Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Bár világszinten még növekszik, a fejlett országokban már évek óta csökken a (fizetős) lapok példányszáma. A kiadók többsége az intenetes terjeszkedésben látja az olvasók megtartásának esélyét, ez azonban egyelőre nem képes ellensúlyozni a „hagyományos” árbevételek (lapeladás, hirdetés) stagnálását, esetenként csökkenését. Van ellenben egy technológia, amely képes lehet egyesíteni a hagyományos újság­olvasás kényelmét a világháló gyorsaságával, rugalmas­ságával. A legnagyobb világcégek egymással versenyt fut­va dolgoznak az e-papír tökéletesítésén. Az e-újságok re­mélt tér­nyerése a kiadói világnak új kitörési lehetőséget ígér.

pécsi ferenc szerk@lapkiadas.hu

Képzeljen el egy olyan könnyű, hordozható készüléket, amelyen ugyanolyan kényelmesen olvasható a szöveg, mint egy nyomtatott újságoldalon, viszont úgy frissül rajta a tartalom, mint az interneten. Tulajdonképpen nem is kell elképzelni, hiszen ilyen e-könyv-olvasók (e-book reader) már évek óta léteznek, piaci áttörésüket a szakértők a következő évekre jósolják.

A lényeg: az e-papír
A hordozható e-könyv- és e-újság-olvasók lelke, az e-papír egyáltalán nem új találmányt. Mint sok sikeres technológia, ez is a Xerox PARC (Palo Alto Research Center) kutatóközpontjában született meg, még valamikor a hetvenes évek elején. Bár a technológia azóta sokat finomodott, az alapelv nem változott: az e-papír, illetve a betűket megjelenítő „elektronikus tinta” lényege, hogy az úgynevezett mikrokapszulákban elhelyezkedő fekete és fehér festékszemcsék egyenáram hatására az előírt módon rendeződnek el. A megjelent szöveg megtartásához már nincs szükség elektromos áramra, így a készülék energiaigénye rendkívül alacsony. Az e-papíron létrehozott szöveg maradandó, ugyan­akkor újabb szöveg betöltésével törölhető. Mivel a számítógépek monitorával ellentétben az e-könyv-olvasóknál nem hátulról megvilágított képernyőt alkalmaznak, a napfény vagy az erős világítás sem zavarja használatukat.

Bajnok a láthatáron
E-könyv-olvasók piacra dobásával az elmúlt években többen is pró­bálkoztak, de még az olyan nagyágyúk sem tudtak átütő si­ke­re­ket elérni, mint a Sony. 2007 őszén jelent meg a Kindle, az online könyváruháza révén világhírűvé vált Amazon.com elekt­ro­ni­kus­könyv-olvasója. Bár a szövegek megjelenítéséhez alkal­mazott technológiában a Kindle nem sokban különbözik vetélytársaitól, mégis egy csapásra forradalmasította az e-könyv-olvasók piacát.
A termék sikerének titka egyszerű: míg a Sony vagy például a Philips érdekeltségébe tartozó iRex csak egy „üres” hardvert árul, az Amazon.com könnyen elérhető, olcsó tartalmat is kínál a ­Kindle mellé. (Nem nehéz itt felismerni az iPod–iTunes páros által a zene­iparban sikerre vitt modellt.)
A Kindle csatlakoztatható az Amazon ingyenes Whispernet hálózatához, és az ott elérhető elektronikus boltból (Kindle Store) könyvek, újságok, magazinok tölt­he­tők le. Természetesen nem ingyen. Az új­donságok tíz dollár körüli áron, a klasszikusok 1,99 dollárért vásárolhatók meg. Az újságok havi előfizetése 5,99 és 14,99 dollár között mozog, a magazino­kért 1,25–3,49 dollárt kell adni. (Ér­de­kes­ség, hogy havi 0,99–1,99 dollár fejében ­blo­gokra is elő lehet fizetni.) A Kindle egy­szerre nagyjából kétszáz (illusztrációk nél­küli) könyvvel pakolható tele, vagyis még egy hosszabb utazás során sem kell at­tól tartani, hogy elfogy az olvasnivaló.
A készülék 399 dolláros induló ára és egyes tesztelők fanyalgása ellenére a Kind­le rendkívül jó startolt. Az Amazonnak a pre­mier után fél évvel sikerült utolérnie ön­magát – ma már raktárról rendelhető az időközben 349 dollárra „leárazott” eszköz.
A Kindle kritikusai a leggyakrabban az ergonómiai hibákat emlegetik – nyitott állapotában szinte elkerülhetetlen, hogy az ember ne nyomjon meg véletlenül egy gombot –, valamint az oldalak frissülése is lassabb az internetnél megszokottnál, de a legnagyobb negatívuma, hogy a ki­zá­ró­lag a Whisperneten keresztül feltölthető készülék egyelőre csak az Egyesült Álla­mo­kon belül működik.
A Kindle piacra dobásával az Amazon leg­főképp nyilván az elekt­ronikuskönyv-ke­reskedelmet kívánta felélénkíteni. Már az induláskor is több mint nyolcvanezer tételből álló kínálat folyama­tosan bővül. A Kindle Store újságfelhozatala inkább csak a választék színesítését szolgálja. Jelenleg mindössze huszonegy napilapot és tizenhat magazint ajánlanak megvételre vásárlóiknak. (Ebbe lényegében vala­mennyi vezető amerikai lap belefér.) A Kindle Store kínálata értelemszerűen nem az ingyen is elérhető online kiadásokból, ha­nem a lapok Kindle-platformra optima­li­zált változatából áll. Az együttműködő új­ságok minden bizonnyal jól járnak, hi­szen olyan tapasztalatok birtokába kerülhetnek, amelyekből a későbbiek folyamán komoly verseny­előnyük származhat.

