Editorial

2008. 11-12. szám

Nyuszi

Valószínűleg rajtam kívül senkit nem érdekel, mégis elárulom, hogy mostanában gyakran eszembe jut egy rövidke párbeszéd a Micimackó két figurája, Malacka és Nyuszi között.
„Nyuszi, jól vagy?
Nem! És nem is tervezem!”
A világon végigsöprő pénzpiaci válság sokakból váltott ki Nyuszi­éhoz hasonló reakciókat. Nem vagyunk jól, de hogyan tovább?
A boldog-boldogtalannak nyakló nélkül osztogatott olcsó amerikai ingatlanhitelek előnyeiből nem részesedtünk, de az árát mi is megfizetjük a többi országgal együtt. És olyan körülmények között, amelyek nem sok jóval biztatnak. A magyar gazdaság kicsi és nyitott, ki van szolgáltatva a – most éppen recesszióba forduló – világpiac trendjeinek. Exportlehetőségeink beszűkülnek, aminek egyenes következménye lesz a nullához közelítő gazdasági növekedés (a gyakorlatban: növekvő munka­nélküliség és infláció, stagnáló vagy csökkenő életszínvo­nal). Tapasztalatból tudjuk, hogy ilyenkor a cégek elsőként a marke­tingköltségeiket csökkentik, márpedig ami nekik marke­ting­­költség, az nekünk hirdetési bevétel. És a fogyasztók kosarába is kevesebb áru kerül: tej, kenyér, felvágott továbbra is lesz benne, de a luxuscikknek számító sajtótermék esetenként már kimaradhat belőle.
De az okokat keresve ne mutogassunk csak Amerika felé. Hat évvel ezelőtt M. Péter nagykorú magyar állampolgár meghir­dette a jóléti rendszerváltást. A részletekbe nem mennék bele, a végeredmény a GDP kétharmadát elérő államadósság és az évi tízmilliárd dolláros kamattörlesztés. Tudjuk, hogy magyar politikus csak akkor viselkedik racionálisan, ha a cselekvés összes többi lehetőségét már kimerítette. Bizakodásra ad okot, hogy ez a pillanat most eljött.
A magyar médiapiac trendjei többé-kevésbé ugyanolyanok, amilyeneket a világ más fejlett országaiban megfigyelhetünk.
A meg­oldandó kérdések nagyon hasonlóak, de nem kell minden választ magunknak kikínlódnunk. Van, amire másutt már jól működő megoldásokat alakítottak ki, sokszor elég lenne csak ­nyi­tott szemmel járnunk. A kiadói szakma átaludta a digitalizációt – mondta a tavaszi MLE-konferencia egyik előadója, és nem nagyon vitatkozott vele senki. De ugyanott hangzott el az is: hosszú távon azt tapasztaljuk, hogy akik eddig tartalmat állítottak elő, azok ezentúl is tartalmat fognak előállítani. Egy (vagy több) szűk esztendő elé nézünk, de végre kiizzadjuk magunkból a modernizációt.
Az evolúció nevű társasjátékban az győz, aki – ha nincs is jól – legalább tervezi. Nyuszik kizárva.


Szakács László