Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Márciusban új elnököt választott a Magyar Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ). A posztot Simon Zsolt, a Mediaedge:cia (MEC) ügyvezető igazgatója nyerte el, aki megtartotta a szervezet médiaszekcióbeli elnökségi tisztét is. A szakember úgy tervezi, szeptemberre egy megújult érdekképviseleti szövetség állhat fel, amely a szakma valódi súlyának megfelelő reprezentációt kap majd politikai és gazdasági értelemben egyaránt.

munkatársuntól szerk@lapkiadas.hu

A Marketing&Media szaklap nemrég publikált listájában a médiaipar hatodik legbefolyásosabb emberének választotta önt, amihez a Lapkiadás szerkesztői és olvasói nevé­ben is gratulálunk. Fontosak a címek?
Az összeállítás szakmai körökben orientál, egyébként inkább azért örülök a rangsornak, mert ennek kapcsán több meg­ke­re­sést kaptam, a médiumokban nagyobb figyelem irányul a rek­lám­iparágra, amely ugyan GDP-szinten a maga évi 200 milliárdos forgalmával nem túl nagy falat, de hatását tekintve messze túlnövi ezt a keretet. Ha a kommunikációs szakma üzeneteivel elkezdi generálni a háztartások fogyasztását, akkor az auto­ma­ti­ku­san kihat a GDP-re. Ha mi elkezdünk hiteleket kommunikálni, és a hatékony hitelkommunikáció következtében eladósodik a gaz­daság, az a mi hatásunk, a mi közreműködésünk, a mi fe­le­lős­sé­günk is. Erről nemcsak a politikusok, gazdasági döntéshozók, de gyakran mi, szakmabeliek is hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Márciusi elnöki székfoglalójában a MAKSZ átalakítása kap­csán azt mondta, a szervezetet egy szakmai kamarához hasonló érdekvédelmi testületként szeretné újjászervezni. Konkrétan milyen lépésekre van ehhez szükség?
Először is szekciónként ki kell dolgoznunk egy etikai kódexet. Ebben rögzítenénk egyrészről a szekcióba tartozás feltételeit, másrészről irányelvek mentén ajánlásokat tennénk nemcsak az etikus üzleti magatartásra, hanem a létrehozott szellemi termé­kek, szolgáltatások díjára vonatkozólag is.
Második lépés a szervezet piaci súlyának erősítése, ami elképzelhetetlen a taglétszám növelése nélkül. A tucatnyi működő média­ügynökséggel nincs gond, két kisebb cég kivételével mindegyik MAKSZ-tag, de a kimaradók tagsági nélkül is követik az általunk kidolgozott irányelveket. Nehezebb feladatnak tűnik az etikai ­kódex BTL-ügynökségekkel való elfogadtatása, hiszen a mi szer­ve­­ze­­tünk­nek csupán tizenhárom ilyen tagja van, miközben or­szág­­szer­te több száz kisebb-nagyobb BTL-ügynökség kínálja szol­gál­tatásait. Erősítenünk kell piaci reprezentációnkat azzal, hogy a ma­gas szakmai követelményeket megtartva egyre több ügynök­sé­get lép­te­tünk be. Előttünk áll még az online és a PR-szekció felállítása és a rájuk vonatkozó etikai kódex kidolgozása is.
Harmadik feladatomnak tekintem a „kommunikációt a kommuni­ká­cióért”, azt, hogy lépéseket tegyünk azért, a reklámszakma sok­­kal elfogadottabb, megbecsültebb legyen, művelői körében is. Úgy vélem, hiányoznak az emblematikus figurák a hazai reklámszakmából, illetve akik vannak, azok nem üzletemberek, őket az üzleti élet nem fogadja el. Külföldön, ahol jelentős politikusok vagy üzletemberek tulajdonolnak médiavállalkozásokat, az ipar­ág­ra irányuló figyelem is nagyobb. Ott nem fordulhatna elő, hogy a reklámtörvény-módosítás parlamenti vitája előtt egy nappal ke­rül­jön a szakmai szervezethez véleményezésre egy szakanyag.
Impozáns tervek, rengeteg feladat. Mikortól kezdődik az új időszámítás?
A feladatokat már szétosztottuk, szerencsére az elnökség is nagyon ak­tív, így várhatóan szeptemberre elkészül az etikai kódex az aján­lá­s­okkal. Folyik a szervezeti szabályzat, a tagfelvétel felülvizsgálata, és új, kétlépcsős tagdíjrendszer bevezetésén is gondolkozunk.
A kom­­­munikációs bizottság már felállt, erősítjük a bel- és külföldi lobbi­tevékenységünket is.
Fejlett a hazai reklámpiac, hirdetői oldalról megjelent minden nagy szereplő, sőt a közepes méretű cégek is egy­re többet kommunikálnak önállóan. Felálltak a médiaügynökségek, online, BTL- és PR-ügynökségek alakultak, mégis néha az az ember érzése, hogy mindenki mindent csinál, mintha mégsem lennének tiszta határvonalak.
Tény, hogy lezárult egy nagy építkezési folyamat a hazai reklám­piacon, a reklámtorta már alig bővül, a különböző csatornák és ügy­nök­ségek csak egymás kárára növekedhetnek, s miközben önálló sze­repkörök jöttek létre, mindenki mindent csinál, hogy meg­sze­rez­zen egy-egy új ügyfelet, vagy megtartsa a régieket. Egyre több fel­adatot vállalunk el, akár ingyen, az alap­tevé­keny­sé­günk hasznának terhére is, s ezzel kannibalizáljuk egymás üzletét. Úgy gondolom, ezt meg kell állítani, mert ez sem az egyes cégek­nek, sem ma­gá­nak a szakmának nem tesz jót.
