Médiapiac
Kertész Zsuzsa: „Változom, a magam figuráját keresem”
Idén ötvenöt éve, hogy aláírta a szerződését a Magyar Rádióval, majd alig egy évtizeddel később már a tévéképernyőkről köszöntötte a nézőket. Soha nem szűnt meg rádiósnak lenni, miközben a Magyar Televízió emblematikus alakja is volt. Közben pedig folyamatosan tanított. Már egészen fiatalon korrepetált, hogy megvehesse az első magas sarkú cipőjét, és hogy elutazhasson Párizsba. Kertész Zsuzsa szenvedélyes ember, akit joggal irigyelhet a fiatalabb generáció, amelynek egyik tagja éppen csendben várja, hogy beleérjen a szituációba, és feltehesse az első kérdését.
A csendnek dramaturgiai funkciója van – ezt a Magyar Rádió kitűnő dramaturgja, rendezője, Cserés Miklós dr. fogalmazta így meg nekem, fiatal bemondónak. A csendet törjük meg valamilyen formában. Amikor érlelem a gondolatot magamban, ahhoz is szükséges belső csöndesség, hogy utána kerek véleményt fogalmazhassak meg. Magának pedig, aki hallgat, ugyancsak szünetre van szüksége, hogy felébredjen a kíváncsisága.
Amikor nagy ritkán leülök beszélgetni egy riporterrel, valódi beszélgetésre számítok, eszmecserére, amit nem igazán kapok meg. Kérdés persze elhangzik, de nem tudom, mit kezdjek vele. A saját gondolattalanságommal is bajom van. Milyen a kapcsolatom a médiával? Most mit válaszoljak? Tulajdonképpen nincs. Egy-egy jó filmet megnézek ugyan, a tévéműsorok azonban nem tudják felkelteni az érdeklődésemet. Egy rádiócsatornát hallgatok, azt is főként a régi kollégák hozzáértése és a hírek miatt.
Mikor szűntek meg ön számára a valódi beszélgetések?
Amikor elkezdődött a nesze semmi, fogd meg jól korszak, a maga kívánalmaival. Mint egy nyári zápor után, felkavarodott a pocsolya. Boldog-boldogtalan mikrofonhoz jutott, csak az nem, aki már valamilyen stílust képviselt. Egy tanítványomnak például azt mondták, olyan „Kossuth rádiós” a hangja, nem tudják felvenni, mert az emberek már nem úgy beszélnek. Aztán némileg elkezdett tisztulni a kép. Már vannak Hangok, helyenként érthető beszéd, de sokkal szélesebb körű, hiteles és tényszerű tájékoztatásra vágynék a média minden területén.
 |
| Demján Sándorral az Év Menedzsere Díj átadásakor 2001-ben a Menedzserbálon (Balról jobbra: Dr. Orbán István, Dr. Rudas János, Demján Sándor és Dr. Beck György) |
Hirtelen változások jönnek, amelyek sok bizonytalansági tényezővel járnak, és ember legyen a talpán, aki ki tudja alakítani a maga biztonságát. Márpedig mindnyájan biztonságot, bizonyosságot keresünk. Hasznot várunk attól, hogy ha beállunk a sorba. Nehezményezzük, ha valami nem sikerül. Pedig az élet bukásokat is hoz.
Ahelyett, hogy ezekből az aspektusokból néznénk a világot, rengeteg dühöt, mérget, agresszivitást hordozunk magunkban. Néha különösebb ok nélkül védekezve támadunk. A múltkor megérintettem egy lányt a villamosmegállóban, jelezve, hogy üres a villamos, felszállhatunk. Mire ő: „Ne lökdössön!” Direkt leültem vele szemben, ő pedig felvett egy afféle „hagyjál békén!” arckifejezést. Én derűs maradtam. Amikor újra találkoztunk, megismert, és már elmosolyodott. Mondom: „Milyen klassz, hogy magának mosolya is van!” Elnevette magát, én pedig megdicsértem, milyen gyönyörű. Amikor leszállt, elköszönt.
 |
| Előadás az ELTE jogi karán 1999-ben |
Amióta az eszét tudja, tanít – szokta mondani.
