Editorial

2008. 4. szám

A relatív idő

Fiatalabb koromban sokat gondolkodtam azon, miként lehetséges, hogy egy száguldó űrhajóban lelassul az idő, és a csillagközi utazásról visszatérő asztronauták itt hagyott kortársaik helyett több generációval későbbi emberiséget találnak a Földön.
A teóriával ma is vallásos viszonyban vagyok, nem értem, de hiszek benne. A napokban azonban gyakorlati tapasztalatokat is szereztem róla. Saját órám szerint pontban nyolckor, a nyitás kiírt időpontjában érkeztem az önkormányzati ügyfélszolgálat bejárata elé. Az ajtó zárva volt, tehát bent még nem lehetett nyolc óra, viszont pár méterre tőle, az utcán szorgosan büntetett egy parkolóőr, azaz ott meg már el is múlt.
De más helyeken is tapasztaltam hasonlót. A kiadómnak például megváltozott a székhelye. Tavaly november 19-én adtuk be a cégbíróságra a szükséges papírokat, az új székhelyet február 6-án jegyezték be. Ha jól számolom, 78 nap alatt sikerült beírni az Óra út helyére a Naphegy teret. Közben párszor érdeklődtünk a dolgok állása iránt, olyankor mindig azt mondták, a bírónőnek sok a dolga. (Ellentétben például velem, aki naphosszat csak üldögélek, és szinte megöl az unalom). Hasonlót éltem (élek) át a földhivatali ügyintézéssel, jó fél éve sokmilliós kölcsön igénybevételével vettem egy ingatlant, ami azóta sincs a nevemre írva, hiába fizettem ki az utolsó fillérig. Már nem is kér­de­zős­kö­döm, az illetékes hivatalnoknak biztos sok a dolga.
Legutóbb a budapesti WAN-konferencián töprengtem az idő múlásán. Mikor e sorokat írom, bizonyosan 2008. március 20. van, 20 óra 21 perc, a greenwichi középidőhöz képest plusz egy óra. Abszolút számokban ennyi. És relatíve? Vajon hol tart a szak­mánk modernizációja a környezetünkhöz képest? Együtt száguldunk-e a világgal, mint Pirx kadét a kávéfőzőn, vagy lentről nézzük, ahogy a távoli égbolton suhannak az apró fénypontok? És ha esetenként lelassul számunkra az idő, azt kizá­rólag az asztrofizika kegyetlen törvényei okozzák, vagy benne van hébe-hóba a saját lassúságunk, figyelmetlenségünk, lustaságunk is?
Ha állást kellene változtatnom, az önkormányzattal, a cégbírósággal vagy a földhivatallal meg se próbálkoznék, az ottani kollektíva alighanem kiveti magából a magamfajta kapkodó idegbetegeket.
De parkolóőr már simán lehetnék.


Szakács László