Kövess minket!

Médiapiac

Fiala János: „A rádiózás tett megkülönböztethetővé”

Profi és szélsőséges. A lehető legmélyebbre hatol, amikor egy kérdést feltesz. A mellébeszélést pedig az élő adásban ugyanúgy torolja meg, mint a való életben. Ebből kifolyólag csak azt tekinti partnerének, aki bírja vele a szellemi iramot. Mégis, az utóbbi időben mintha finomabb hangnemre váltott volna. Fiala János a magyar média leépüléséről, a szakma morális válságáról, hiúságról, kitaszítottságról és megalkuvásról.

Hogyan viseli a magyar média leépülését?

Mivel benne élek, a saját leépülésemet nem feltétlenül veszem észre, ahhoz külső szem kellene. Én a média részeként nem vagyok objektív szemlélő.

Azt hogy viseli, hogy immár három évtizede újból és újból kirántják ön alól azt a rádióadót, ahol a közönsége követi? Mi ennek a társadalmi-politikai háttere?

A Jégkorszak című animációs filmben van egy jelenet, amikor felkiált egy kisállat, miután meglátta a mamutot: „Jé, azt hittem, te már rég kihaltál!”

A létezésem kulcsa, hogy egyszerre tudjak és ne tudjak önmagammal foglalkozni. Most az a hosszú pillanat van, amikor nem foglalkoztat túlságosan a saját személyem. Fejlődéstörténetem fontos része – a szerelmi bánatok, valamennyi gödröm jót tett –, hogy elkerültem a tartós sértettség állapotát, Magyarországon ugyanis a sérelmi politizálás generációk életét tette tönkre. Mamutként ugyan nem felejtek, de a barátnőim, a pszichiáterem segítségével, kínkeservvel ugyan, de túltettem magam a bánataimon.

Mennyiben járul hozzá a kialakult helyzethez a szakma összefogásra való képtelensége?

Ma már nincs „szakma”. Ideológusok – mint mondjuk a „Habony Művek” – és végrehajtók vannak, utóbbiak legsilányabbjai a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban ügyködnek, de a gépezetnek részei a kereskedelmi rádiók és tévék is, amelyek eltérő módon ugyan, de parancsra cselekednek. Én viszont, aki divatjamúlt manufaktúrákban dolgoztam az elmúlt években, függetleníteni tudtam magam ettől.

Mi ez, ha nem morális válság?

Ezt ne tőlem kérdezze! Nincs kapcsolatom azokkal, akiktől erre választ várhatna. Ők, feltételezésem szerint, nem tudják, mi fán terem a morál. Rám a nyolcvanas évek MSZMP agitprop bizottsága közel sem volt olyan hatással, ahogyan most a Fidesz ideológusai hatnak a közszolgálati és a kereskedelmi médiára. Félreértés ne essék, ez van most a fejlett világban, a Fox News is így működik az Egyesült Államokban, én legfeljebb annak örülhetek, hogy Magyarországon a két időszak között volt egy kis rés, igaz, akkor tört ki a médiaháború…

Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)
Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)

Ha a szakmához fűződő viszonyát nézem, a következő szakaszokat tudom azonosítani: elindul úgy, hogy egy fecske is csinálhat nyarat, majd rájön, hogy a világot ezzel a szakmával nem lehet megváltani. Később hangsúlyozza fontosságát és kiválóságát, innen jut el odáig, hogy azt mondja, annyira a perifériára került, hogy nem gondolkodik szakmában.

Több egyetemi végzettséggel léptem át a Magyar Rádió küszöbét. Közvetlenül előtte az Expressz újságnál dolgoztam. Feldolgoztam egy hirdetés történetét a Táskarádiónak, amit kiszúrt a főnöknőm, és kirúgott. Valójában neki köszönhettem a Magyar Rádiót. Sokat és hosszan külsőztem, ettől függetlenül nem volt evidens, hogy maradhatok az ifjúsági osztályon és a politikai adások főszerkesztőségén. A nyolcvanas évek második felében Rózsa T. Endre velem pipálta ki a normáját, hogy a Láttuk, hallottuk délelőtti kulturális magazinjában képzőművészeti témákban foglalkoztatott, miközben végzettségem alapján a filmekhez értettem.