Az egyik tanítványom egyszer azt mondta nekem: „Azért jöttem hozzád, hogy megtanuljak helyesen és szépen beszélni, de amiért igazán hozzád járok, az az, hogy megnyitottál előttem egy másféle világot.” Rengeteg Kertész-gyerek van. Ők azok, akik valamikor a Kertész Stúdió növendékei voltak, ahol a beszédfejlesztés mellett személyiségfejlesztéssel, közszerepléssel is foglalkoztam, ahogy teszem ma is. Van közöttük, aki országosan ismert televíziós-rádiós lett, mint Krizsó Szilvi vagy Borbás Marcsi. Méltatlan, hogy nem tudunk mindenkit megnevezni, de ahhoz túl sokan vannak. Mások, akiknek segítettem, a legkülönbözőbb szakmákban jeleskednek. Az első rádiós „tanítványom” Gaál Anna volt. Mindkettőnknek erősen bizonyítanunk kellett, hogy az „öregek” ne találjanak rajtunk fogást, az első tévés pedig Radványi Dóri. Valamennyiükkel szoros, baráti kapcsolat alakult ki, ami mind a mai napig érvényes.
 |
| Valentin-napi Szeretetcsokor elsőként Göncz Árpádnak 1991-ben |
Kollégái bölcsnek, nyitottnak és derűsnek írják le. Nekem a magabiztos jelző is helyénvalónak tűnik.
Meglep. Örülök, ha így tükröződöm, de magamtól nem ez a jelző jutna először eszembe.
Két példát is tudok mondani, ami engem igazol.
(Nevet.) Hallgatom.
A 2000-es évek elején ért véget a televíziós pályafutása. Hogy történt?
 |
| A pszichológusi diploma átvétele 1984-ben |
Úgy tudom, abban a pillanatban sem illetődött meg, amikor először lépte át a tévéstúdió ajtaját. Mi ez, ha nem magabiztosság?
Én inkább úgy fogalmazok, hogy az élet produkált olyan helyzeteket, amelyeket meg kellett élnem. Bozó László egy kőkorszaki szakis jelenetet szeretett volna megeleveníteni a televízióban, amiben szerepelt egy tévébemondó. Még rádióbemondó voltam, de engem választott. Tépett bőrruhát adtak rám, csodálatosan kisminkeltek, a hajamba loknikat varázsoltak. Bejött a sminkszobába, rám nézett, és az egyébként jámbor ember elordította magát: „Rontsátok el, ezt így nem lehet! Túl szép!” Így aztán elrontottak. (Nevet.) Romhányi szövegére a mai napig emlékszem: „Egy lottópótló csaló, futólag, utólag kiállított cédulákat ad el hiszékeny félcédulásoknak…” De feltűntem Takács Marika oldalán, a Made in Hungaryn is. Ő már kedvenc volt, de ki az a kiscsaj az oldalán? Van még, aki emlékszik erre.
Bán Gyuri nevét kell még megemlítenem, aki évtizedeken keresztül volt az egyik leggyönyörűbb hangú bemondó. Mindig arra vágytam, hogy bárcsak egyszer találkozhatnék vele. Megtörtént. Ő mondta, hogy azzal a pofival, amellyel rendelkeztem, kár elpazarolnom magam a rádióban, menjek át a tévébe. Tudtomon kívül beszélt az akkori főnöknővel, aki a születésnapom délelőttjén felhívott. Igent mondtam. Így kezdődött, 1974-ben április elsején átbolondoztam magam a tévébe. Nem éreztem azt, hogy olyan nagyot változott volna velem a világ.
