Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Rettenetes, de gyönyörű szakma az újságírás, melyet ma Magyarországon nem könnyű magas szinten művelni – véli Paul Lendvai. A társadalmat jellemző fokozódó szellemi igénytelenséggel és bizalmatlansággal éppen a zsurnalizmus legfontosabb eszközeivel, a kritikai hozzáállással, a hitelességgel és a felelősség felvállalásával szállhat szembe a szakma. A küldetés nehéz, de nem lehetetlen, ebben az újságíró-társadalom és az olvasóközönség is egyetért. Ezért jöhetett létre a Minőségi Újságírásért díj, mellyel immár egy évtizede tüntetik ki a legjobbakat.

erős-hajdu szilvia szerk@lapkiadas.hu

A Minőségi Újságírásért Alapítvány és az annak működését támogató PricewaterhouseCoopers február végén konferenciát tartott a magyar sajtó helyzetéről. A Hotel Sofitel báltermében zajló délutáni eseményre sajnos kevesebb szakmabelinek sikerült időt szakítania, mint az esti díjátadó gálára, de ez a mostani fe­szes munkatempó mellett nem meglepő.
A magyar sajtó 1997 óta nevű rendezvényt bevezető gondolataiban Esterházy Péter arra a sajátos helyzetre reflektált, amely a szabad hazai sajtóban a tulajdonosi és politikai nyomásgyakorlás következményeképp tetten érhető. Az író bátortalannak és önbecsülési problémákkal küzdőnek látja a szakmába tartozók java részét, véleménye szerint egyéni és kiadói szinten is gondok vannak a hitelességgel, jóllehet az újságíró feladata az ő megfogalmazásában éppen a valóság föltárása, megismerése, megmutatása és ezzel párhuzamosan, illetve ennek részeként a politika, a politikusok korlátozása lenne. Ugyanakkor nem látja áthidalhatatlan problémának, ha az újságírók és médiumok különböző elvrendszerek alapján csoportosulnak, de számon kéri rajtuk a saját elveikhez való konzekvens hűséget és a másik oldal megértésére való törekvést.
Esterházy Péter arra biztatja a szakma képviselőit, álljanak ellent a hitelességet veszélyeztető pozitív és negatív nyomásgyakorlásnak, és a nyilvánosság erejét felhasználva tárják fel a hazai valóságot, legyenek bátrak és következetesek, de ne kacérkodjanak a bizalmatlanságkeltés könnyen alkalmazható eszközével, mert az a saját fejükre hullik vissza.
Bacher János, a GfK Hungária cégvezetője, kutatási igazgató a magyar olvasói szokások változásáról tartott számokkal bőven alátámasztott előadást. A szakember a Szonda Ipsosszal közös kutatásuk alapján elmondta, az elmúlt tíz év olvasási szokásait nagyban befolyásolta a kereskedelmi televíziók megjelenése és az internet egyre szélesebb réteghez való eljutása. Sokat formálódott az emberek életmódja, a szabadidős tevékenységek teljesen megváltoztak.
A fogyasztói igényekre válaszul a hazai sajtópiac is átalakult, több ezer kiadvány van a piacon, ezek nagy része egyre szűkebb célcsoportnak szól. Az olvasótáborok szétaprózódtak, s bár a nagy lapok látványos olvasószámvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni, ennek ellenére nem lehet kimondani, hogy az emberek kevesebbet forgatnának sajtótermékeket. A Nemzeti Médiaanalízisben szereplő közel 180 újság olvasószáma összes­sé­gé­ben nem változott, s köztudott, hogy számos kis példányszámú kiadványt nem is mérnek a kutatóvállalatok.

