Kövess minket!

Médiapiac

Havas Henrik: ″Kevesen engedhetik meg maguknak azt, amit én″

Nemrégiben különös, sokak szerint alázó és elfogult, vagyis szakmaiatlan interjút készített G. Fodor Gáborral, a Századvég stratégiai igazgatójával. Első, közel kétperces kérdésében felrótta alanyának, hogy Orbán Viktor a választás győzelme utáni „túlzó” szófordulatokat használt. Utóbb még azt is számon kérte G. Fodoron, hogy nem olvas Spirót. Havas azt mondja: a közéleti újságírók rég nem teszik a dolgukat.

Havas Henrik

Többen arra tippeltek, adás előtt ivott vagy simán elgurult a gyógyszere.

– Aki ismer, tudja, engem lehetetlen kiborítani.

Nem is ön borult ki. Inkább a nézői és a kritikusai.

És? Mi a kérdés?

Miért lángoltak fel ennyire az indulatok?

Eleve erre számítottam, ez az egész ki volt számolva. Aki ismer, tudja, nálam semmi nem történik véletlenül.

Direkt okozott botrányt?

Persze.

Miért?

Mert, ami a médiában, különösen a magyar televíziózásban zajlik, az a vicc kategóriája.

Milyen szempontból?

Minden szempontból. A közszolgálat a legszörnyűbb. A hetvenes években, a Kádár-korszak derekán lettem rádiós. De még akkor sem találkoztam olyanokkal, akik ilyen szervilis, undorító módon nyaltak volna be a hatalomnak, mint a mostaniak. Ezek már nem is sajtómunkások. Műfajok tűnnek el, a tényfeltárás gyakorlatilag megszűnt.

G. Fodor alázásával ezt kívánta demonstrálni?

G. Fodor számomra figuraként is érdekes: apró testben óriási lélek feszül, sokat szakért különböző televíziókban. Ismerem ezt a típust. Egyetemi oktató, aki bevonul a terembe, és azt hiszi, kisugárzása van. És ez az ember lett a négy-ötmilliárddal kistafírozott Századvég úgynevezett stratégiai igazgatója.

Mi köze a külsőnek a szakmai teljesítményhez és a kistafírozáshoz?

Megőrülök, hogy ahol fellép, főleg a hírTV-ben, ájulattal veszik körül, ő meg kinyilatkoztat. A kormányzati emberekben nincs ellenállás, többségük kizárólag pártmédiumban hajlandó rendelkezésre állni. Amikor G. Fodor eszembe jutott, tudtam, hogy elfogadja a meghívást, mert hiú. Ráadásul a Századvég igyekszik legitimizálni magát. Amikor valóban nyers modorban, direktben számon kértem rajta, hová lett hatszázezer Fidesz-szavazó, ő a saját buta focihasonlatának lett az áldozata. Ezért mondtam neki, keressünk más terepet, ahol képes példálózni.

Gúnyos és bántó volt.

Tud fájni az iróniám.

Nemcsak a hírTV-től, hanem a Népszabadságtól is kapott kritikát; Bednárik Imre azt írta, ön az „ATV Obersovszkyja”.

HírTV? Bednárik? Ugyan, ezek sosem értik meg, hogy nem lehetnek olyanok, mint én. Egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak.

Ön a „szakmaiatlanság, az inkorrektség, a lecsúszás és a nevetségesség megtestesítője”.

Na, álljunk már meg! Gyurcsány közölte, hozzám nem jön be, mert tudja, mi a véleményem róla. Bajnai sem, mert kigúnyoltam és erőtlennek neveztem. És újabban Mesterházy se jön. Mind megsértődött rám. Ilyenkor következik, amit megszoktam: iratnak egy cikket, amiben jól lealáznak. 1995-ben a Horn kormány kommunikációért felelős államtitkári kinevezésem után pár nappal lement a Hétben, hogy egy általam nem is ismert kormányfőtanácsos sikkasztott. Majd a Magyar Hírlapban már az, hogy Havas jelöltje sikkasztott. A következő napon a Népszabadságban az, hogy Sikkasztott Havas, alatta kisbetűvel: munkatársa. Engem persze meg sem kérdeztek. Mondom Hornnak: „Ehhez mit szólsz? Ez a brancs úgy döntött, kicsinál. Ugye nem képzeled, hogy együttműködöm velük? Mire ő: „Nem tudtad, hogy ezek ilyen gecik?”

