Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Idén kitört a tagozatalakítási láz a Magyar Reklámszövetségben. Nemrég hívták életre a TTL (Trough the Line) tagozatot, és folyamatban van a gerillamarketingesek önálló tagozattá formálódása is. Tervezik a szervezeti szabály­zat, a működési struktúra átalakítását. Nagy Bálint elnök nem titkolt célja, hogy a jövőben a szövetség hangadói, az irányító testület tagjai a különböző tagozatok vezetőiből kerüljenek ki. Az elnöki feladatokat társadalmi munkában végző telekommunikációs szakembert iparágának változásairól is faggattuk.

erős-hajdu szilvia szerk@lapkiadas.hu

Egyedülálló szakmai összefogással valósul meg az idei Országos Reklám- és Marketingkonferencia. A szeptember 23–24-én Egerben zajló eseményt a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) és a Magyar Marketing Szövetség (MMSZ) közösen szervezi, s azon a két rendezőn kívül további négy kommunikációs szervezet, az Art Directors Club Hungary (ADCH), a MAKSZ, a Direkt Marketing Szövetség, valamint a Professzionális Piackutatók Társasága is felső szinten képviselteti magát.
A szervezetek közötti párbeszéd felélénkülését, a mostani konferenciát a 2006 decembere óta tartó elnökségem egyik legna­gyobb eredményének tekintem. Közös tematikát nem volt nehéz kitalálnunk, hasonló dolgok foglalkoztatják a tagságunkat, de a hazai kommunikációs szakma fragmentáltsága nem könnyítette meg a szervezést. A jövő azonban az összefogásról szól, ezért célunk, hogy hosszú távon ez a közös rendezvény – reményeim szerint kiegészülve egy újabb elismert szakmai fórummal – legyen a hazai kommunikációs szakma legrangosabb eseménye.
Az elmúlt tíz-húsz évben a különböző csatornák és feladatkörök mentén csaknem két tucat szakmai szervezet jött létre. Mintha a sok bába között elveszne a gyerek.
Korábban is tisztában voltam vele, hogy a hazai kommunikációs szakma meglehetősen tagolt, de elnökségem elmúlt két éve során erősödött a meggyőződésem, hogy nagy szükség van egy átfogó ernyőszervezetre, amely nemcsak kifelé képes az egységes fellépésre, de a napi munka során kialakuló szakmai érdekellentétek elsimítására is alkalmas. Véleményem és remé­nyeim szerint a Magyar Reklámszövetség már csak tradíciói miatt is az összes szervezet közül a legmegfelelőbb erre a sze­rep­re. Úgy tűnik, van már rá példa, hogy a szakma is hasonlóan gondol­kodik, idén a szakmai szervezetek megbízták a Magyar Reklámszövetséget, hogy az UCP-vel (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal) kapcsolatos törvénymódosítással összefüggő egyeztetéseket koordinálja, és képviselje a szakma véleményét a politikai döntéshozók felé. Semmiképpen sem célunk a különböző szakmai szervezetek szerepének csökkentése, de hosszú távon valószínűleg nem maradhat fenn ennyi önálló szövetség, inkább három-négy átfogó szakmai terület köré szerveződik majd az összefogás.
Az utóbbi években látványosan csökkentek a reklámszakmában elérhető profitok, az éles verseny letörte az árakat, a különböző ügynökségek, médiumok egyre több in­gye­nes szolgáltatást nyújtanak. Ilyen feltételek mellett el­vár­ható egy-egy cégtől, hogy több szakmai szervezetnek is tagja legyen?
Többek között éppen a szakma anyagi és erkölcsi megbecsültségének visszaállítása a cél a közös fellépéssel, még akkor is, ha ez először részérdekek mentén történik. Arról viszont egy szervezet sem feledkezhet meg, hogy a szövetségbe tömörült cégek tagdíjukért cserébe szolgáltatásokat, előnyöket várnak. Többségük tevékenysége alapján akár két-három szer­ve­zet­hez is kötődhetne, a többszörös tagságnak azonban csak ak­kor van értelme, ha a tag valóban aktívan részt vesz a választott szervezetek munkájában. Ennek alapja, hogy a szövetségek is megújítsák önmagukat, a céhbe tartozni ne csak presztízst jelentsen, jöjjön létre valódi információcsere, folyjon érdemi vita a szakma jövőjéről, a szükséges sztenderdekről, valósuljon meg az érdekvédelem. Valóban van verseny az egyes szövetségek között, de tapasztalataim sze­rint ez jótékonyan hat a szervezetek fejlődésére, növeli az érdemi munka esélyét.
