Marketing

2008. 7-8. szám

Az internet egyszerre szegmentál és kiegyenlít

Figyelemfelkeltő adatok a hazai offline-online médiahasználatról

A kiadók mára levetkőzték ellenérzéseiket a világhálóval szemben, legtöbben már nemcsak szükséges rosszként, az olvasók elcsábítójaként tekintenek a virtuális világra. Az online lapváltozatok fejlődési irányáról mindenki maga dönt, egységes tendenciákról alig számolhatunk be. Az offline és az online médiahasználat közötti kapcsolat épp annyira színes és szerteágazó, mint maga a világháló.

erős-hajdu szilvia szerk@lapkiadas.hu


A Szonda Ipsos és a GfK Hungária Nemzeti Médiaanalízis nevű kutatása szerint az elmúlt esztendőben dinamikusan nőtt a ma­gyar internethasználat mértéke. Az újonnan internetkapcsolathoz jutók száma mintegy félmillió fővel gyarapodott 2006-hoz képest, a második fél évben már 3,7 millióan rendelkeztek vala­milyen internet-hozzáféréssel, 650 ezerrel több rendszeres internetező volt, mint a megelőző év hasonló időszakában. 2007-ben már a felnőtt népesség 30 százaléka netezett otthonról, többségében széles sávon.
Legnagyobb arányban (76 százalék) a 15–17 évesek veszik igénybe a világhálót havi rendszerességgel, de az utóbbi esztendőben ugrásszerűen megnőtt a 60 évesnél idősebbek internethasználatának mértéke is, bár körükben még mindig csak 5 százalékos a rendszeresen netezők aránya.
Az NRC piackutató cég kutatása sze­rint az interne­te­zők közel fele sem­milyen nyomtatott napilapot nem olvas rendszeresen, ami né­mi­leg ellentmond a nálunk fejlettebb piacokon mért eredmé­nyek­nek. Egy nemrég nyilvánosságra került amerikai kutatás, amely 88 napi­lap és online változatuk olvasottságát vizsgálta 2004–2007 között, megállapította, hogy az interneten rendszeresen híreket olvasók 70 százaléka a nyomtatott napilapokat is forgatja. A Scarborough Research felméréséből az is kiderült, hogy mi­közben a vizsgált időszakban az offline változatok olvasottsága mintegy 30 százalékkal csökkent, az online olvasottság hasonló mértékben növekedett, így valós olvasószámvesztés nem tör­tént. Az amerikai szakértők úgy látják, a napilapok internetes vál­to­zata komoly fej­lődési lehetőséget kínál a kiadók számára, olyan új impulzusokat hozott az iparágba, melyekkel a korábbinál szo­ro­sabb kötödés alakítható ki a szerkesztőségek és a lapok olvasói között.
A világháló lehetővé teszi, hogy a kiadók szinte sze­­mélyre szabják médiumaikat. Az amerikai felmérés szerint a legsikeresebb tartalomfejlesztők az online verzióban több lo­ká­lis hírt közölnek az offline kiadáshoz képest, nem fukarkodnak a felhasználók ál­tal generált tartalmakkal (blogok, olvasók által be­küldött hírek, fó­rumok), és folyamatos promóciókkal kötik ma­gukhoz ol­vasóikat.
„Egy fontos tényről egyik kiadónak sem szabad megfeledkeznie – figyelmeztet Gábos Zsuzsanna, a Szonda Ipsos médiakutatási igazgatója –, az online változatok olvasói különböznek az offline változatokétól, ezért csupán az offline tartalom digitalizálásával nem lehet sikert elérni a körükben.”