Ma is azok? Mindenki az?

Ugyanaz a mechanizmus. Forró Tamás mondta nekem: „A médiában két gyűlölt ember van, te meg én. Mert nem csak nagy a pofánk, de rengeteg pénzt is keresünk vele. Téged azért utálnak még nálam jobban, mert fel is teszed a lábad az asztalra.”

Miközben G. Fodor megdicsőült.

Ez süket duma. Aki felteszi a kezét, hogy nem olvas Spirót, ahhoz nincs mit hozzátenni. A 2010-es parlament megalakulásakor találkoztam egy régi kollégával. Azt mondja: „Te, látnád, ezek hogy esznek!”

Mi köze mindehhez G. Fodornak?

Hogy mind sötét. A múltkor Németh Szilárd rezsibiztos helyett Hoppál Péter Fidesz szóvivő jött be hozzám adásba, kérdeztem a maginflációról, ő meg azt se tudta, mi az. Ennyi művetlen, buta képviselőt rég láttam.

Az önéhez hasonló modornak sincs párja.

Mert kevesen engedhetik meg maguknak. Én viszont igen, és direkt csinálom.

Folyamatosan közbeszól, grimaszol.

Képtelen vagyok elviselni, ha hülyeséget beszélnek, és a szakmában eltöltött harminc év, a korom meg a presztízsem miatt ezt ki is mutathatom. Gyakran azt érzem, frappánsabban, tömörebben tudnám megfogalmazni azt, amit az interjúalany. És igen, gyakran hozok személyes példát, mert van hozzá önbizalmam, és vannak hozzá kiváló, hatásos történeteim. Amikor 1979-ben elkezdtem dolgozni a rádiónál, közben még művezető voltam a Volánnál, ahol naponta húsz rafinált Tefu-sofőrt kellett meggyőznöm arról, hogy ne lopjanak el mindent. Ahhoz képest minisztert vagy pártvezért kérdezni igazán nem nagy kunszt.

Nem kell olykor némi távolságtartás és objektivitás?

A Havas a pályán közéleti show műsor, ráadásul az enyém. Egy mini Heti Hetes. A vendégek is tudják, hogy nem informatív interjúra hívom őket.

A BBC-nél nem fordulhat elő, hogy adásban a műsorvezető lelkiállapota kerüljön terítékre. Ott is provokatív a stílus, de az újságíró véleménye nem derül ki, helyette a műsor az adott témát járja körül.

Magyarországon ezt az egészet elszúrták. A köztévében későesti politikai elemző műsort vezettem Betlen Jánossal, majd átmentem az RTL jogi műsorába, aztán bekerültem a Heti Hetesbe. Addigra leszámoltam azzal, hogy valaha Krónika típusú hírműsort vezessek, vagy közéleti, politikai interjúkat készítsek. Miért? Mert eladtam magam. Nyugaton valóban elképzelhetetlen, hogy egy hírműsor szerkesztője véleményt mondjon. Ehhez képest a Heti hetes után, mintha mi sem történt volna, három évig interjúzhattam a TV2 Mokkájában. Ilyen csak nálunk van. Ez egy hülye ország. Hozzá nem értő idióták vezetik a csatornákat, sőt a műsorok nagy részét is. Maga szerint véletlen, hogy a rendszerváltás után a közszolgálatnál egyetlen diplomás sem került vezető pozícióba? Maga szerint miért kaptam 1999-ben Táncsics Mihály-díjat Hámori Józseftől, a Fidesz kormány kultuszminiszterétől?

Miért?

Mert a rendszerváltás fenegyerekei voltunk Forró Tamással. Nekünk semmi sem volt szent. Ezért. És most? Rajtam kérik számon, hogy bejön az ATV-be egy szolgalelkű ember, aki nem olvas Spirót? Rajtam kérik számon, hogy Budai Gyula és Németh Szilárd meg a többiek mérhetetlenül buták, és ilyenekkel van tele a parlament?

Ezt senki nem kérte számon önön.

Dehogynem.

Adásban kijelentette: jobbikos politikussal nem áll szóba, nem hívja be őket.

Ez a csatorna döntése, amit tiszteletben tartok.

Egyetért vele?

