Portré
2008. 11-12. szám
„A terjesztő feladata nem állhat meg ott, hogy eljuttassa a terméket az árushelyre, biztosítania kell, hogy abból eladás legyen”
Baráth Monika, a Lapker Zrt. országos terjesztési igazgatója
„Mindenki gimnáziumba szánt, mégis inkább szakközépiskolába mentem. Össze is vesztem emiatt a szüleimmel. De azt szerettem volna, ha van egy szakma a kezemben.” Ezért lesz előbb főiskolás, majd egyetemista. „Gyakorlótanításra aztán visszakerültem egykori iskolámba. Ott is akartak tartani, de más ambícióim voltak.”
„Az MBFB-hez április elsején léptem be, és minden év április elsején léptettek elő. De maga a munka egyáltalán nem látszott áprilisi tréfának. Akkor zajlott a hitelkonszolidáció: az állam megvette a kereskedelmi bankok kétes kintlévőségeit, amiket az MBFB kezelt reorganizációs céllal. Hatalmas hitelportfólió volt a kezünkben, aminek egy részét tulajdonrésszé konvertáltuk, és igyekeztünk feljavítani, majd magasabb áron eladni. Huszonévesen nagy cégek igazgatóságában ültem… Élveztem a felelősségteljes munkát, de idővel meggyőződésemmé vált, még tanulnom kell ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam egy ilyen munkakörben.”
„Már korábban kinéztem magamnak a Deloitte-ot, ahová nagyon nehéz volt bekerülni. Mintha az egyetemi életbe csöppentem volna vissza, rengeteg fiatal dolgozott ott, segítőkész, okos emberek. Szellemileg feltöltődtem, fizikailag viszont nagyon elfáradtam. A projektekkel járó folyamatos vidékre járást, éjszakázást és hétvégi munkát négy évig bírtam.”
A Deloitte egyik nagy ügyfele, a Lapker akkoriban a belső fejlesztések irányítására keresett szakembert. Fél évig tartott a kiválasztási folyamat. „Végül az eredetileg megcélzott állást nem én kaptam meg, de felajánlották, legyek a Lapker ügyfélkapcsolati igazgatója. A cég ekkorra fejezte be a nagy rendszereinek modernizálását, gondolok itt a logisztikára, az informatikai rendszerre. Ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy transzparens módon bemutassa a tevékenységét. A nyitott napok keretében a kiadók testközelből ismerhették meg a logisztikai folyamatokat, az igénylési és lapszabályozási rendszerünket és az ügyfélszolgálati modult.”
„Nemcsak a partnerkommunikációban fejlődtünk. Az ismert kiadói igények alapján jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre. Elsőként említem adattárházunk felépítését, amely lehetőséget kínált az adatszolgáltatásunk javítására és a nagyobb piaci elemzések elvégzésére is. Gondoljunk csak bele, mekkora információtömeg birtokosa a Lapker: az évente megjelenő 1700 lap 18 ezer megjelenését 12 500 árushelyre terjesztjük! Ezeket az adatokat évekre visszamenőleg megjelenési számok és árushelyek szintjén tároljuk. Emellett külső adatbázisok rendszerünkbe építésével alapoztuk meg azt, hogy teljes körű piacelemzéseket tudjunk nyújtani.”
Két év után országos terjesztési igazgató lett. „Új volt, hogy a napi operatív munkát kell irányítanom. De nem tudom megtagadni magam: folyton azon töröm a fejem, milyen fejlesztésekkel milyen új dolgokat lehet létrehozni.”
„A kiadói beszélgetésekben gyakran érzékelem a csökkenő példányszámok miatti mély pesszimizmust, de szerintem eltúlzott a borúlátás. Egyrészt ha a piac méretét tekintjük, vagyis azt, hogy a vásárlók mennyit költenek újságra az áruspontokon, akkor egy évről évre növekvő forgalmi értéket látunk. Másrészt nem győzöm hangsúlyozni, hogy Magyarországon a kiadók nagyon alacsonyra árazzák a termékeiket. Emellett az utóbbi időben nem volt jelentős lapindítás, holott a választék élénkítése szükséges velejárója lenne a piaci tevékenységnek.”
„A terjesztő feladata nem állhat meg ott, hogy eljuttassa a terméket az árushelyre, biztosítania kell, hogy abból eladás legyen. Jelentősebb erőfeszítéseket kell tennünk az árusoldal fejlesztésére. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy a kereskedő partnerek ne csökkentsék a lapok számára fenntartott bemutatófelületeket. Emellett erőteljesebb terméktámogatásban kell részesíteni az újságot, és ebben mi segítséget tudunk nyújtani a kiadóknak: mind az árushelyeken megvalósítható promóciós lehetőségek, mind a promóciós aktivitásban részt vevő üzletek körét szélesíteni fogjuk.”
| Baráth Monika 1988-ban érettségizett a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskolában, majd megkezdte tanulmányait a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán. A felsőoktatási reformnak köszönhetően másodévesként áthallgatott, majd harmadévtől át is iratkozott a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemre, ahol 1993-ban diplomázott. Fő szakiránya, a vállalatértékelés és -finanszírozás mellett közgazdásztanári képesítést is szerzett. A főszakirányon tanultakat a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknál gyakornok, munkatárs, majd főmunkatárs státusban gyakorolhatta. Miután az állami nagybank két fő tevékenységét különválasztották, a jogutód Magyar Befektetési és Vagyonkezelési Rt. munkatársa, majd főosztályvezetője lett. Öt banki évet követően, 1999 nyarán ingatlanbefektetési menedzserként a Resonator Kft.-hez szerződött, ami rövid kitérőnek bizonyult, mivel még az év őszén csatlakozott a Deloitte & Touche csapatához, ahol hatékonyságjavító projekteket vezetett a cég kiemelt ügyfelei – egyebek között az Invitel, a Pick, a Raiffeisen, a Westel 900 – számára. Mígnem az egyik nagy ügyfél, a Lapker a projektvezetésnél szorosabb együttműködést ajánlott neki, így lett 2003 júniusában a terjesztőcég ügyfélkapcsolati igazgatója, majd 2005 szeptemberétől országos terjesztési igazgatója. Baráth Monika egy rózsadombi családi házban él férjével. Hobbija a tenisz, az utazás és a kutyák – voltak. Mostanában kevés szabadidejét leginkább a nyolc hónapos Réka Barbarával tölti. |




Közösségi Média