2006. 4. szám | Áttekintés

Tévéző lapkiadók

A kiadók általános tartalomszolgáltatóvá válnak?

Erősödik egy trend a magyar médiában: a kiadók a printtermékek előállítása mellett (esetenként helyett) egyre inkább általános tartalomszolgáltatókká válnak, internetes portálokat, tévécsatornákat működtetnek, az online újságok pedig mozgóképekkel csábítják oldalaikra az olvasókat. No és az üzletembereket. Az új típusú médiavállalatok a hirdetőknek komplex szolgáltatást kínálnak.

2005. szeptember 15-ét a magyar médiatörténet egyik fontos dátumaként emlegetik majd. Ezen a napon jelent meg az akkor új tulajdonost kereső Magyar Hírlapban egy háromkolumnás összeállítás arról, hogy a Széles Gábor nevével fémjelzett Echo Tv megkezdte működését. Másnap került nyilvánosságra: Széles Gábor megvásárolta a napilapot.

A pénz beszél?
Sokan gondolták, a politikai napilap újdonsült többségi tulajdonosa másik befektetését reklámozta. Néhány nappal később Beszél a pénz? címmel látott napvilágot egy ombudsmani jelentés, amelyben elmarasztalták a napilapot. „Az olvasónak joga van tudni, hogy a tévé tulajdonosa már a lap tulajdonosa is – és az olvasó joga egyúttal a lap kötelessége is” – olvasható a jelentésben az ombudsman egyik kritikai észrevétele.
Az újság szerkesztősége a nyilvánosság előtt válaszolt az ombudsmannak. Írásukban egyebek közt az áll, szeptember 15- én este dőlt el, hogy az Echo Tv tulajdonosa 76 százalékban a Magyar Hírlap birtokosa is lesz egyben, az új televíziós csatorna bemutatását viszont egy héttel korábban – az újság adásvételét megelőzően – határozta el a szerkesztőség. Akkor, amikor még „Széles Gábor fel sem tűnt a láthatáron”.
Széles Gábor üzletembert politikai múltja, valamint a gazdasági életben betöltött jelentékeny szerepe miatt azzal vádolták, hogy a gazdasági hírekre alapozó Echo Tv-t azért hozza létre, hogy a Hír Tv-t ellehetetlenítse. Főleg azután jelentek meg ezek a vélemények, hogy a Magyar Hírlapban többségi tulajdont szerzett. Széles cáfolta a vádakat és a találgatásokat. Azt mondta, a lap profilján nem kíván változtatni, a televízióban pedig mindenféle politikai irányzat teret kap. A tévécsatorna célcsoportja hasonló a hírlap célközönségéhez: fiatal értelmiségiekhez szólnak. Széles időközben még több lábra helyezte médiavállalatát: beindította életmódcsatornáját, a Vital Tv-t is.
Az üzletembert nem csak fiatalkori humán érdeklődése vitte a média világába. Médiacentrumának létrehozására megközelítőleg kétmilliárd forintot szánt (ebből egymilliárd forintot a gazdasági tévé elindítására), a befektetés megtérülésére pedig négy-öt év múlva számít. Azt is hangsúlyozta, hogy miután megkapta a Magyar Hírlap eladási ajánlatát, rájött, egy tévé és egy napilap között jóval több szinergia lehetséges, mint két elektronikus orgánum között. Az Echo Tv-n belül létrejött hírgyár (Echo Hírügynökség, amely internetes portállal rendelkezik) ki tudja szolgálni a napilapot, valamint marketing- és hirdetési szempontból is előnyös, ha egy vállalatcsoportba tartoznak. A Széles-médiabirodalom azonban a cégcsoportban rejlő más együttműködési lehetőséget is kihasznál, az Echo Tv infrastruktúrája a Vital Tv-t is kiszolgálja.