Nem. Szakmai alapvetés, hogy minden érintettet meg kell szólaltatni. Ebbe pedig a Jobbik és annak többszázezres szavazótábora is beletartozik. Tilos lenne negligálni őket, mondják csak el, mit akarnak. Persze a normális működéshez az is kéne, hogy csak megfelelő háttérrel rendelkező újságíró rúghasson labdába.

Milyen háttérrel?

Írtam egy könyvet a pszichiátriáról, nyolc hónapig jártam be a Lipótra. Ki más engedheti ma meg magának, hogy ennyi időt szánjon egy munkára anélkül, hogy előleget, benzinpénzt kapna. Egy mai átlagos és amúgy is felületes újságírónak nincs se energiája, se ideje, se pénze az alapos munkára. Talán nincs még veszve minden, de a jelenleg kormányzat mindent megtesz, hogy a közvélemény a lehető legkevesebbet tudja meg a valóságról. Sajnos sok újságíró a szakma alapvető szabályait sem tartja be. Annak idején, amikor a Hír tévé és a Magyar Nemzet hajszát indított ellenem, épp jöttem ki a Mokkából, amikor elém ugrott egy riporter, és a szám elé dugta a mikrofonját azzal, hogy ugye elloptam a diákok pénzét. Utóbb, már a bíróságon szóvá tettem, micsoda szakmai hibákat követtek el a Magyar Nemzet és a HírTV munkatársai, Karas Mónika, aki amúgy jelenleg az NMHH elnöke és ő képviselte a Liszkay Gábor vezette cégeket, azt mondta, azok az újságírók kivétel nélkül az én tanítványaim voltak.

És?

Valóban azok voltak. De csak nem vállalhatok felelősséget több ezer egykori diákomért! Ez egy rafinált mechanizmus. Édes dolog befeküdni a politikának, hiszen akkor jön az információ, ráadásul a gyarapodó kapcsolati tőkén keresztül minden elintézhető. Pedig nincs annál szörnyűbb, mint amikor használja egymást a politika és a média. Tudja, Horn Gyula egyetlen telefonnal rúgatta ki a Betlen Jánost, a Híradó akkori főszerkesztőjét. Horn azt mondta: „Olyan világot akarok látni a híradóban, amilyet megígértem.” Így. A valóságot megváltoztatni nehéz, a híradót viszont könnyű.

Médiapiac

Erőset mondott az alkotmánybíró a médiahelyzetről

A közügyek alakításáról ugyanis a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

Közzétéve:

Juhász Imre alkotmánybíró, fotó: MTI/Balogh Zoltán

Minden államnak védenie kell saját sajtóviszonyait a külföldi befolyástól – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Juhász Imre. Az alkotmánybíró úgy fogalmazott:

„A sajtó nem önmagáért van, a média felületet kell hogy biztosítson a közügyek megvitatásához. Az államnak pedig garantálnia kell, hogy bárki szabadon kifejthesse véleményét, illetve hogy a sajtótermékek szabadon működhessenek, továbbá azt, hogy az állampolgárok megfelelő információkhoz juthassanak.”

Az alkotmánybíró szerint mindez felfogható szuverenitási kérdésként is, hiszen a közügyek alakításáról a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

– Ennek megfelelően minden valamire való államnak alkotmányos szinten kellene védenie a saját sajtóviszonyait, miként azt a magyar alaptörvény teszi

– összegzett Juhász Imre.

A nemzeti ünnep apropóján készült, a sajtószabadság napjainkbeli kérdéseit érintő interjúban az alkotmánybíró beszélt egyebek mellett a minőségi újságírást leginkább veszélyeztető jelenségekről, a közbeszéd milyenségéről és arról, hogy már 1848-ban kiderült: médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom

Médiapiac

Magyarországon egyedülálló választási műsorral készül a TV2

A TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a csatorna terveiről beszélt a Mandinernek adott interjúban.