Ez persze nem választható el attól a szakmai vitától, amely akörül zajlik, hogy kinek a feladata a stra­té­giai tervezés, a multiplatformos kommunikáció irányítása. Korábban úgy gondoltam, ezt a média­ügynökségek tarthatják leginkább kéz­ben. Ma már úgy lá­tom, olyan együttműködésre van szükség a kü­lön­böző csatorna­ügy­nökségek között, amely lehetővé teszi, hogy a kom­munikáció, az üzenet határozza meg a legfőbb csatornát, s a ve­zető szerep en­nek megfelelően akár kampányonként más-más kézbe kerülhet.
Bár szavak szintjén minden szereplő egyetért abban, hogy ten­ni kell valamit a „kannibalizmus” ellen, mégis kérdéses, hogy a piaci szereplők valóban képesek lesznek-e éles ver­seny­helyzetben alkalmazni a MAKSZ által ajánlott tarifákat.
Először bizonyára nehezen, a verseny hatalmas, a megrendelők el van­­nak kényeztetve. Azzal is tisztában vagyok, hogy a piacon lesz­­­nek eltérések az alkalmazott díjak terén, de ha végre elindul a fo­lya­­mat, akkor ez azt jelenti, hogy legalább számszerűsíteni tud­juk ma­­gunk és ügyfeleink számára azokat a kedvez­mé­nye­ket, amelye­ket ma nyújtunk. Ha tagjaink betartják az ál­­talunk aján­lott tarifákat, az biztosan hatással lesz a piacra meg­ren­delői és szolgáltatói oldalról egyaránt. Ügy­nökségi vezetőként is ér­de­kem, hogy végre rend legyen a pia­con, a forgalom esetleges növeke­dé­se mellett legalább szinten tudjuk tartani a nyereségességünket.
Azért nincs oka a panaszra. 2007-ben az anyavállalat lett az Év Globális Médiaügynöksége, im­már másodszor, és az itt­honi teljesítményt is értékelte a szakma, a Media­edge:cia a piac vezető ügynökségévé vált. Tavalyi forgalmuk meg­haladta a húszmilliárd forintot.
A nemzetközi elismerésre azért vagyok nagyon büszke, mert a magyar MEC-nek komoly szerepe volt az Év Globális Médiaügynöksége kitüntetés megszerzésében. Egyrészt azért, mert a cég kiemelkedő növekedést produkált a tavalyi évben, másrészt mert a magyar kollégák számos nemzetközi projektben – fejlesztésben, kutatásban, fórumokon – vesznek részt.
Nyolc éve vezetem a céget, azóta a forgalmunk majdnem megötszöröződött, s a munkatársaink száma is hasonló arányban nőtt. 2001-ben indítottuk el az MEC online szekciónkat, azóta házon belül végezzük az online tervezést és vásárlást, jelenleg már heten dolgoznak itt. Öt éve jött létre a MediaLab kutatórészlegünk, 2004-ben a MindShare-rel közösen házon belülre hoztuk a köz­te­rü­leti reklámtervezést és -vásárlást, amelyet ma már minden ér­de­kelt ügynökségünk számára a Portland végez. 2007-ben indult el az MEC Access, amely nem klasszikus reklámtevékenységekkel, szpon­zorációval, promócióval foglalkozik. Az MEC Entertainment ta­valy óta készít televízióprogramokat, reklámfilmeket. A 2000-ben átvett egyfókuszú, csak médiatervezéssel, -vásárlással fog­lal­ko­zó cégből mára egy diverzifikált szolgáltatási csomagot nyújtó ügy­nökséggé fejlődtünk. S mindezt úgy, hogy közben nem ve­szí­tet­tük el emberi arcunkat, munkatársaink szívesen dolgoznak velünk, a fluktuáció mértéke alacsony. 2006–2007-ben a kkv ka­te­gó­riá­ban a tizenegyedik legjobb munkahely voltunk, s tavaly elnyer­tük az Országos Egészségfejlesztési Intézet által első alkalommal meg­hirdetett Szívbarát Munkahely címet is.
A Mediaedge:cia pártoló tagja a nemrég alakult Média­unió­nak. Médiatulajdonosi oldalról is eljött az ideje az össze­fogásnak?
A Mediaedge:cia fontosnak tartja, hogy maga is végezzen CSR-­tevé­kenységet, évek óta dolgozunk alapítványoknak, civil szer­ve­ze­tek­nek, hogy segítsük őket az egyszázalékos adótámogatás meg­szer­zésében. A Fogyatékos Gyerekek Közalapítvány, tavaly a Dé­méter-ház, a NIOK kommunikációs munkáiból vettük ki a ré­szün­ket, természetesen ingyen. E során azt tapasztaltam, hogy a mé­diu­mok oldaláról van fogadókészség az üzenetek közve­tí­té­sé­re. Fel­merült az ötlet, hogy fogjanak össze a médiatulajdonosok, és biz­tosítsanak havonta előre meghatározott mennyiségű ingyenes média­felületet. Az alapítványok, civil szervezetek ezt a média­felület-poolt pályázhatták volna meg. Amikor a konkrét ­szervezésbe kezdtem, kiderült, hogy létezik már ehhez hasonló, így jutottunk el a Médiaunióig. Örülök a kezdeményezésnek, remélem, a ku­ratórium először valami új keletű, korábban középpontba nem emelt témát választ majd, hogy valóban bebizo­nyít­hassuk, mekkora ereje van a jól megtervezett kommunikációnak. Ha az összefogás révén tetten érhető lesz a társadalmi véle­mény­változás, az so­kat javít majd a szakma presztízsén.