Az Axel Springer nem vehetett tévét hazájában

Hiába támogatták a tervet a bajor CSU-politikusok, nem vásárolhatta meg Németország legnagyobb lapkiadó vállalata az ország harmadik legnagyobb tévékonszernjét, a ProSiebenSat.1-t. A németországi versenyhivatal és a médiakoncentrációt ellenőrző hatóság (KEK) a német média sokszínűségét féltette, amikor nem hagyta jóvá az Axel Springer kívánságát. A 2,5 milliárd eurós üzlet ellen leggyakrabban azt hozták fel érvként, hogy a német lapkiadó bulvárosítaná a csatornákat, és túlzott véleményformáló hatása lenne.
A bajor politikuscsoport máris a német médiapiaci versenyszabályokat bírálja. Úgy látják, miközben a külföldiek korlátlanul fektethetnek be az országban, a belföldiek terjeszkedését gátolják. Szerintük az élesedő versenyben a lapkiadó vállalatnak és a tévékonszernnek csak együtt lehetne igazán esélye. Nem adta fel végleg televíziós terveit az Axel Springer, de állítólag kivár a digitális televíziózás beindulásáig, és körülnéz külföldön is.
A ProSiebenSat.1 részvényei iránt több külföldi médiavállalat is érdeklődött. Egyelőre eredménytelenül.



Hírességek egy kézben
A hírességek világát bemutató Story Tv 250 millió forintos tőkével indult. A 20–55 év közötti nézőkre számító csatorna befektetői úgy kalkulálnak, a beruházásra szánt összeg négy-öt év múlva megtérül. A tévétársaság tulajdonosai közt magánszemélyeken kívül a hazai lappiacon évi mintegy 20 milliárd forintos forgalmat lebonyolító Sanoma Budapest Zrt. is megtalálható. A számos bulvár- és női magazint – például Best, Story, Nők Lapja, Maxima – kiadó cégnek 67 százalékos részesedése van a csatornában. Szabó György, a finn lapkiadó magyarországi vállalatának vezérigazgatója azt mondja, a tévécsatornában való részvétellel a kiadó bővíteni szeretné szolgáltatási körét a médiafogyasztók és a hirdetők számára. (A Sanoma a magazinpiacon csaknem 32 százalékos részesedéssel rendelkezik.)
Jobb ajánlatot, mint hogy vásárolja meg a korábbi többségi tulajdonos részvényeit, nem is kaphatott volna a Sanoma Budapest. A cég vezetősége már tervezte, hogy még több lábra helyezi a vállalatot. (A kiadó mobil-tartalomszolgáltatással, könyvkiadással, konferenciaszervezéssel bővítette tevékenységi körét korábban. Az idei tervek között pedig az is szerepel, hogy árbevételének 8 százalékát az internetes tartalmak adják.) Már csak azért is, mert a kábeltévék egyre jobb reklámfelületnek bizonyulnak.
A tartalomszolgáltatás sem okozhat nehézséget. Szabó György úgy fogalmaz: „Tudjuk a lapjainkon keresztül, kik és mik érdeklik az olvasóinkat, így nem nehéz azt sem kitalálni, mit szeretnének látni.” Nem véletlen, hogy azt az Ómolnár Miklóst nevezték ki a Story Tv főszerkesztőjének, aki sztárokból élő magazinok, a Story és a Best főszerkesztője is. A cél, hogy a tévével együtt még közelebb kerüljön a cég a sztárokhoz. A csatorna reklámozása (jelen esetben keresztpromóció) is könnyedén megoldható a médiavállalaton belül: műsorújságjában, a Színes Rtv-ben egy egész hasábot kap a televízió műsora.
A nagy kábelszolgáltatókkal még tárgyalnak a tévé tulajdonosai, és tudják, hogy az analóg kábelrendszerek telítettek. Az új csatorna lefedettsége egyelőre tehát még nem éri el azt a szintet, amit szeretnének. Terveik közt mégis az szerepel, hogy az év végére egymillió háztartásban fogható legyen. Amíg zajlanak a tárgyalások a kívánt nézőszám elérése érdekében, a csatorna többségében külföldről átvett műsorokat sugároz, de néhány hónap múlva újabb beruházásba fognak, és a mostani körülbelül 20 százaléknyi saját gyártású programnál lényegesen több, magyar hírességekről szóló programot tűznek műsorra.

