Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Egyesek válságról, mások alapvető átalakulásokról, néha egye­nesen forradalomról beszélnek a világ napilappiacai kap­csán. Kovács Tibort, a Népszabadság Zrt. elnök-ve­zér­igazgatóját arról kérdeztük, milyen stratégiával készül az új kihívásokra Magyarország piacvezető közéleti napilapja.

munkatársuntól szerk@lapkiadas.hu

Több mint egy éve vette át a Népszabadság Zrt. irá­nyí­tá­sát. Milyen prioritásai voltak akkor?
Az érték, a hagyomány és a jövő hármasát tartottam szem előtt. Meg­tartani mindent, ami érték, építeni a hagyományra, és kiak­náz­ni a jövőbe mutató lehetőségeket. Azzal a kihívással küz­dünk, hogyan lehet a Népszabadság brandet átmenteni a 21. szá­zad­ba, miközben ellene hat a médiafogyasztás trendje, a politika és a tömegmédiumok viszonya, az új generációk változó szo­ká­sai.
Mindaz, ami a Népszabadságot mint szervezeti struktúrát jel­lem­zi, kívülről nézve nehézségnek tűnhet, de benne élve biztonságot ad. A minőséget és az értéket tartjuk a legfontosabbnak. Első szá­mú prioritás volt, hogy alkossunk – saját erőforrásokból vagy kül­ső segítséggel – egy olyan stratégiát, amely alapértékeinket üz­letileg is sikeresen továbbviszi.
Vannak-e olyan területek, amelyek kapcsán újra kellett gon­dolnia előzetes elképzeléseit? Érték meg­le­pe­tések?
Nem. Ahol nehézségeket sejtettem, ott valóban nehézségeket találtam…
A Népszabadság Zrt. többségi, de nem egyedüli tulajdo­no­sa a Ringier AG. A tulajdonosoknak azonos elképzeléseik vannak a jövőről?
A Ringier-nek megvolt a saját pénzügyi, üzleti elképzelése a be­fek­tetésről. Noha az üzlet két lábon áll, az árbevétel növelésén és a költségek csökkentésén, a többségi tulajdonos egy kiadóválla­lat, amely nem csupán a megtérülést veszi figyelembe. Az elmúlt év a stratégia megfogalmazásával telt. Minden tulajdonos hitet tett a hosszú távú elképzelések mellett. Született egy stratégiai do­kumentum, a Népszabadság 2012, a megújulás programja, amely kitér minden fontos kérdésre, a termékfejlesztésre, a lap és a brand megújítására, az ehhez kapcsolódó szervezeti átalakítá­sok­ra, a Népszabadság médiapiaci jelenlétének erősítésére. Egy­szer Ringier úr úgy fogalmazott: a Népszabadság legyen Közép-Európa Le Monde-ja. Az értékrend nem a politikához, hanem a mi­nőséghez való ragaszkodást, igazodást jelenti.
A nemzetközi hátterű kiadók egyik legnagyobb előnye a „best practice”, a külföldön már bevált eljárások átvétele, adap­tálása. Mennyiben tud támaszkodni a Ringier-cégek know-how-jára, kapcsolatrendszerére?
A nemzetközi háttér közvetlen hozzáférést jelent olyan műhe­lyek­hez, mint a FAZ vagy a NZZ. Ezek a lapok már átmentek azon a fázison, amelyben most mi vagyunk, megújultak, friss olvasókat ta­láltak, a figyelem középpontjába állították a brandet. Folyama­to­san elemezzük a külföldi példákat, a szerkesztőségi munkát, a hir­detéskiszolgálási megoldásokat. A világban ma „best practice” a szervezet működtetése szempontjából az integrált szer­kesz­tőség. Első lépésként az online és a print kö­zöt­ti nagyobb átjárhatóságot kell kialakítanunk. Ebben azonban van veszély is. Ahol az integráció erős, ott nagyon megerősödik a hír­közlő funk­ció, és elsorvad a híren túli plusz. A Die Welt például el­ment a hír­szolgáltatói irányba, míg a FAZ egyre inkább az explanatory journalism terepe, ebben van az igazi hozzáadott ér­ték. A tartalom nem az, amit a világról összeszedünk, hanem ami az információ­halmazt értelmezi, rendszerbe foglalja.
