Portré

2008. 5-6. szám

„A jó reklámot szeretik az emberek”

Harsányi Dávid, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségének főtitkára

Zenész szülők gyermekeként tanult zongorázni, de nem akarta folytatni a hagyo­mányt. „Ilyen esetben vagy követed a családi indíttatást, vagy úgy érzed, hogy biztosan nem.” Jól rajzolt, de „nem annyira, hogy az Iparművészeti vagy a Képzőművészeti Főiskolán szerezzek diplomát”. Érettségi után egy évig egy amerikai gimnáziumban gondolkodhatott a jövőn, és persze csiszolhatta angol nyelvtudását. „Kinyíltam Amerikában. Sokat utazgattunk, bár az országot csak egy későbbi alkalommal, baráti társaságban jártam be alaposan, amikor öten vettünk egy furgont, és hajrá.”
A Külkereskedelmi Főiskolán, a kibontakozó demokrácia euforikus éveiben a tanulás mellett alaposan kivette a részét a diákmozgalomból is. „Sokat dolgoztam a hallgatói önkormányzatban. Nem pattogós, inkább tervezős diák voltam.” Diploma­szerzés után rögtön folytatta a tanulást a Közgázon. „A szociológia főszakirány és mellette a marketingkommunikáció mellékszakirány kapcsolódott az előző tanulmányaimhoz.”
Kíváncsisága fordította később a grafológia felé. „Mindig érdekelt a pszichológia, de azért öt év egyetem túl sok lett volna belőle. A grafológusképzés tulajdonképpen ennek az alternatívája volt számomra.” Az elsajátítottakat azonban sosem alkalmazta a gyakorlatban.
Bár 1997 óta folyamatosan oktat a Külkeren, mellette rengeteg gyakorlati tapasztalatot is szerzett az ügynökségi világban. „Egy cégarculat megtervezése például érdekes feladat, és mellékesen azt is jelzi, a művészbeállítottság ma is megvan bennem – de nincs kihasználva.”
Tanársegédként, majd szakirányvezetőként saját magánál alig fiatalabb hallgatókat terelgetett. Ma is a fiatalabb tanárnemzedékhez tartozik. „Pólókra szoktak írni olyasmit, hogy »jó apa vagyok, mert remek gyermekeim vannak«. Hasonlóan fogom fel az oktatói szerepet. Jó tanár vagyok, mert remek diákjaim vannak. Ha valamit csinálok, azt igyekszem jól csinálni. A főiskolán arra törekszünk, hogy minél gyakorlatiasabb legyen a reklámképzés. Nagyon sok előadóval dolgozunk, akik a tananyagot a valós élethelyzetekhez igazítják. Sok ügynökséglátogatást szervezünk. Az oktatásban biztos alapokat kell szerezni, amire később építhet a szakember.”
Nyilván nem véletlen, hogy az általa felkészített csapatok olyan gyakran végeznek előkelő helyen a média- és reklámversenyeken. „Hiszek abban, hogy a diákversenyek közelebb hozzák az oktatást a szakmához. A diákoknak valós piaci problémákat kell megoldaniuk, a zsűriben szakemberek ülnek.”
A MAKSZ főtitkári posztjára megkeresés alapján került, az előző főtitkár fedezte fel benne lehetséges utódját. „Több mint tíz éve dolgozom az oktatásban. Ez más jellegű, de szintén a marketingkommunikációhoz kapcsolódó terület. A szövetségben nemcsak én vagyok új, hanem az elnök, az elnökség és egyik kolléganőm is, így rengeteg a tennivaló. Ez egy próbafélév. Igyekszem a főiskolán és a MAKSZ-ban is a maximumot nyújtani, aztán a tapasztalatok alapján látni fogjuk, hogyan tovább.”
„A fő cél az, hogy egy jól működő szervezetre építve a reklámszakmának, sőt a reklám intézményének tegyünk jót. Oktatóként, főtitkárként és magánemberként is vallom, a reklám nem ellenség. Akár szórakoztató is tud lenni, ha van benne kreati­vitás. A jó reklámot szeretik az emberek.”
Korábbi tanulmányaihoz képest mellékágnak látszik, hogy elvégzett egy borismereti tanfolyamot, de annak is megvan a maga szerepe az életében. „Haladó borkedvelő vagyok.”
Izlandtól Új-Zélandig számos országban megfordult már, de legfőképpen Ázsia vonzza. „Édesapám tíz éve Kuala Lumpurban, a Maláj Szimfonikus Zenekarban játszik. Ennek köszönhetően, erről a bázisról kiindulva szinte egész Ázsiát bejártam már.”


Harsányi Dávid a budapesti Toldy Fe­renc Gimnáziumban érettségizett 1992-ben, majd egy Amerikában töltött tanu­lóév után, 1993-ban be­iratkozott a budapesti Külke­res­ke­del­­mi Főiskolára. Külgazdasági szakon, mar­ke­ting szakirányon dip­lo­má­zott 1996-ban, majd két év­vel ké­sőbb a Bu­da­pesti Köz­gazdaság-tudományi Egye­te­men szerzett újabb diplomát. 2000-ben elkezdett egy gra­fológus­kép­ző iskolát, és azzal egy időben a Szent Ist­ván Egyetem PhD-hallgatója lett. 2003 óta okleveles grafológus – bár nem gyakorolja e hivatást. Doktori vizs­gá­it is letette, jelenleg ér­te­ke­zését írja. Még tanult a Közgázon, amikor a Buda­pesti Gazdasági Főiskola Kül­ke­res­ke­del­mi Főiskolai Karán ta­nár­se­gédként kez­dett oktatni mar­ke­ting­kom­­mu­nikációt. Ké­sőbb szak­irány­ve­ze­tő, illet­ve adjunktus lett. Évtizedes fő­is­ko­lai oktatói pá­lya­futása mel­lett számos külső projekten dolgozott. Különböző ügynöksé­gek­nél te­vé­keny­­kedett tanácsadóként, ve­zetett ku­ta­tásokat, oktatott iskolákban, tan­fo­lya­mokon és számos kon­fe­re­ncia elő­adó­ja volt. Diákjai több alka­lom­mal győz­­tek és vé­gez­tek dobogós he­lyen kü­­lönböző reklám- és média-diák­ver­se­nye­ken. Társszerzője a Marke­ting­kom­mu­nikáció című szak­könyvnek és több fő­iskolai jegyzetnek. Szenvedélyes utazó. Ha itthon van, több mindennel foglalkozik, egyik kedvenc sportját, a squasht műveli, de nem idegen tőle pél­dául a sakk sem. Érdekli a kép­ző­mű­vé­szet, a zene, a szá­mí­tó­gép, és el­vég­zett egy borismereti tanfolyamot is. Február elseje óta a Ma­gyar­országi Kommuni­ká­ciós Ügynöksé­gek Szövetségének főtitkára.