Szigorú magyar jog
 Nem egyedi jelenség, hogy a laptulajdonosok televíziót működtető vállalkozásokban is tulajdonrésszel rendelkeznek. De az sem példa nélküli, hogy egy-egy kiadó televíziót alapít, vagy tulajdonrészt szerez benne. Esetleg fordítva. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az újdonsült magyarországi médiavállalatok nem országos és földi sugárzású televíziókban vállalnak részt, hanem kábelcsatornákban gondolkodnak. Ez részint azzal magyarázható, hogy a tévépiacra újonnan belépők a digitális forradalomban bíznak, ez a fajta televíziózás várhatóan gyökeresen át fogja alakítani a hazai média világát. Indokolja a jelenséget az is, hogy a kábeltévék – többségük tematikus csatorna – egyre jobb reklámfelületek, noha a magyarországi lakosságnak csupán a feléhez jutnak el, és hirdetési bevételük igen szerény az országos kereskedelmi adókéhoz képest: a reklámtortából 3-4 százaléknyi szeletet tudnak szelni. Ez az összeg azonban negyede-ötöde annak, ami a kábeles műsorelosztón keresztül az előfizetési díjakból befolyik. (Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nyomtatott sajtó 2004-ben 60,3 milliárd forintos bevételt szerzett hirdetésekből, ez a teljes reklámköltés 39 százaléka. A televíziós költés pedig alig kevesebb, mint 64 milliárd forintot tett ki, s így arányaiban változatlan maradt az előző évihez képest. Jóllehet 2003-ban szinte azonos volt a reklámköltés aránya: 41-41 százalékot hasítottak ki a nyomtatott orgánumok és a tévék egyaránt.)
A törvényi szabályozás sem teszi lehetővé azonban, hogy országos csatornákban jelentős tulajdonhányadot szerezzenek a lapkiadók. Néhány évvel ezelőtt jelentős piaci átrendeződést hozott, hogy a Bertelsmann AG a Népszabadságban és az RTL Klub televízióban is meghatározó tulajdonrészt birtokolt. Az elektronikus és a nyomtatott sajtó közötti viszonyokra vonatkozó hazai szabályozás miatt a német vállalatnak végül csökkentenie kellett a lapkiadóban a tulajdonrészét. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, a médiatörvény ugyanis kimondja: „Aki országos terjesztésű napilapban befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, országos – hálózatba kapcsolódás nélküli – műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban, műsorelosztóban nem szerezhet befolyásoló részesedést, és viszont.” Az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) 2001. augusztus 28-i határozata azt állapította meg, hogy a Bertelsmannnak közvetett tulajdonlásán keresztül befolyásoló részesedése van egy országos műsorszórású műsorszolgáltatóban (az RTL Klubot működtető M-RTL Rt.- ben), valamint az országos terjesztésű Népszabadságban.
Alig fél évvel később a Berteslmann levélben tájékoztatta az ORTT-t, hogy a törvénysértést megszüntette, a Népszabadság Rt.-ben meglévő többségi tulajdonrészét 17,68 százalékosra csökkentette. A részvénycserén kívül a médiavállalat által a Népszabadság Rt.-be jelölt igazgatósági tagok, valamint a felügyelőbizottságba delegáltak lemondtak tisztségükről.
„A médiatörvény indoklása szerint alapvető társadalmi érték, hogy a műsorszolgáltatás terén ne alakuljanak ki olyan monopóliumok, amelyek sérthetik az objektív és a sokoldalú tájékoztatás, tájékozódás lehetőségének érvényesülését” – mondja Bartha József, az ORTT igazgatója. Ezért az ORTT a műsorszolgáltatók nyilvántartásba vételekor, a pályázatok elbírálásakor, valamint a működés alatt rendszeresen vizsgálja, hogy a bejelentést tevő, a pályázó és a működő műsorszolgáltatók megfelelnek-e a médiatörvény rendelkezéseinek.

Az új trend
Újabb törvényi szabályozás várható – elsősorban a szerzőijog-védelem és az online lapok terén. A mind nagyobb népszerűségnek örvendő blogok, azaz webnaplók mellett megjelentek a videoblogok. A HVG Online máris külön rovatot indított ezek közzétételére. A videoblogok külföldön igen általánosak, sőt szponzorálják ezeket. Lisztes Sarolta, a HVG Online marketingese szerint idehaza is felfutóban van a videoblog, a kisfilmek gyorsan terjednek a világhálón. Az más kérdés, hogy sokszor olyan film is felkerül az internetre, amelynek szereplői nem tudnak erről, vagyis a képek nem jogtiszták. Mivel ennek szabályozása még várat magára, a HVG munkatársai a Fekete Doboz forgatócsoporttal készítik saját gazdasági témájú filmjeiket. Noha tapogatózási céllal alkották meg ezt a rovatot, abban bíznak, videoblogjaikhoz idővel szponzort lelnek.
Autós törésteszteket bemutató videofilmek már a Sanoma Budapest honlapján is feltűnnek. Hamarosan azonban más tematikájú kisfilmeket is láthatnak majd a médiavállalat webfelületén a látogatók. A médiacentrum videokamerákkal szereli fel szerkesztőségeit, így a magazinokban megjelenő cikkeket a honlapon mozgóképek fogják kiegészíteni.


