Editorial

2008. 5-6. szám

Elvtárs, ha nem fejlődöl…

Nem tudom, rajtam kívül feltűnt-e bárkinek is, de hónapról hó­nap­ra igyekszem a Lapkiadás új számait a szakmát érdeklő té­mák­kal, tudósításokkal, elemzésekkel megtölteni. Ehhez mindig jól jön a segítség, egy telefon, egy e-mail valamelyik kollégától, aki felhívja a figyelmemet valamire, ami az adott pillanatban leginkább izgatja a kiadók kis közösségét.
Ezúttal Csányi Vilmos adott néhány inspiráló gondolatot a lapké­szí­téshez az MLE tapolcai konferenciáján. A méltán népszerű eto­ló­gusprofesszor emlékeztetett minket arra, a médiában csak a tech­nika változik, a lényeg ugyanaz. Az emberek évezredek óta tör­téneteket mesélnek egymásnak. Ezek lehetőleg legyenek ag­resszívek, legyen bennük sok vér meg szex, legyenek szövetségek és árulások, a kisközösségekben ezek a legfontosabb dolgok.
Nos, a recept adott. Egy szaklap lehetőségei persze behatároltak, de tegyük meg a tőlünk telhetőt. A legegyszerűbb összetevő a szex, csak tessék átnézni a szemközti oldalra (ezt a nőolvasóknak írom, a férfiak eleve nem is látják, miket írogatok ide). A szövetségek szintén megvannak. A legfőbb szövetség maga az egyesület, a közös érdekeket felismerő, azokat együtt képviselő, azokért határozottan kiálló, öntudatos kiadói világ, amely tudja, hogy sikereket elérni leginkább összefogással lehet. Ezért gyűlünk össze különféle rendezvényeken, ezért osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat időről időre. Az árulások? Ebbe most nem mennék bele...
És hol marad az agresszió, a vér? Lesz abból is bőven, csak tessék figyelmesen elolvasni a konferencia-összefoglalót. Előre veszek néhány megállapítást.
Ez egy sikerek nélküli ország.
A lapkiadás jelentős hagyományokkal rendelkező iparág, amely­nek még ma is nagy a presztízse, erős márkákkal, jelentős pozíciókkal bír. Ám a változást, amit a digitalizáció hozott, ez a szakma átaludta.
A politika igyekszik fékezni a változásokat, védi a maga vélt vagy valós hatalmát, de a változásokat nem lehet megállítani. Ha nem lépünk, annál rosszabb lesz. A változást az éli túl, aki alkal­mazkodni tud.
Sokan abban az illúzióban élnek, hogy megfelelő stratégiával vissza­csinálhatják a régi szép időket. A magyar sajtó munkatársainak alkalmazkodóképessége meglehetősen alacsony fokú, sokan kibekkelésre játszanak. De ha nem fogadjuk el és nem fogadtatjuk el kollégáinkkal, hogy változni muszáj, szép lassan lehúzhatjuk majd a rolót.
Csányi Vilmos egykori szemináriumvezetőjével a piac üzent nekünk: „Elvtárs, ha nem fejlődöl, kinyírunk.”


Szakács László