Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

„Gyerekkoromban olyan ember szerettem volna lenni, aki valami nagyon hasznosat cselekszik – doktor vagy pilóta. De azt is láttam, hogy a postásság milyen jó dolog.
A kézbesítő naponta körbejárja az egész falut, mindenkit ismer, mindenkivel elbeszélget. Sokszor segítettem édesanyámnak kézbesíteni, remek szórakozás volt ez iskola után egy kiskamasznak.”
Érthető, hogy felcseperedve a postaforgalmi szakközépiskola felé vette az útját. „Nagyon jó tanáraim voltak.” Érettségi után sima út vezetett a főiskolára, ám anyagi helyzetével számot vetve az első félév után levelezőn folytatta, hogy tudjon pénzt keresni. „Jelentkeztem a Postánál, hogy dolgoznék. Kineveztek hivatalvezetőnek Uraiújfaluba, egy ezerlelkes Vas megyei településre. A postamesternek hihetetlen nimbusza volt akkoriban, még ha csak főiskolás is.” Nem csupán az újságok, a pénzküldemények kihordásáról gondoskodott, a falu egyik fontos embereként részt kellett vennie a közösség életében. „Addig izgágáskodtam, míg a Postaigazgatóság­ról megkerestek, menjek oda dolgozni. Mikor bekerültem a központba, az volt a legfontosabb feladat, hogy az addig kézzel végzett munkákat számítógépesítsük. Számítógépekkel, programokkal, riportrendszerek kialakításával foglalkoztam egészen 1994-ig, akkorra fejlesztettük ki azt a szoftvert, amely aztán sokáig a hírlap-előfizetés és a hírlapárusítás alapja volt.”
Ekkor azonban döntenie kellett: előfizetés vagy árusterjesztés? „Itt kezdődött a hírlap-árusításos élet. Már rég nem lehetett elképzelni a munkát számítógép nélkül. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne jól megszervezni annak a rengeteg új lapnak a terjesztését, amelyek akkoriban jelentek meg a piacon. Arra törekedtünk, ne csak az elszámolás kerüljön számítógépre, hanem a lapok kiosztása is. Az én fő feladatom a lapszabályozó rendszer kialakítása volt.” Ezekben az években formálódott ki az az árushálózat, amely képes volt kiszolgálni a kiadók és a vásárlók igényeit.
„Amikor privatizálták a Magyar Posta árusterjesztési üzletágát, nem láttam bele a tárgyalásokba. Csak annyit lehetett érzékelni, hogy egyre gyakrabban jönnek külföldiek, akik figyelik, mit csinálunk, hogyan dolgozunk. A rendszert, amire olyan büszkék voltunk, hamarosan országszerte telepíteni kezdtük.”
Egy év vándorélet következett 1999-ben. „Az ország összes nagykereskedésébe eljutottam, mindenütt megnéztem, milyen módszerekkel végzik a munkát, milyen a kínálat, a piac a különböző régiókban.” Hamarosan a Lapker központjában találta magát. „Fel kellett állítani egy csoportot, amely a korábbinál hatékonyabban, kor­szerűbben, jobb minőségben látja el a kiadókkal való kapcsolattartást. Nagy projektünk volt az új lapterjesztési szerződés kidolgozása, és létre kellett hoznunk az egész szervezetet kiszolgálni képes informatikai rendszert is.”
„Egész szakmai pályafutásom alapmotívuma a lapszabályozás. Végig részt vettem az új struktúra kialakításában, a lapszabályozás egységesítésében.”
A piac fejlődése új típusú problémákat vet fel. „Változik a kereskedelem, változnak a lapvásárlási szokások. Az újság ma már csak egy a sok árucikk közül, nem övezi különleges figyelem. Ebben a közegben kell ezt a terméket kereskedőként eladni. Régen terjesztésről beszéltünk, ma már kereskedelemről. Napjainkban az a fő kérdés, hogyan tudjuk ezt a terméket eljuttatni a vásárlókhoz, hogyan tudjuk meggyőzni a kereskedőket, hogy a többi árucikkhez képest nagyobb figyelmet fordítsanak a sajtóra.”
A mindennapi feszültséget zenehallgatással, modellek, makettek építésével és, ha teheti, sporttal vezeti le. „A foci megmaradt nagy szenvedélynek, de kalandparkokban extrém sportokat is szívesen kipróbálok.”