Editorial

2008. 7-8. szám

Izgalmas cipők

Valószínűleg rajtam kívül senkit nem érdekel, mégis elárulom, hogy néhány évvel ezelőtt egy nőismerősöm társaságában be­tértem egy cipőboltba. Szörnyű volt, de most nem erről akarok beszélni.
Talán nem is kell különösebben bizonygatnom, hogy a tőlem telhető minden eszközzel igyekeztem felgyorsítani a cipővásárlás folyamatát. Minden felpróbált modellt megdicsértem, és javasoltam, hogy haladéktalanul vigyük a kasszához, aztán tűnjünk el innen. Ám többnyire azt a választ kaptam, hogy az a cipő nem elég izgalmas.
Bevallom, sokáig nem tudtam értelmezni ezt az állítást. A cipő ugyanis meggyőződésem szerint egy olyan (rendszerint bőrből vagy valamilyen textíliából készülő) praktikus használati tárgy, amit azért vásárolunk meg, hogy ne kelljen mezítláb mászkálnunk az utcán. Arra sosem gondoltam, hogy egy cipő izgalmas is lehet, sőt, hogy valaki ez alapján dönt a megvásárlásáról.
Később azonban eszembe jutott, hogy nekem is volt már izgalmas cipőm. Középiskolás koromban szegény egyesületben atletizáltam. Az edzőmtől kaptam egy ócska szöges cipőt, amelynek talpbetétje rendszeresen félrecsúszott, és olyankor a szög felső, tompa vége belenyomódott a talpamba. Az edzéseken végig ettől a roppant kellemetlen érzéstől rettegtem. Az volt a legizgalmasabb cipő, amit valaha láttam.
De biztosan másoknak is megvan a véleményük arról, mi izgalmas, és mi nem. Tessék csak megkérdezni mondjuk egy sakkrajongót, aki tövig rágja a körmét egy Topalov–Anand-összecsapás alatt, ahol sokak meggyőződése szerint órákon keresztül nem történik szinte semmi.
A média világában mostanában sokan felkapták a fejüket egy váratlan kijelentésre. A Google európai igazgatója azt találta mondani a göteborgi World Editors Forum közönségének, hogy az ingyenesség kora hamarosan lejár, az internetes gazdaság pedig egyre hasonlóbbá válik a nyomtatott sajtóhoz, a por­tálokon megjelenő prémiumtartalmakért előbb-utóbb fizetni kell majd.
A sajtó vélt vagy valós gondjait sokan és élvezettel taglalják mostanában, ám a probléma sokkal összetettebb. A médiaipar egésze szembesül azzal, hogy ingyenes tartalom nincs. A minőségi tartalom előállítása ugyanis rengeteg pénzbe kerül, akkor is, ha utána ingyen adják. Ki és miből fizeti ki a számlát?
Úgy tűnik, valamennyien egy cipőben járunk. És ez a cipő na­gyon, de nagyon izgalmas.


Szakács László