Közzétéve:

Mandiner-archív

– A magyar semmiben nem különbözik a külföldi médiahelyzettől. A kritikus hangok a politikai lobbistáktól érkeznek, akiktől aztán végképp távol áll a pártatlanság. Mindig azt szoktam mondani, hogy a TV2 és az RTL Klub híradójának is van egy sajátos hangvétele, de nekünk egyetlen értékmérőnk van, és egyetlen közegnek szeretnénk megfelelni: a nézőnek. Ez a stratégia minket igazol: tavaly az összes korcsoportban a Tényeket, a Tények pluszt, valamint a reggeli műsorunkat, a Mokkát választották a legtöbben az országban. Mi nem foglalkozunk a kívülről ordítozókkal, a munkánkat szeretnénk végezni a legmagasabb minőségben, a szakmaiságot leginkább szem előtt tartva – hangsúlyozta a TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a Mandinernek adott interjúban.

Szalai Vivien kitért arra is, az egész éves átlagot nézve mindhárom kiemelt korcsoportban a teljes napon és főműsoridőben egyaránt a Tv2-t nézték a legtöbben. A csatorna sikerének titkáról a hírigazgató azt mondta:

– Egyszerű hasonlattal élve: egy nagy múltú cukrászdába azért járnak a vendégek, mert évtizedek óta ugyanazt a minőséget kapják – lehet azon vitatkozni, hogy lehet-e másképp készíteni a krémest, a lényeg, hogy azt választják az emberek, mert ismerik és szeretik. A hírműsoraink esetében is pontosan ez az elv működik. Ráadásul az utóbbi években ingyenreklámot is kaptunk. Az, hogy az ellenzék lejárató kampányt folytatott a hírműsorainkkal szemben, visszafelé sült el, mivel ezzel karaktert adott nekünk. Mindemellett egy szakmailag és emberileg kiváló csapat jött össze az elmúlt években, fantasztikus műsorvezetői, szerkesztői és riporteri gárdával dolgozunk, a munkatársak végtelenül tehetségesek és szorgalmasak, nyitottak az innovációra, szeretnek tanulni, és rendkívül lojálisak a munkahelyükhöz és a kollegáikhoz, ami nagy érték – mondta a lapnak.

Arra a gondolatra,hogy idővel minden médium az online felületre helyeződik majd, ez pedig a televíziózás és a nyomtatott sajtó végét jelenti majd, Szalai Vivien elmondta:

– Emlékszem, évekkel ezelőtt volt egy heves vitám a témában. Ezzel határozottan nem értettem egyet akkor és most sem. A magyar ember sok tekintetben jobban rabja a szokásoknak, és kevésbé fogékony az innovációra – mi is ezt tapasztaljuk annál a korosztálynál, amely a Tényeket nézi, és általánosságban szerkesztett tartalmat fogyaszt bármilyen formában. Egyébként egy meglepő jelenség is felütötte a fejét. Mégpedig, hogy A TV2 mindig erősebb volt a 18–59-es, tehát a valamelyest idősebb korosztályon belül, mint az RTL. Egyébként téves az a vélekedés, hogy az RTL Híradóját elsősorban a fővárosiak, a Tényeket pedig a vidéki közönség nézi – mindkettőt alapvetően a vidéki közönség választja, a különbség, hogy minket inkább a kisebb városokban élő és a valamelyest idősebb nézők.

De ez is megváltozott: elkezdtünk erősödni a 18–49-es korosztályban, sőt erősebbek lettünk, mint a 18–59-es korcsoportban, ami minden nemzetközi trenddel szembemegy, hiszen a szerkesztett tévés tartalmat a fiatal korosztály elvileg már kevésbé fogyasztja

– mondta a hírigazgató.

Ettől függetlenül online is erősen jelen van a csatorna: a Tények.hu is jó eredményeket ér el az utóbbi időben.

Ennek az évnek fontos feladata, hogy továbbfejlesszük az online felületünket, hiszen a szerkesztett tartalmat fogyasztó közönség mellett ki kell szolgálnunk a fiatalabb generációt is

– hangsúlyozta.

A választási időszak kapcsán arról beszélt, ez az időszak nyilvánvalóan rengeteg pluszmunkával, felkészüléssel, odafigyeléssel jár, hiszen egyre több a néző ilyenkor, felértékelődik a hírek szerepe.

Nagyszabású, Magyarországon egyedülálló választási műsorral készülünk, rengeteg exkluzív riporttal, szakértőkkel és számos technikai újítással

– árulta el.

A teljes interjú ITT olvasható.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kiemelkedő munkatársait díjazta a közmédia

Nyolc kategóriában adtak át elismeréseket csütörtökön Budapesten, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) székházában.