Helyét kereső sajtó
Az ismert adatok alapján Bacher János elmondta, a magyarok éven­te legalább 2,8 milliárd alkalommal vesznek kezükbe saj­tó­ter­méket. A bulvár- és sztártematikájú újságok olvasottsága lát­vá­nyo­san megnőtt, miközben a szeriőz politikai napilapok vagy a tár­sadalmi, gazdasági problémákkal foglalkozó hetilapok egy ré­sze olvasó- és előfizetői tábor hiányában megszűnt vagy átala­kult. Az ingyenes újságok megjelenése világszerte átrendezte a piacot, ez alól Magyarország sem volt kivétel. Összességében a szak­ember úgy vélte, a hazai nyomtatott sajtó keresi a helyét, s van még hova fejlődnie, hiszen a felnőtt lakosságra számítva a ma­gyarok évente csupán 330 alkalommal forgatnak sajtóterméket.
Breitner Miklós, a HVG kereskedelmi igazgatója az elmúlt tíz évet a példányszámok alakulásának szempontjából mutatta be. A 15 éve működő Matesz ma 82 tagvállalat 176 kiadványát auditálja. A szervezet által nyilvántartott adatok szerint nemcsak az országos politikai, hanem a megyei napilapok példányszáma is visszaesett, miközben az újságosnál lényegesen több cím kap­ható, mint tíz éve. A legnagyobb veszteséget az országos politikai napilapok szenvedték el 32–45 százalékos példányszám­csökkenéssel. A szakember elmondta, a kiadói „trükkök” hatására az évek során az auditálás módja is változott, ma már a nyomott példányok számán kívül, az értékesített, promóciós és műszaki példányokat, az exportra kerülő lapokat stb. is külön tartják nyil­ván.
Az elmúlt évtized főszerkesztőváltásait vizsgálva Bajnai Zsolt, a Minőségi Újságírásért Alapítvány titkára azt tapasztalta, hogy a nagyszámú főszerkesztő-menesztés leggyakoribb oka a tulajdonosváltás és a lap elmaradó eredménye volt. A szakember élvezetes előadásában felidézte az 1997-es esztendő sajtó szempontjából fontos tényeit. Akkor még létezett a Postabank média­portfóliója, élen a Kurírral. Tíz éve a jobboldal még Új Ma­gyar­országot olvasott, a Magyar Hírlapot és a Mai Napot pedig Jürg Marquard birtokolta. Fenyő János élt még, és az általa irányított Vico az egyik legnagyobb médiabirodalomnak számított, miközben a lapjait később átvevő Sanoma még nem is volt jelen a magyar piacon.
Azóta egyes lapok megszűntek, újjáalakultak, és tulajdonosváltások is történtek, s ez érintette a főszerkesztői pozíciókat is. Hetven újság 110 főszerkesztőjének életútját vizsgálva kiderült, a nagyok közül a Pannon Lapok Társaságánál bizonyult a legstabilabbnak a főszerkesztők széke, e kiadón kívül inkább a kisebb sze­replőknél (168 Óra, Magyar Narancs, ÉS) volt kevés mozgás e poszton. A vizsgált újságok felénél egyszer cseréltek fő­szer­kesz­tőt, míg ötödénél egyszer sem. Egy évtized alatt egyes politikai és gazdasági napilapok, valamint jó pár női lap számos főszerkesztőt elfogyasztott. Arra a kérdésre, hogy lesz-e valaki újra főszerkesztő, általában nem a válasz, a bulváron kívül csak keveseknek sikerült ismételten ebbe a pozícióba kerülniük, Kocsi Ilona és Gazsó L. Ferenc ilyen kivételt jelentenek, nekik másodszor is sikerült.
Bajnai szerint a folyamat nem állt le, a fiatalodó olvasótábor, a médiafogyasztási szokások változása, az új típusú olvasó hatalmas kihívás elé állítja a kiadókat, több lapnál további főszer­kesz­tő­cserék várhatók.
Az internetes sajtó hazai megszületése majdnem egybeesik a Minőségi Újságírásért díj alapításának idejével – kezdte előadását Nádori Péter, az Origo és a HVG Online volt fő­szerkesztője, aki e médium és műfaj elmúlt tíz évéről beszélt.
Az Internetto 1995-ös indítását követő romantikus kezdeti időszakról a szakember elmondta, a Nyírő András által kez­de­mé­nye­zett online lapot még nem frissítették mindennap, s az újság­készítés feltételei is inkább a vadkempingezéséhez hasonlítottak. Az Origo működésének első napján már ötezer látogatót re­gisztráltak, s mára a két nagy hírportált, az Origót és az Indexet naponta egyenként több mint egymillióan keresik fel, a szer­kesz­tett tartalmakat pedig naponta legalább 600 ezer egyéni látogató böngészi.

A bulvár is lehet színvonalas
Nádori Péter szerint az új médium minden létező és el nem képzelt elvárást teljesített, miközben a műfaj sajátosságaiból adódóan rengeteg zsákutcába is belefutottak a hírportálok működtetői. Az online területén általában az az elv érvényesül, hogy nem előzetes kutatásokat kell végezni, hanem meg kell csinálni a kigondoltakat, és majd a piac reagál rájuk valahogy.
Bajomi-Lázár Péter, a Médiakutató főszerkesztője a minőséget középpontba állító kerekasztal-beszélgetés során elmondta: a magukat minőséginek nevező orgánumok afféle elefántcsonttoronyból szemlélik az egyre nagyobb népszerűségre szert tevő bulvárműfajt. Szerinte a színvonalas bulvár eltérő perspektívájával közelebb hozza a politikát, a sztárok világát a hétköznapi emberekhez, s erre valós igény van, nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden pontján.
Ballai József újságíró és Bod Tamás, a Békés megyei Hír6.hu portál szerkesztője a közönséget is némileg provokálva arról beszéltek, hogy itthon nincs be­csü­lete a vidéki hírlapírásnak, s ebben nem csupán az ország vízfejűsége játszik szerepet, hanem az a kiszolgáltatott helyzet is, amely­ben a vidéki kollégák vannak, néha a külföldi tulajdonosok hibás személyzeti politikája, olykor a helyi politikai, gazdasági érdek­különbségek miatt.
A konferencia zárszavában a Bécsben élő Paul Lendvai, az Europäische Rundschau főszerkesztője és az ORF Europastudiójának vezetője azt mondta, meglátása szerint a hazai újságírást leginkább a butaság veszélyezteti, s ennek illusztrálására néhány aznapi lapból olvasott fel részleteket. A regionális médiumok sze­repével kapcsolatban pozitív példaként említette, hogy a tőlünk nem is olyan messzi Ausztriában néhány regionális újságot, például a Salzburger Nachrichtent és a Kleine Zeitungot az ország legjobb lapjai között tartják számon. Van tehát pozitív példa a magyar sajtó számára.