Az 1975-ben alapított MRSZ a kommunikációs szakma legrégebbi egyesülete, tagságát és bevételét tekintve a legnagyobbak közé számít, mégis fennáll annak az esélye, hogy az új szervezetek egyszerűen elszívják a tagságot.
A veszély valós, a csökkenő marginok mellett még inkább meggondolják a cégek, hogy mire fordítják a pénzüket, de úgy vélem, a Magyar Reklámszövetség lépést tart a szakma fej­lődésével, a korábbi felülről irányított, nehézkes „monolit tömb” mára alulról szerveződő tagozatai révén mozgékony, a kihívásokra esetenként már rugalmasan reagálni képes szövetséggé alakult. Természetesen az elmúlt két évben is voltak lemor­zsolódások, de éppen az új tagozatoknak köszönhetően bővült is a tagság, a bázisuk ma körülbelül 240 magánszemély és mintegy 250 vállalati tag. Javult a tagok és a szervezet közötti napi kap­csolattartás színvonala, a szövetség honlapján frissülnek a szakmai hírek, elemzések, konferencia-összefoglalók kerültek fel.
A szövetség tagjai számára rendszeresen hírlevelet, negyed­évente nyomtatott szakmai kiadványt juttat el. De az előbbi felsorolás ellenére korántsem vagyok elégedett, és megértem, ha tagjaink is még bőven látnak teret a javulásra.
Folyamatos, egyre gyorsuló átalakulások jellemzik az ön munkaterületét, a telekommunikációs iparágat is. Az utóbbi egy-két évben az alapvetően csak telefonálásra használt készülékek már számtalan szolgáltatást nyújtanak. Milyen kihívások elé állítja ez a kommunikációs ­szak­embereket?
Korábbi, elsősorban árversenyről szóló hirdetéseinket felváltotta egy ismételt edukációs szakasz, amely során az eddig ismeretlen szolgáltatások használatát kell elmagyarázni a jövőbeli fogyasztóknak. A szolgáltatók közötti mostani versenyt az a márka nyerheti, amelyik a lehető leghamarabb és a legjobban tud magának kisajátítani egy-egy szolgáltatást. A Vodafone-nál az internet roaming és a letöltések előretörésében hiszünk, sok fej­lesztésünk is ezen a területen zajlik.
Az, hogy ismét új „alapfogalmakkal” kell megismertetnünk a felhasználókat, hasonlít a hőskorhoz, de akkor szinte mindenkihez szóltunk. Ma már a fogyasztói csoportok szegmentáltabbak, pontosabban kell meghatároznunk a célcsoportokat, és a szolgál­tatásstruktúrát, a készülékkínálatot és természetesen a kommu­nikációs csatornákat, üzeneteket is ennek alapján kell kialakítani.
Én a Vodafone-nál elsősorban a vállalati belső kommunikációért, a sajtókapcsolatokért, a CSR- és szponzorációs tevékenységért felelek, ezen a területen a legnagyobb lépést a vicces imázst felváltó uniós nagyvállalat képének felrajzolása jelenti. Üzene­teink már inkább arról szólnak, hogy a Vodafone mára Európa legnagyobb és a világ egyik legnagyobb, leginnovatívabb mobilszolgáltatója lett, s mint ilyen széleskörű és biztos nemzetközi hátteret tud nyújtani a felhasználóknak.
A mobiltelefon-társaságok most teszik meg az első lépéseket a mobil reklámeszközként való használata terén. Ma, amikor több mint hárommilliárd telefonkészülék működik a világban, és évek óta rendelkezésre áll a szükséges technológia, miért vonakodnak a szolgáltatók mégis a reklámszakmával való aktívabb együttműködéstől?
A mobilkészülék és a rajta folyó információcsere szorosan a személyes szférába tartozik, kultúrafüggő, hogy ki mennyire fogadókész a készülékből érkező reklámüzenetekre. Mi a Vodafone-nál csak kis lépésekben haladunk ebbe az irányba, mert úgy érezzük, időbe fog telni az, hogy a magyar társadalom kíván­csian, ne pedig elutasítóan tekintsen a telefonkészülékre érkező személyre szabott hirdetésekre, egyedi ajánlatokra. Ezzel együtt elsőként léptünk mobilreklámmal a piacra. Az elfogadásban ­bizo­nyára segítenek majd a telefonkészülékek új és újabb gene­rációi is, amelyek révén a televízióhoz hasonlóan jó minőségű képpel, élményszerű hirdetésekkel szólíthatjuk meg az előfizetőinket. A fejlesztőknek ki kell alakítaniuk a mobilra szabott hirdetési megoldásokat. Tapasztalataim szerint hirdetői oldalról már van érdeklődés a mobil média iránt, egy-három éven belül a mainál lényegesen több és strukturáltabb reklám érkezik majd a készülékeinkre.