Kiadói stratégiák
Természetesen Európában is folynak e-papír-, illetve e-újság-kísérletek. Az elmúlt években a belga De Tijd, a francia Les Echos vagy legújabban a holland NRC Handelsblad adott ki hosszabb-rövidebb ideig e-papírra „nyomtatott” újságot. (Mind­hárman az iRex iLiad e-olvasót használták.)
Az e-olvasókkal és az e-újságokkal való kí­sér­letezés célja természetesen leg­főképp annak kifürkészése, hogyan viszonyulnak az olvasók (vásárlók) ehhez az új platform­hoz. A visszajelzések szerint többségük az elektronikus újságolvasás él­mé­nyét inkább a hagyományos újság­ol­va­sá­sé­hoz köti, a nyomtatott lap hasz­ná­la­tá­hoz hasonló egy­szerűséget és rugalmasságot vár el tőle. A ké­szü­lé­ket és a hozzá tartozó szolgáltatásokat hu­zamosabb ideig igénybe vevők 45 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ha biztosítva lenne az esz­köz folyamatos hírellátása, komolyan fon­tolóra vennék a vásárlást. (A nyelvileg meglehetősen tagolt Európában a kiindu­ló kínálat megteremtése sokkal bonyo­lul­tabb, mint az Egyesült Államokban.)
Bizonytalan az is, hogy milyen modellt kell követniük azoknak a kiadóknak, amelyek valamelyik e-olvasóra optimalizált tartalommal jelennek meg. A legegyszerűbb modell egyszerűen csak a hagyományos kiadás új kiterjesztését kínálja. Ez az
e-olvasók jelenlegi, magas ára mellett nyilván nehezen való­sítható meg. Az „új­sá­gos­bódé-modell” jóval rugalmasabb, mi­vel többféle szerkesztett tartalom (újságok, magazinok, könyvek) vásárlását is lehetővé teszi. (Ezt alkalmazza a Kindle Store.) Az iTunes-modell feltételezi, hogy az olvasók készek cikkenként összeszedni (és megvenni) az őket érdeklő tartalmat. (A zeneipar tapasztalatai azt mutatják, hogy egy ilyen minta elterjedése a média­ipar teljes átalakulásához vezetne.)
A web­modell értelmében az olvasók a ké­szü­lék megvásárlása után onnan tölte­né­nek le/vásárolnának tartalmat, ahonnan csak akarnak. (Ebben az esetben a napi- és hetilapok csöbörből vödörbe kerülnének.)

Gyermekbetegségek
A jelenleg forgalomban lévő e-könyv-olvasók még messze nem tökéletesek. A monokróm (szürkeárnyalatos) oldalak komoly ­vissza­esést jelentenek a színes ol­d­a­lak­hoz szokott olvasók számára. (Kü­lö­nö­sen súlyos probléma ez a látványos magazinok esetében.) Miközben a fekete-fehér e-tinta technológiája már kiforrottnak nevezhető, a színes fejlesztése még gye­rek­cipőben jár.
A jelenleg forgalomban levő e-könyv-olvasók leginkább egy nagyobb PDA-hoz (kézi számítógéphez) hasonlítanak. Az első generációs készülékeknél szó szerint nagyobb rugalmasságot biztosítanak majd a hajlékony e-papírt alkalmazó eszközök. Európa egyes országaiban ez év őszén jelenik meg az első hajlékony képernyős e-olvasó, a Readius, amelynek a képernyője zárt állapotban „bebújik” a készülék házába.
Az e-olvasók használatát az oldalak lassú frissülése, betöltődése is korlátozza. Bár egy könyv olvasása közben még elviselhető ez a minimális várakozás, egy újság „átfutásakor” a felhasználó sok mindent érez, csak azt nem, hogy ő ellenőrzi a történéseket.
Az e-könyv-olvasók még nem alkalmasak mozgókép lejátszására (hangot viszont képesek megszólaltatni). Kérdés, hogy az online videót egyre inkább megkedvelő közönség hajlandó-e elnézni ezt a hiányosságot.
Az új technológiák bevezetésekor a legnagyobb veszély, hogy vajon sikerül-e szabványos formátumot elfogadtatni a piaccal. Az e-könyv-olvasók piacán sincs ez másképp, ahol a színfalak mögött – és néha előtt is – kemény csata folyik a Sony, a Philips és a többi gyártó között. A különböző DVD-formátumok közti harcokra emlékezve kevés esély látszik a megegyezésre.
Egyes szakértők szerint a piaci kísérletek ellenére az e-olvasók még nincsenek igazán piacképes állapotban, a premierre még várni kell. A kérdés csak az, hogy mennyit. Len Kawell, a Microsoft fej­lesz­tő­mérnöke szerint legalább öt évet. Ryosuke Kuwata, az E Ink – az ő „elektronikus tintájuk” működik a legtöbb e-könyv-olvasóban – alelnöke viszont azt állítja, hogy a végső tesztelések az év végéig lezajlanak, s 2009-ben indulhat az igazi üzlet. Ha be is válik Kuwata jóslata, kérdés, hogy mennyi idő kell az e-olvasók elfogadásához, az eladások felfutásához, és hogy a kezdeti invesztíció után mikor látnak mindebből pénzt a kiadók.