 |
| “Mi ezt is tudjuk” road show a közönség kedvenceivel a 80-as években (Elől: Felföldi Anikó. A sorban balról jobbra: Kopeczky Lajos, Vágó István, Domonkos Zsuzsa, Petress István, Kudlik Júlia, mint bohóc, Juszt László, Kertész Zsuzsa, Murányi László, Tamási Eszter és Szalóczy Pál) |
Miután a rádióba kerültem, meglehetősen sokat kellett tanulnom, hónapokig képeztek minket, kiválasztottakat. Pintér Sanyi bácsi, majd Wacha Imre foglalkozott velünk. Amikor már kellő gyakorlással automatizálódott a technika, igyekeztünk túllendülni, hogy ha majd tűzvonalba kerülünk, képesek legyünk magunkat adni, azzal a felelősséggel, hogy eközben a Magyar Rádiót/a Magyar Televíziót képviseljük. A Szülőföldünk című műsorban szólaltam meg először.
Itt találkozott Szepesi Györggyel, aki az elsők között ösztönözte, hogy két műsorszám között ne csak a leírt szöveget mondja.
Úgy képzelje el, hogy amikor azt mondták Szepesinek a vezérlőből, hogy 3.20 áll a rendelkezésére, összerendezte a gondolatait, nézte az órát, és másodpercre pontosan kitöltötte az időt. Csodáltam érte. Később, amikor elkezdtem hivatalosan tanítani, gyakorlatokat építettem erre. És valóban, Szepesi biztatott arra, hogy amikor már a stúdióban vagyok, adjam önmagamat. Gondoljam át, milyen ismeretekkel rendelkezem azokról a dolgokról, amelyekről beszélnem kell, és mindig tegyek hozzá valami kedveset is azoknak, akik hallgatnak a messzeségben, – úgy tudom, még Ausztráliáig is elért a szavunk –, és minthogy magyarokhoz szólok, olyat mondjak, amitől a „magyar szívük” hevesebben dobban. Később Gyuri az általa vezetett 139-660 című kívánságműsorba maga mellé emelt. Egyszerre volt élvezetes és kimerítő a munka. Akkor tanultam meg, hogy tízszeresen kell felkészülnöm ahhoz, hogy valami egyedit és sajátságosat tudjak mondani. Élőben! Ez abban a rádiós korszakban volt, amikor a megírt szövegeket előre le kellett adni három példányban, és ha jóváhagyták, azt kellett felolvasni. Hálás vagyok, amiért az ő köpönyege alól bújhattam ki.
 |
| A Magyar Rádió és a Magyar Televízió közös szilveszteri műsorában 1971-ben (A Magyar Rádió képviseletében) |
A rádiós anyukám Erőss Anna lett. Sokat tanultam tőle a közösségi létről, a női mivoltomról, de tőle tudtam meg azt is, hogyan kell a gyakorlott bókoló színészekkel bánni. Halálosan szerelmes voltam Pálos Györgybe, akiről, ha tudtam, hogy a rádióban van, vagy hatszor lementem a büfébe, csak, hogy hallhassam, hogyan kéri a szendvicsét… már tudták a büfések, hogy mustárral kent kenyeret fogok kérni, mert az volt a legolcsóbb. (Nevet.)
Aztán voltak az élő színházi közvetítések. Kitüntetés volt, ha egy dramaturg valamelyik bemondót maga mellé kérte. Annál nem kellett kihívóbb feladat, minthogy együtt elmentünk megnézni az előadást, utána a dramaturg egész éjjel azon dolgozott, hogyan tudja a rádióban helyszínessé tenni a darabot a hallgatók számára, majd másnap, az általa megírt szöveget élőben kellett alámondani. Emlékeznem kellett az előadásra, arra, hol van üresjárat, illetve reagálni a legváratlanabb helyzetekre. Ezek a feladatok annyira megedzettek, hogy a tévéstúdióban már nem volt nehéz dolgom, pedig nekünk kezdetben még nem volt súgógépünk. Mindent fejből mondtunk. Emlékszem, egyszer Vitray Tamás írt egy egész oldalas bevezetőt egy műsora elé. Iránta való tiszteletből, és szeretetből tisztességgel megtanultam, mert azt gondoltam, így helyes. Felolvasni mindenki fel tudja.
 |
| Először a kamera túlsó oldalán 1965-ben – Bemutatkozik a Mechlabor kísérleti kamerája a BNV-n |
A rádió volt a nagy szerelem?