A Népszabadság példányszáma csökken ugyan, de még min­dig magasabb, mint a szeriőz lapoké a hasonló lélekszá­mú országokban. Mivel magyarázza ezt a relatíve erős pozíciót?
Egyrészt magasabbról is indultunk. De a jó pozíciót az is magya­ráz­za, a Népszabadság körül nem volt olyan tulajdonosi ránga­tás, amely más politikai napilapok estében időnként egészen meg­lepő változásokat hozott. De ilyesfajta irányváltásokat a mi la­punknál azért is nehéz lenne elképzelni, mert erős, független, auto­nóm szerkesztőséggel dolgozunk.
Az erős, nagy hagyományú, függetlenséghez szokott szer­kesz­tőségek időnként komolyan meg tudják nehezíteni a ki­adók modernizációs törekvéseit. Milyen formában mű­kö­dik együtt a kiadó és a szerkesztőség, az újságírók? Tud­ja alkalmazni az esetleges konfliktushelyzetekben HR-es tapasztalatait?
A HR-es tapasztalat mindig jól jön, békeidőben is. De nem kell tar­tani a konfliktusoktól. Ha nincsenek összeütközések, könnyen „le­ülhetnek” a dolgok. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindenki egy jobb Népszabadságot szeretne. Nyilván el­té­rő elképzelések is vannak a jövőről, de az elmúlt egy év alapján azt mondhatom, minden olyan területen, ahol szerettünk volna vál­tozást, fejlődést elérni, ott meg tudtuk találni a közös ponto­kat a szerkesztőséggel. Ez az esztendő az, amikor bebizo­nyít­hat­juk, nemcsak sokadszor beszélünk a jövőről, de meg is lépjük az át­alakításokat. Ilyen helyzetben egy erős szerkesztőség előny és ki­hívás egyszerre. Vannak olyan dolgok, amelyeket egysze­rűb­ben, kevesebb egyeztetéssel is meg lehetne valósítani, de hosszú tá­von gondolkodunk. Van egy afrikai közmondás: ha sietsz, menj egye­dül, ha messzire akarsz eljutni, menjünk együtt.
A Népszabadság az egyik alapítója, tulajdonosa, ugyan­ak­kor az egyik legnagyobb ügyfele a MédiaLOG előfizetéses ter­jesztő cégnek. Miként lehet összeegyeztetni a tulajdo­nos és az ügyfél szerepét?
Nem könnyű. Tulajdonosként az a dolgunk, hogy versenysemle­ges­séget garantáló struktúrában, világos kondíciók mellett mű­köd­tessük a céget, a szolgálta­tás minősége folyamatosan javuljon, és a vállalkozás pénzügyileg is eredményes legyen. Vannak helyzetek, amikor az emberen két sap­ka van. A kézbesítés minősége, a terjesztési tarifa alakulása leg­nagyobb részben a Népszabadságot érinti. Mindhárom tulaj­do­nos azt vallja, hogy mindenekelőtt a minőség fejlesztésében va­gyunk elkötelezettek.
Világszerte a napilappiac forradalmi átalakulásáról beszélnek. Melyek azok a legfontosabb pillérek, amelyekre a jö­vő Népszabadságát építeni lehet? Milyen stratégiával ké­szül­nek a jövőre?
Meg­tettük az első kívülről is látható lépéseket a lap átalakításának irányába. Az újság két tagban jelenik meg, a gazdasági rovat fi­zikailag elkülönült a főlaptól. A világ híreit tematikus formában ad­juk közre. A hirdetői és az olvasói visszajelzések pozitívak. De a lap átalakításán túl látunk igényt további minőségi termékekre is.