Közzétéve:

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója beszédet mond a a díjak átadóján, fotó: MTI/Purger Tamás

A közszolgálati tartalomgyártás területén kimagasló szakmai tevékenységet végzők elismerésére alapított díjak átadásán Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett: egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában ünnepelték a Petőfi-bicentenáriumot, és gőzerővel készültek az atlétikai világbajnokságra, valamint Ferenc pápa látogatására.

Figyeltek arra is, amikor Nagy-Britanniában új király lépett trónra, vagy Marco Rossi magyar állampolgárságot kapott. Tudósítóik ott voltak a mentőcsapatokkal a törökországi és szíriai földrengéseknél, továbbá háborús övezetekben is. De jelen voltak Stockholmban is, ahol két magyar tudós vehetett át Nobel-díjat – mindketten a közmédia „Év Embere” díjazottjai – tette hozzá.

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója felidézte: négy évvel ezelőtt éppen bezárkózni készült a világ, és egy új vírus nevét tanulta meg, amely azóta már mintegy hétmillió áldozatot szedett. A közmédia akkor is tette a dolgát, bár nekik is voltak veszteségeik, akiknek emlékét megőrzik, hasonlóképp a közelmúltban elhunyt alkotókhoz, művészekhez.

Altorjai Anita néhány örömteli pillanatot is felelevenített, köztük Hobo életműdíj-átadóját, Kordáék viccelődéseit, vagy az MR-szimfonikusok koncertjeit, amelyek mind a közmédia emlékezetes pillanatai voltak.

A díjazottakat méltatva a vezérigazgató úgy fogalmazott: szakértelmükkel, hivatástudatukkal, elkötelezettségükkel példát mutatnak nemcsak a kollégáknak, hanem a jövő újságíróinak is. „Ők óramutatók a nemzetünk életében”

– jelentette ki.

Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte: valamennyi díjazott vitathatatlan eredményeket ért el és kimagasló teljesítményt nyújtott. Hangsúlyozta továbbá, hogy bár a 2023-as év nem volt könnyű, a közmédia mind tartalomban, mind vállalati, intézményi szinten jelentős eredményeket ért el, miközben folyamatosan törekedett a megújulásra is.

„Nem könnyítette a helyzetünket sem a világpolitikai helyzet, sem a szomszédunkban dúló háború” – fogalmazott a vezérigazgató, hozzátéve:

a feszített tempó ellenére „mindenki nagyon jó, nagyon sok és minőségi munkát végzett”.

Papp Dániel felidézte, hogy 2018-as hivatalba lépésekor elsődleges célja a vállalat modernizálása volt. Mint mondta, vezetőként a piaci cégekhez hasonló „modern, profi szemléletet” szeretett volna meghonosítani a közmédiában.

Ez azt is jelentette – folytatta –, hogy szerette volna elérni, „hogy figyeljünk egymásra, figyeljünk a munkavállalókra”.

„Nagyon fontos szempontnak tartom, hogy olyan munkahelyet teremtsünk, ahol bár hatalmasak az elvárások, de a cég is tud adni valamit a dolgozóinak”

– hangsúlyozta.

A vezérigazgató a jövőről úgy szólt: ez az év még nehezebb lesz. „Előttünk van két választás, egy uniós elnökség, sportszempontból pedig egy Európa-bajnokság és egy olimpia” – sorolta, kiemelve az együttműködés és a csapatmunka jelentőségét.

Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

Papp Dániel végezetül gratulált a díjazottaknak, majd az MTVA valamennyi munkavállalójának megköszönte az egész éves teljesítményét. „Örülök, hogy csapatként működünk együtt” – jelentette ki.

A beszédek után a Titán, A Dal 2023 győztese lépett fel, majd Papp Dániel és Altorjai Anita nyolc kategóriában adott át díjakat.

Az Év Operatőre Nagy András lett.

Az Év Vágója díjat Kántor Zoltán kapta.

Az Év Rendezője elismerésben Bozsánovics Anita részesült.

Az Év Gyártási Szakembere díjat Vancsok Györgynek ítélték oda.

Az Év Riportere díjat Kucsov Renáta kapta.

Az Év Felfedezettjének Jámbor Flórát választották.

Az Év Szerkesztője Pap Tibor lett.

Az Év Műsorvezetője elismerést Morvai Noémi vehette át.

Tovább olvasom