Mit nevezünk szerelemnek? Én ragaszkodásnak hívom. A rádióban olyan korrekt emberek vettek körül, mint Csók Pali, P. Debrenti Piri, Egressy Pista, Novotny Zoli, Körmendi Laci vagy Dömök Gábor. Nyaranta gyakran megesett, hogy együtt főztük a nagy lábas lecsót. Az Esti Krónika után kezdtük. Aki ráért éppen, az rakta bele a hozzávalókat, és a 22-es hírek után már a kolbász is benne volt. A4-es papírokkal megterítettünk. Az volt ám a lakoma! A televízióban nem volt ilyen közösségi életünk. Ott az operatőr kollégával voltunk összezárva. Kint a folyosón őr vigyázott ránk. A műszak egy másik helyiségben dolgozott.
 |
| Vendégünk: Jurij Levitán (a kép jobb oldalán), rádióbemondó, “a Szovjetunió hangja”, 1945. május 9- én “a győzelem hangja”. Hátul Erőss Anna, az első mentor, elől balra Egressy István, Kertész Zsuzsa mellett Horváth Lajos, bemondó kolléga |
Milyen fogalmai voltak a szakmáról, amikor tizennyolc évesen elkezdte a pályát a Magyar Rádióban?
Megjegyzem, csoda, hogy a rádiónk épen maradt, mert például a babák szemének mindig mögé néztem, hogy kiderüljön, mitől mozognak. (Nevet.)
Később, tizennyolc éves koromban szembesültem azzal, hogy létezik olyan foglalkozás, hogy bemondó. Ekkor már korrepetáltam, és az összekuporgatott pénzből, amelyből megvásároltam az első magas, három-négy centis sarkú cipőmet is, elutaztam Párizsba. A repülőn ki kellett tölteni egy adatlapot, amelyen a foglalkozás rovat is szerepelt. A mellettem ülő férfi ebbe a rovatba azt írta, hogy bemondó. Mire megkérdeztem, hogy jó, jó, de mit dolgozik? Az úriember Kovács P. József volt.
 |
| A halhatatlanok közül is a legnagyobbakkal Balatonfüreden, egy rádiós műsor felvétele előtt (Hátul: Mécs Károly. Az alsó sorban: Solymosi Ottó rendező, Lukács Margit, Bessenyei Ferenc és Ruttkai Éva) |
Nyíltszájú voltam világ életemben, és amióta az eszemet tudom, nem jelentett nehézséget, hogy közönség előtt beszéljek, kórust dirigáljak, verseljek, vagy éppen prózát mondjak. Jól zongoráztam. Drukkoltam, de jól esett, hogy megmutathatok magamból valamit. Szerettem hallani a tapsot. Az elismerés bármely formáját.
Amikor beadtam a jelentkezésemet a rádióhoz, mindezen előzmények nem futottak át az agyamon, mindössze az motivált, hogy valamilyen álláshoz jussak. Az egyetemen előfelvételis voltam, ami azt jelentette, hogy egy évet dolgoznom kellett, illetve előkészítőre kellett járnom.
Milyennek írná le azt a Kertész Zsuzsát, aki most itt ül velem szemben?
Változom, ám továbbra is a magam figuráját keresem. Nem olyan régen műsorvezetője voltam a Jámbor Ági-emlékestnek a Zeneakadémián. Ott és akkor először vontam kétségbe, hogy kell-e még ilyen feladatot vállalnom. Aztán felkészültem úgy, ahogy rádiós koromban, megjelentem úgy, ahogy tévés koromban, és amikor kiléptem a színpadra mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyekre az évtizedek alatt szert tettem, éreztem, hogy ugyanaz a Kertész Zsuzsi vagyok, aki mindig is voltam, akire figyelnek az emberek. Feladatom van. Embereknek kell beszélnem. Valami értelmeset kell adni nekik, és ha már értelmeset, akkor értelmesen.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás