák, aztán lecsap a nagy magyar igazságszolgáltatás? Nem naivitás ezt hinni?

Nem. Ha például a Magyar Villamos Művek ügyében nem ütöttük volna a vasat, biztosan nem emelnek vádat Kocsis István, egykori MVM, később BKV vezérigazgató ellen. Eltussolták volna, ha nem születik róla ennyi cikk. Abban persze nem hiszek, hogy egy cikkünk miatt másnap megbukik a kormány. Magyarországon nem megy ez ilyen gyorsan.

Sőt. A Médiaszolgáltatás Támogató- és Vagyonkezelő Alappal (MTVA) kötött alvállalkozói szerződésekért például évek óta perelnek, volt első fok, másodfok. Sosem lesz vége.

Ezt pozitívumként értékelem, mert azt látom, hogy a bíróságok még mindig viszonylag függetlenül működnek. Az MTVA kitalálhat bármit, a bíróság szinte mindig nekünk adott igazat. Az Átlátszó három pillérre épül: az oknyomozó újságírásra, a kiszivárogtatásra és az információszabadságon alapuló mélyre ásós anyagokra. Ez utóbbi lényege, hogy bár Magyarországon jók a vonatkozó törvények, de senki nem tartja be azokat. Ha egy újságíró visszapattan egy hivatalról, marad a bíróság, de oda egészen kis százalékban fordulnak. Mi viszont a csapatunkban dolgozó ügyvédekkel végigvisszük az ügyeket, kikényszerítjük a közadatok kiadását.

Épp ezt hivatott megakadályozni a nem sokkal ezelőtti információszabadságról szóló törvénymódosítás. Miközben az illetékes miniszter, Navracsics Tibor az Átlátszó és más civil szervezetek meghívásával korrupcióellenes vitát, egyeztetést hirdetett, a parlament egyik pillanatról a másikra megszavazta az információszabadság szűkítését. Erre kivonultak a tárgyalásokról.

Álszent és arrogáns módon viselkedett a kormány: benevezett az Open Government Partnership programra, amely a kormányzati anyagok teljes körű nyilvánosságáról szól, majd két hét múlva szűkítették az információ szabadságról szóló törvényt. Ez nyílt beismerése annak, hogy titkolnak valamit. Meggyőződésem, hogy az Alkotmánybíróságon el fog bukni ez a törvénymódosítás.

Ami nem mellesleg az önök szempontjából a trafikügy eredményességét is veszélyezteti. A Németh Lászlóné vezette minisztérium már most postázza vissza az érintetteknek a vesztes pályázatokat. Így aztán önök hiába nyerik meg a több civil szervezettel közösen indított perüket, nem lesznek már a tárcánál kikért iratok.

Ez valóban nehéz ügy. De mi is gyűjtjük a vesztes pályázatokat. Igaz, hogy a Fidesz egyelőre nem törődik a botránnyal, de ne feledjük: a rendszerváltás óta a legtöbb kormánytól ehhez hasonló ügyek miatt fordultak el a választók. A földbérleti pályázatokkal is hasonló taktika szerint járnak el, tudatosan ki akarnak bújni az elszámoltatás alól. De mégis optimista vagyok. Már csak azért is, mert a kiszivárogtatás kiválóan működik.

Mert?

Mert az emberek félnek önmagukat felfedve a sajtóhoz fordulni. Attól rettegnek, ha kiderül, hogy újságíróval beszéltek, kirúgják őket. Ezért használjuk Wikileaks-es módszert: nem kérjük a feladó nevét, csak azt, küldje el az iratokat interneten. Olyan rendszert használunk ehhez, ami azonnal eltünteti az IP címet, így lehetetlen kideríteni a feladó személyazonosságát. Ily módon került hozzánk egyebek mellett az elhíresült, kézzel írt Dörner-pályázat az Új Színházra – amikor nyilvánosságra hoztuk, összeomlott a szerverünk, annyian akarták látni a dokumentumot. Mi ugyanis a cikkek mögé a vonatkozó dokumentumokat is odatesszük.

Mennyi bejelentés érkezik?

Heti három-öt. A fele értékelhetetlen, de a többi teljesen használható. Van személyes, telefonos és netes megkeresés. Amikor az MTVA-t az alvállalkozói szerződései miatt kezdtük bombázni, a cég viszont elzárkózott a tájékoztatástól, nem árulta el, kikkel és mennyiért szerződött, valaki kiszivárogtatta nekünk az alvállalkozókra lebontott 2012-es költségvetést.

Pártok barátkoznak, nyomulnak az Átlátszónál?

Ahhoz kicsik vagyunk, bár újabban érzem az ellenzék szívóhatását. Pedig mi politikailag pártatlanra pozícionáltuk magunkat. De mivel mindig a fennálló kormánynak vannak nyilvánosságra tartozó korrupciós ügyei, ezért úgy tűnhet, mintha véresszájú ellenzéki orgánum lennénk. A szocik most épp szeretnek, a fideszes kapcsolataim viszont szinte teljesen leépültek. Korábban meg pont fordítva volt: a Fidesz volt elkötelezett az oknyomozó újságírás és az emberi jogok iránt, a baloldal meg nem.

Az ön ügyvéd segítője, Tordai Csaba a Bajnai-kormány államtitkára volt, ma pedig az Együtt 2014-nek dolgozik. Ez nem pártfüggőség?

Tordai Csaba miatt érnek támadások. Próbáltam jobboldali ügyvédeket is megnyerni a portálunknak, de egy se jött, mondván, a saját köreikben hazaárulóvá válnak, amint szóba állnak velünk. Pedig Tordai pénzt nem hozott ebbe a projektbe, csak a szaktudását.

A nemzetközi példák mennyire meghatározók?

Olyan ez a nem mainstream függetlenség, mint a szabadúszás: nagyon küzdelmes. Sokkal nehezebb, mint beülni egy nagy szerkesztőségbe.

Van lehetőség a függetlenségre a végletesen megosztott magyar médiastruktúrában?

Újságként igyekszünk mindenkire lőni, miközben bármelyik cikkbe belemagyarázható, hogy az ellenség rendelte. Ezzel nincs mit tenni. Azzal a Magyar Nemzetbe is befértünk, hogy nemrég besétáltunk az öt éve eladott MSZP székházba, és szigorúan bizalmas iratokat találtunk szabadon. És akkor is, amikor megírtunk: a KEHI komoly hiányosságokat talált a Vajna előtti, Grünvalszky-féle filmfinanszírozásban a Magyart Mozgókép Alapítványnál. Egyszerű logika. Szörnyű, de sajnos nincs közös mese, nincs közös narratíva. Az oldalunkon épp azért nincs vélemény újságírás, mert a magyar sajtó kilencven százaléka ideológiai vagy politikai alapon teszi ezt. Szép szóvirágokban ír arról, miért hülye ez vagy az, de a tényekkel nem foglalkozik, pontosabban kizárólag azokat mutatja be, amelyek az ő álláspontját támasztják alá. Mi viszont ténybánya vagyunk, és célunk, hogy minél többet tényt tolhassunk a titkos világból a nyilvánosság elé.

Nagyon korrupt a magyar állam?

Iszonyúan, borzasztóan. Azért is mondjunk, hogy a magyar állam, és nem a pártok „watchdogja”, azaz őrkutyája vagyunk. Míg régen a közbeszerzéseknél egyéni mutyik alakították a végeredményeket, és egy döntéshozót kellett megkenni, hogy kire írjon ki pályázatot, most minden irányítottan, központi vezérléssel zajlik.

A minap volt hír Csányi Sándor OTP-s részvényeladása. Róla például lehet tényfeltáró cikket írni?

Amikor évekkel ezelőtt volt egy Sipos Anettel közösen írt anyagom arról, hogy a Csányi és Demján által épített Bankcenterben nagy APEH nyomozás volt, a cikk az Indexen nem jöhetett le. Végül a Narancsban jelent meg. Az Átlátszóban pedig végképp nincs semmilyen összeférhetetlenség.

Legfeljebb nem kap hirdetést.

Túl kicsi a portál ahhoz, hogy kicsinálják. Legfeljebb pár pályázati forrástól tudnak elvágni.

Az épp elég lehet.

Akkor befejezzük. Nem fogunk emiatt öncenzúrát gyakorolni. Amikor elsőként elkezdtünk simicskázni, az ügyvédünk megjósolta: figyel majd mindenki, elüt-e egy autó, és ha nem, akkor mások is nekiugranak Simicska Lajosnak. Ez így is történt.

Reptéri váróban kell ülni ahhoz, hogy az embert biztosan ne gázolja el kamion. Mit szól a Snowden-ügyhöz?

Aki kicsit is képben van, annak nincs kétsége, hogy a Google-höz és a Facebookhoz hasonló nagy rendszereket az amerikai titkosszolgálat régóta monitorozza. Az, hogy Snowden erre konkrét bizonyítékokat adott, más kérdés. Ahogy az is, hogy Wikileaks-en nyilvánosságra hozta, hazájában hogyan élnek vissza a demokráciával. Az viszont számomra is meglepő, hogy Oroszországban, Venezuelában vagy Kubában telepedne le, ha menedékjogot kapna. Hiszen ezek olyan rezsimek, ahol nyoma sincs a demokráciának, nem is kérdés hogy megfigyelik-e a lakosságot.

És itt?

Magyarországon is bármit és bárkit le tudnak hallgatni. Tíz éve írtam egy cikket arról, hogy az internetszolgáltatókhoz beszereltek egy rendszert, ami rögzíti és archiválja az átmenő forgalmukat, a telefontársaságoknak pedig saját költségükön kell a nemzetbiztonságiaknak hozzáférést biztosítaniuk a telefonbeszélgetésekhez. Snowden, Assange és a hozzá hasonlók tevékenységének van értelme, bár hatalmas személyes áldozatot hoznak. Ők rosszul járnak, de a társadalomnak hasznos, amit csinálnak.

Médiapiac

A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket

Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.

Közzétéve:

A TikTok kínai videomegosztó applikáció ikonja egy okostelefonon, fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon

Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.

A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.

A sajátot könnyű…

Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.

… és másét?

De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy

többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti

– jegyezte meg Fáczán Gábor.

S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?

– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.

Sorozat indul!

A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom

Médiapiac

Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt

Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.

Közzétéve:

Flickr

Az uniós bizottság közleménye szerint

az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.

Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.

Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.

Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.

A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.

Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában

Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.

Közzétéve:

MTI/Koszticsák Szilárd

Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy

az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.

A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.

Kiemelték, hogy

2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.

A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.

Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni

– írták.

Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.

Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.

Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.

Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.

A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)

– tették hozzá.

Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.

A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.

A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.

A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én

Tovább olvasom