Ellentmondó hatások
Érdekes jelenségekre bukkanhatunk, ha a print kiadások Nemzeti Médiaanalízis szolgáltatta, közönség-összetételre vo­nat­kozó adatait az online verziók gemius/Ipsos Audience (gIA) ku­tatásból származó hasonló adataival vetjük össze. (Az online-off­line médiahasználati szokások együttes vizsgálatának kü­lönbö­ző módozatairól lásd keretes írásunkat.) A netes és a ­nyom­tatott változatok olvasóit elemezve kiderül, növekvő mértékű­ inter­nethasználat mellett számos egymásnak ellenmondó hatás egyszerre érvényesül. Kiadói és hirdetői oldalról egyaránt fontos lenne ezeket direkt módon, médiumokra lebontva megvizsgálni.
A netes információszerzés terén a nemek közötti kiegyenlítődést bi­zonyítja például az az adatsor, amely szerint mára megkö­ze­lí­tő­­leg ugyanannyi nő és férfi (1,3-1,3 millió) használja hírek, információk elérésére a világhálót Magyarországon. 2005-ben a férfiak még több mint 10 százalékkal vezettek.
Miközben mind nagyobb a tartalmi szegmentáció, a nemek kö­zöt­ti kiegyenlítődés más téren is nyomon követhető; úgy tű­nik, az online verziók olvasása a célcsoportéval ellenkező neműek szá­­mára egyre kevésbé „ciki”. Például a klasszikus értelemben tipi­kusnak számító női vagy férfilapok internetes változata ese­tében az olvasók között nagyságrendekkel magasabb a másik nemhez tartozók aránya, mint az offline verziónál. Míg a Cosmopolitan nyomtatott kiadása olvasóinak körében csupán közel 10 százalék a férfiak aránya, addig az online változat látogatóinak több mint 20 százalékát adják. Ennél is szembetűnőbb a különbség a Nők Lapja esetében: a print változatnál 15 százalék, az internetes kiadásnál pedig 30 százalék feletti a férfiak olva­só­táboron belüli aránya. Ezek után nem érhet minket meg­le­pe­tés­ként, hogy míg a Nemzeti Sport napilap olvasóinak 11 százaléka nő, addig a kiadvány weboldalára rendszeresen kattintók között csaknem 35 százaléknyi a hölgyek aránya.
„A legkiugróbb különbséget a Metro tudhatja magáénak, ahol a klasszikus változat olvasói megoszlása nemek szerint teljesen kiegyenlített, míg az online változatot 80 százalékban nők olvas­sák” – mondja Gábos Zsuzsanna.
Nem mutat ugyanakkor markáns eltérést a Blikk nyomtatott és in­ternetes verziójának olvasótábora nemek szerinti megoszlásban, s ugyanez mondható el a Storyról vagy a Színes Rtv-ről is.
Mi­vel a világhálót rendszeresen használók körében lényegesen na­gyobb a fiatalok aránya, nem kiugró, hogy a Blikk online ol­va­sói között arányaiban másfélszer több 18–29 évest találunk. Elismerésre és jó stratégiai érzékre utal, hogy a Népszabadság–NOL-összevetésben ez a különbség már csaknem háromszoros, de a Nemzeti Sport is kétszer akkora arányban vonz 18–29 éves olvasókat internetes változatához, mint a print kiadványhoz.
A gazdasági témák már nem ilyen népszerűek a fiatalos online kö­zösség körében, a Világgazdaság netes olvasói között például a 18–29 évesek csupán 5 százalékkal képviseltetik magukat, s több mint kétszer akkora (25 százalék) a 30–39 évesek korosztályába tar­tozók aránya, mint a lap nyomtatott változata esetében, ahol a 18–29 évesek 14 százalékot tesznek ki, a 30–39 évesek alig 10 szá­zalékával szemben. Itt egyfajta középkorúsodás figyelhető meg.
Az Est-, illetve az IM-lapok olvasóinak korösszetétele a két verzió esetén szinte azonos.

Budapest és vidék
A fogyasztók összetételét településtípusok szerint vizsgálva azt figyelhetjük meg, az online médiahasználat esetében Budapest információs dominanciája elolvad, például a HVG vidéki netes közönségének aránya duplája a nyomtatott változat fővároson kívüli olvasói arányának. A legnagyobb különbséget a National Geographicnál találjuk, itt a print lapot forgatók között 35 százalék feletti a budapesti olvasók aránya, míg az online változatnál csupán 8 százalék.
A korábbi évek eredményei és az internethasználók anyagi státusára vonatkozó vizsgálatok alapján azt gondolhatnánk, hogy az AB státusú rendszeres online olvasók aránya minden esetben körülbelül másfélszeres a nyomtatott változatnál mérthez képest. Ezt megerősítő és megcáfoló példákat egyaránt találunk. A 168 Óra online verzióját például 20 százalékponttal kisebb arányban olvassák az AB státusúak, mint magát a nyomtatott lapot. Ugyanakkor például a Story esetében ellenkező irányú elmozdulás tapasztalható: az online változat közönségén belül csaknem 10 százalékponttal nagyobb az AB státusúak aránya, mint a print kiadás olvasótáborában.
„Kereskedelmi szempontból sem mindegy, hogy ESOMAR-kategóriák szerint milyen az olvasói tábor összetétele. A jó tartalom és szolgáltatásfejlesztés súlyos hirdetői forintokat jelent a kasszánál” – hangsúlyozza Gábos Zsuzsanna.


Az online-offline médiahasználati szokások együttes vizsgálata
A nyomtatott, illetve az internetes lapverzióhoz kapcsolódó médiahasználati szokások együttes vizsgálatának módszerei még kialakulóban vannak világszerte, egységes metódusról nem beszélhetünk, itthon is többfajta kísérlet létezik az adatok közös elemzésére. Az offline olvasottságmérés eredményei minden esetben a Nemzeti Médiaanalízisből származnak, a különbség az online adatok felvételében van – tudtuk meg a Szonda Ipsos médiakutatási üzletágának vezetőjétől.
Az egyik módszer szerint a CAPI (computer assisted personal interviewing) adatgyűjtési eljáráson alapuló Nemzeti Médiaanalízis kutatásban veszik fel az adott lapok offline, illetve online verziójának olvasottsági, illetve látogatottsági adatait is (single source módszer). A másik eljárás során külön kutatás (CAPI) keretében jutnak hozzá az online változatok látogatottsági adataihoz, majd ezt az adatbázist fuzionálják a Nemzeti Médiaanalízisben mért offline (olvasottsági) adatokkal (ilyen például a Szonda Ipsos GfK Hungariával közösen végzett 2005-ös Internet Audience Research – IAR – kutatása). A harmadik módszer, amikor a Nemzeti Médiaanalízis offline adatait az internetes verziók online közönségmérésből származó látogatottsági adataival egyesítik (erre példa a Népszabadság Nemzeti Médiaanalízis, illetve gemius/Ipsos Audience – gIA – kutatásban mért olvasottsági/látogatottsági adatainak fúziója).