Például a régóta emlegetett vasárnapi Népszabadságra?
Több variáción gondolkodunk, de a print formák mellett tapasz­ta­lunk keresletet egyéb megoldásokra is. Az elmúlt három évben alig költöttünk internetes fejlesztésekre, pedig eb­ben az időszak­ban történtek a legnagyobb változások. A minőségi hír­portál már csak a minimum, ezen túlmenően ki kell alakítanunk a saját közösségünket a net világában. Úgy gondolom, egy mi­nőségi termék kommunikációjának is első­sor­ban a minőségre kell utalnia. A termék és a kommunikáció egy­ségét újra erősítenünk kell.
És milyen lesz a jövő Népszabadsága: nyomtatott lap, digi­tá­­lis, vagy egy nagy látogatottságú weboldal, esetleg ezek valamilyen kombinációja?
A Népszabadság egy virtuális fogalom, egy közösség. Számomra lé­nyegtelen, ez a közösség milyen formában kívánja használni az ál­talunk közvetített tartalmakat. Üzletileg persze nem mindegy, ho­gyan tudjuk ezt kihasználni. A brand körül szerveződő csoportot egyrészről a minőségi információk, az összefüggések fel­tá­rá­sa iránti igény fogja össze. Másrészről hajlandóak további mi­nő­sé­gi termékeket fogyasztani. Ezen áll az üzlet: felismerjük-e, ügyfe­leinknek milyen igényeik vannak még, amelyeket ki­szol­gál­ha­tunk. Erre irányul a CRM-fejlesztésünk, amely az előfizetéseket és az egyéb rendeléseket kezeli. Különféle szempontok alapján ki­sebb csoportokat kell kialakítanunk, amelyeknek további testre sza­bott ajánlatokat adhatunk. Bár vannak adatvédelmi és egyéb aka­dályok, nagyon komoly lehetőséget látunk az olvasók megis­me­résében és az egyéb termékek célzott értékesítésében. Van olyan szeriőz kiadó, amely előfizetőinek szinte már egyénenként kü­lönböző mellékleteket tesz a főlapba. Ettől még messze va­gyunk, de releváns tartalmat adunk el. És egy darabig még bizto­san nyomtatni fogjuk a Népszabadságot.
Ma már szinte közhelyszerű, hogy a médiában már nem a szer­kesztők, hanem az olvasók, az aktivizálódó felhasz­ná­lók szerepe a meghatározó. Mit jelenthet ez egy minőségi lap esetében? Milyen szerepe lehet a Népszabadság mű­kö­dé­sében az olvasói aktivitásnak, a citizen journalism kü­lön­böző formáinak?
A leglátogatottabb blogok nyolcvan százalékát új­ság­írók írják, a fennmaradó húsz százalékot jó íráskészségű blogge­rek. A kö­zös­ségi újságírás eszköz, hogy mikroközösségeket szer­vez­zünk. A NOL kattintásainak tizenegy százaléka már ma is kö­zös­ségi tarta­lom­ra irányul. Hogy összefér-e a felhasználói tarta­lom és a szeri­őz újságírás? Nézzük a CNN példáját. Kevesen hitték, hogy a glo­bá­lis márka képes közösséget alkotni. És egy év kí­sér­leti fázis után, amióta a felhasználók feltölthetik az anyagai­kat a CNN Reporters oldalra, azt látjuk, hogy ez bombasiker. És et­től a CNN-
si­te koncepciója nem sérült, sőt. A közösségi új­ság­írás­nak ese­tünk­ben is van relevanciája. Olvasóink minőségben gon­dolkodnak, és mi­nőségi gondolatokat fogalmaznak meg. Szá­mukra lehet és ér­de­mes a fogyasztói és a szerkesztett tartalmakat kombinálni.