Berlusconinak semmi nem elég

Sokan politikai lépésként értékelték, amikor egy évvel ezelőtt Silvio Berlusconi médiabirodalmának, a Mediasetnek 17 százalékát eladta. A médiacsászár-kormányfőtől az ellenzék régóta követelte, hogy váljon meg mediasetbeli részvényeitől. Miután a tévéző politikus befektetők számára megvételre ajánlotta értékpapírjait, azzal bírálták, hogy még így is 34 százalékban marad birtokosa a médiacentrumnak, és ezzel kényelmesen irányíthatja a médiát, hiszen a többi tulajdonosnak jóval kevesebb részvénye van, mint neki.
Hiába a gesztus, Berlusconi elvesztette a választásokat. De nem a birodalmát. Berlusconi 1996-ban jelentős összeget fektetett a Mediasetbe. A tőkeemelést követően részvénykibocsátás révén 1015 milliárd lírát kasszírozott. A Mediasethez tartozó, az olaszországi tévés nézettség megközelítőleg felét magáénak tudó három tévé a Dream Work amerikai filmgyártó cég első ötven filmjére kötött szerződést. Berlusconi komplexumának része még egy lemezkiadó, az RTI Music, egy évi több ezer órányi műsort gyártó vállalat, a Videotime és egy, a reklámpiac harmadát birtokló reklámcég, a Publitalia ’80.
A kormányfő 2003-ban azt mondta: „A médiából soha semennyi sem elég.” Akkor az olasz tévécsatornák 90 százalékát tartotta kezében, de legalábbis befolyása alatt. Birtokolta az ország három legnagyobb magántelevízióját, valamint közvetve uralta a közszolgálatit, amelynek újságírói többször tiltakoztak saját munkahelyük elfogultsága miatt. Ez meg sem kottyant akkor a kormányfőnek. Mint ahogyan az sem, hogy a három magántévé közül a Rete4 „illegálisan”, engedélyek nélkül, csak kormányrendelet támogatásával sugárzott földi műsorszórással. Ezért az olasz jobboldali kormánykoalíció bizalmi szavazáshoz kötve két év után, 2004 februárjában elfogadta az egyik „lex Berlusconit”, éppen akkor, amikor a Rete4 működését lehetővé tevő kormányrendeletben megszabott határidő lejárt. 2004 februárjáig ugyanis a csatornának át kellett volna állnia műholdas sugárzásra. Az új elektronikus médiatörvény megmentette a jogsértően üzemelő tévéadót, újraszabályozta a reklámtorta felosztását, ami ugyancsak a politizáló médiacsászár vállalatának kedvezett, sőt azt is lehetővé tette, hogy az olasz elektronikus médiát uraló Berlusconi a nyomtatott sajtóban is érdekeltségeket szerezzen.

Hazai vállalkozók legjobb online ötleteit díjazta a UPC

13 órája

Szükség van az inspirációra, hiszen a hazai kis- és közepes vállalkozások online jelenlétét felmérő kutatásból kiderült, hogy a vállalkozók szinte kivétel nélkül fontosnak tartják az üzleti célú digitális megoldásokat.

A sztárvilágot sem kímélik a hackertámadások

1 napja

Angelina Jolie-tól Jude Law-ig számos közismert személyiség adataival éltek már vissza az interneten, vagy lett áldozata a médiában csak „The Fappening” néven emlegetett bűncselekménynek.

Tudósítás a World Employer Branding Day-ről

2 napja

A világ legnagyobb cégeinek vezetői gyűltek össze Lisszabonban, hogy megosszák egymással a legújabb módszereket a legkiválóbb munkaerő toborzására, megtartására és a jövő munkahelyére vonatkozóan.