újságírás

Magyarország nem foglal el jelentős helyet a nemzetközi filmes térképen, Návai Anikó mégis fontosnak tartja, hogy a filmvilág alkotóinak, világhírű sztárjainak világát közelebb hozza a magyar nézőkhöz. De hogy került egy magyar újságíró hollywoodi tűzközelbe, és miért nem zavarja a hazai sajtóban megjelent negatív kritika?

Kaposváron születtek. Kriszta hat és fél évvel korábban, mint András. „Állati jó tesók voltunk, imádtunk együtt lenni, olyan szuper családunk volt” – mondja egyikük. Teltek-múltak az évek, és noha már régóta foglalkoztatta őket a gondolat, hogy egyszer közösen vezessenek műsort, a megvalósításhoz idő, illetve pár pohár fröccs is kellett. A Helló, tesó! című dokuportré sorozatuk idén novemberben debütált a televízióban.

A televíziós ranglétra szinte minden fokát megjárta, közben pedig hozott sok jó döntést és kötött néhány rossz kompromisszumot. A Magyar Televíziót öt évvel ezelőtt hagyta el, azóta nem adta az arcát képernyős produkcióhoz egészen a közelmúltig. D. Tóth Kriszta önazonosságról, a WMN-ről, és arról, ami igazán érdekli: ügyekről és emberekről.

A kríziskommunikáció nem(csak) tűzoltás, hanem stratégiaalkotás, prevenció, a belső kommunikáció, esetenként az employer branding része – véli a Spindoc Kommunikációs Hálózat alapítója, Bőhm Kornél, aki évtizedes tapasztalatait foglalta most könyvbe. Többek között arról is megkérdeztük, rossz-e a PR-esek PR-je, mert úgy fest, hogy a szakma az utóbbi időben valamiért mostohagyerek lett.