Hamar megfogott – fantasztikus élmény volt – a szerkesztőségek élete. A sok rovat rengeteg munkát biztosított, volt hol és miben kiélnem magam.

Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)
Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)

Egyszerre vonzottak témák és emberek. „Istenek” interjúztak „istenekkel” – Mihancsik, Mester, Szénási, illetőleg Bródy, Jancsó, Esterházy –, a rádió minden szeglete, a vendégváró Pagoda is, alkalmat adott beszélgetni, ismerkedni, csajozni, dolgozni, tehát pénzt keresni, ezt kihagyni pótolhatatlan veszteség lett volna. A Magyar Rádió révén újra „iskolába” járhattam, ahol neveltek, bizonyítványt adtak, majd alkalmaztak, ha alkalmasnak találtak.

Világéletemben önmagamat kereső, vívódó alak voltam, aki azon kapta magát, hogy ha dolgozik, akkor nem törődik magával, örökös lét/nemlét problémáival, szerelmi bánataival. Roppant hálás lehetek a sorsnak, hogy a Magyar Rádióban kötöttem ki, mert előtte anyám, az Apáczai Gimnázium, majd a Művelődési Minisztérium egyengette az utam. Egy túlnevelt, éretlen, satnya harminc pluszos Woody Allen-klón lépett be a Bródy Sándor utcai ajtón.

Aztán 1989-ben elindul az ország első kereskedelmi rádiója, a Calypso, ahol kialakult a saját karaktere.

A Calypso 873-ban a főszerkesztő B. Tóth Lászlónak egy kérése volt: ne politizáljak, és ezt eleinte nem esett nehezemre betartani. A legnépszerűbb csapattag, Déri János is a rádiós játékainak köszönhette ma már elképzelhetetlen népszerűségét.

A Calypso által nyújtott lehetőség – hiába tudtam, hogy valószínűleg mérföldkő lesz az életemben – először megbénított. Az első műsoraim rettenetesek lehettek. Az is felmerült, hogy kitesznek a csapatból, ami nagyon nyomasztott, de amikor azzal adtak a kezembe egy angol nyelvű szakkönyvet, hogy abból elsajátíthatok kunsztokat, megráztam magam, és ezzel párhuzamosan ki is engedtem. Ettől fogva soha többet nem volt visszaparancsolható a kiszabadult szellemem semmilyen palackba, hiába kísérleteztek vele.

Hogy mindez azzal járt, hogy megosztó személyiséggé váltam? Nem izgatott. Nem a címke számított, hanem az, hogy tudtak mit kezdeni velem meg a műsoraimmal.

A negyedik legismertebb rádiós lett Mester Ákos, Havas Henrik és Forró Tamás után.

Ez jól esett a hiúságomnak…

Mire a leghiúbb ma?

Nem tudom. Aminek nekikezdtem a kilencvenes években, azt a kétezres években szinte tökélyre vittem, és „beköltöztem” a médiába, ami valójában védekezés volt. Arra volt jó, hogy ne legyen más életem. Éjjel-nappal riporter voltam. Aztán a médián kívül is „médiaszerűen” kezdtem el viselkedni, aminek ugyan megfizettem az árát, sokakat elveszítettem, cserébe viszont lett egy olyan „énem”, amiből mostanában kezdtem kiengedni, mert rádöbbentem: van élet a médián kívül. Ma már nem mondanám a lányomnak, hogy legalább annyira szeretem, mint a munkám.

Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)
Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)

Korábban atletizáltam, de nem én voltam a leggyorsabb, zongoráztam, de nem voltam egy Kocsis, engem a rádiózás tett megkülönböztethetővé. Ezt nem emelt hanggal értem el, mint a kereskedelmi rádiós műsorvezetők zöme, hanem az ötleteimmel, a hozzáállásommal, az igazságkereséssel, aminek legfeljebb az intenzitása változott a hangulatfüggően.

Sok helyen dolgozott, elmondása szerint azért, mert sehol nem viselték el. Érdekes ellentmondás, hisz ezek szerint onnan is kitaszították, ahova a való élet elől menekült.

Egyre kisebb közösségeknek voltam része, de egyikben sem éreztem magam kitaszítottnak. A kétezres évek második felétől olyan közegben dolgoztam, ami filmforgatókönyv után kiáltott, lehetetlen körülmények között rádióztam, miközben liberális ítélőszéknek becéztek.

Attól, hogy felhagytam a védekezéssel, nem lettem kevésbé megosztó, sőt, a bennem életre kelt véleményformáló nem bírt leállni az igazságosztással. Iszonyatosan erőszakos és türelmetlen voltam, sokszor nem hagytam a világnak sem időt, sem teret, mindent nekem kell kitöltenem.

Mivel a műsoraim alapvetően nem kereskedelmi csatornákon mentek, fontossá vált, hozok-e be annyi pénzt, amennyiért érdemes elszenvedni a jelenlétemmel együtt járó kellemetlenségeket. Szerencsém volt, hogy olyan gazdasági modellre leltem, ami egy rádió finanszírozásához ugyan kevés volt, engem azonban bőven eltartott.

Hogyan született meg az üzleti modell?

A Magyar Rádióban éjszakai műsorfőnök voltam, az Ennyi című, naponta jelentkező esti műsor gazdája – hamar teljesíthettem a normám –, és a Calypso is sokat hozott a konyhára. 2000-ben nagyjából hatszázezer forintot kerestem. Az RTL Klub két műsorajánlatáról, a Heti Hetesről és a Perpatvarról azért csúsztam le, mert totojáztam, hiányoltam a napi elfoglaltságot. Kimaradt a kereskedelmi tévé az életemből, amit éveken át képtelen voltam feldolgozni. Közben a Magyar Rádióban az lett az uralkodó szellem, hogy azok számítanak, akiket elvitt a kereskedelem. 2000-ben a Budapest Rádió megajánlotta a kért összeget, én pedig vettem egy mély levegőt, és ugrottam.

Alig két év után már magamnak kellett megoldanom a finanszírozásom, 2006 óta pedig egyáltalán nem kapok fizetést, de csak a kezdet volt nehéz… Aztán egyszer betelefonált a SPAR vezérigazgatója – sok vezető beosztású hallgatóm volt –, akihez nem voltam rest támogatásért fordulni. Ezek nem voltak hatalmas összegek, de a sok kicsiből jól meg lehetett élni, mert engem valamiféle referenciaközeg hallgatott, nem számított az ügynökségek közönye, én voltam az, aki tényleg csak portásokat és vezérigazgatókat ismert.

Igazuk van azoknak, akik szerint a modell fenntartása megalkuvással járt?

Nincs. Egy világelső úszóra mondták az ítészek: így nem szabad úszni – miközben bajnok volt. Engem is az unortodoxiámért kárhoztatnak, de bízom a szisztémámban, és nem az foglalkoztat, hogy mi szabad, és mi nem. Én ugyanis a munkámban is közösségeket kerestem, társaságot, és ebben nem ismertem határokat. Kapcsolatokra akartam szert tenni, nekem egyedül a pszichiáterem tudott álljt parancsolni azzal, hogy ő érzelmileg elcsábíthatatlan, ne próbálkozzak! Mert tényleg mindenkinek el akartam csavarni a fejét érzelmileg vagy intellektuálisan. Egy nagy szalont szerettem volna művészekből, politikusokból, pénzemberekből. Ezzel kísérletezem ma is, hiába sülök fel vele nap, mint nap.

Olyan vagyok, mint Heltai költője, aki csak akkor tudott alkotni, amikor szenvedett. Persze vannak, akik csupán a megkeresett pénzt látják meg, de őket soha nem érdekelték az eredményeim, csak azt hajtogatták: megint rossz a Fiala!

A botrányok végigkísérik a pályáját. Van olyan eset, amelyet megbánt?

Egyiket sem, hiszen csak azt mondtam ki, amire gondoltam, amit a belső hangom súgott, amiről az anyám lenevelt.

Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)
Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)

Engem a média, a barátnők, a pszichiáterek, végül a hallgatók szabadítottak fel. Azért dolgoztam kis helyeken, hogy ne okozzak nagy galibákat. Egyszer azt mondta Gulyás Gergely, hogy amíg a második nyilvánosság része vagyok, könnyű nálam őszintének lenni – kevés ennél cinikusabb mondatot hallottam –, és minél jobban működtem, annál inkább a periférián találtam magam, amit akár kitüntetésnek is vehettem volna, miközben tudtam: nem az.

Most éppen a Spirit FM-nek vagyok hálás, hogy a Civil Rádió után befogadott.

Milyen gondolatok fogalmazódtak meg a fejében, amikor elvállalta, hogy más címmel ugyan, de műsorvezetője lesz a Havas a pályán című műsornak?

Eredetileg két műsorra kaptam felkérést decemberben. Januárban közölték, hogy velem képzelik el a jövőt, ha jó nézettséget produkálok, ami nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen mindjárt az első adás egyik vendége azzal kezdte, hogy a velem kapcsolatos sérelmeit sorolta negyedórán át, de azok sem bántak velem kesztyűs kézzel, akik akkor tértek vissza, amikor kiderült: bennem gondolkodik a csatorna.

Nyíltan vállalja magát, mégis van egy olyan érzésem, hogy minden, amit látok, egy szerep, egy póz.

Teljesen önazonos vagyok magammal. A gátlásaim úgysem hagynák, hogy más legyek. A kettőnk közti beszélgetés is a munkám része, mert nekem a közvetlenség a manírom. Egyszemélyes üzem vagyok, mérhetetlenül sok energiával.

Író akart lenni, de a szülei nem hagyták. Később az álom valóra vált. Kritikusok szerint a könyvei legalább annyira megosztóak, mint a személye. A könyveit ért kritika jobban zavarja, mint a személyét érő?

Bacher Iván, hajdanvolt osztálytársam, egyszer a Láng Téka kínálatát látva kérdezte: írók is alkotnak még? Igen, mind a négy könyvemet egy rádióriporter írásaként kezelték. A negyedik, a 2016-os Az utolsó esély volt a legjobb, de a becsődölt Matyi Dezső miatt szinte a semmibe hullott. A promóciót olyanokkal gondoltam megoldani, akiket korábban megsértettem a rádióműsorommal. Elképzelésem, hogy majd a könyv apropóján kibékülünk, kudarcot vallott, és olyan sértettségözön zúdult rám, amit alig éltem túl.

Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)
Fiala János (Fotó: Valuska Gábor)

Szeretett volna idol lenni, ma már nem. Feladás vagy elengedés?

Elengedés.

Mi a Fiala-jelenség titka?

Nincs titok, nincs Fiala-jelenség. Egyszer készítettem egy hosszú és intenzív interjút Vitrayval, és teljesen megdöbbentem, amikor két hét múlva hasonló mélységű interjút adott Szenes Andreának. Azt gondoltam, ember ilyen rövid idő alatt nem tudhat újat a világgal megosztani. Én legalábbis nem lettem volna erre képes.

Ha valaki azt mondja nekem: „Fiala úr”, magam mögé nézek, mint az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben Latinovits Zoltán, mert nem látok és nem ismerek Fiala urat. Az utolsó Fiala úr az apám volt.

Én ma is egy gyereket látok. Azt remélem titokban, hogy azzal, amit megmutattam magamból a világnak, több jót tettem, mint rosszat, amiért nem kellett a szüleimnek odafent szégyenkezniük.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2020/1. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő.)

Médiapiac

A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket

Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.

Közzétéve:

A TikTok kínai videomegosztó applikáció ikonja egy okostelefonon, fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon

Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.

A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.

A sajátot könnyű…

Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.

… és másét?

De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy

többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti

– jegyezte meg Fáczán Gábor.

S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?

– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.

Sorozat indul!

A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom

Médiapiac

Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt

Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.

Közzétéve:

Flickr

Az uniós bizottság közleménye szerint

az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.

Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.

Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.

Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.

A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.

Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában

Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.

Közzétéve:

MTI/Koszticsák Szilárd

Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy

az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.

A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.

Kiemelték, hogy

2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.

A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.

Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni

– írták.

Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.

Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.

Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.

Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.

A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)

– tették hozzá.

Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.

A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.

A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.

A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én

Tovább olvasom