Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Abban a két honi nagy kereskedelmi rádió vezetője is egyetért, hogy a zene a kultúra része, s ilyenformán a közvetítése elfogadható közszolgálati tevékenységként. A kifogásuk viszont az, hogy míg a Petőfi adó 2007 nyara óta teljesíti ezt a különös missziót, addig náluk a zene szolgáltatását még mindig nem tekinti közszolgálati feladatnak a médiahatóság.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Alaposan felkavarta a hazai rádiós piac állóvizét a Magyar Rádió 2007. június elsején azzal, hogy a Petőfi adót MR2-­Petőfi rádió néven a korábbihoz képest alapvetően más stílusú, leginkább nonstop zenei csatornaként kezdte el működtetni. A Radiocafé egyedül, a Sláger és a Danubius Rádió pedig egységbe tömörülve kiáltott az Országos Rádió- és Televíziótestületért: az MR2-Petőfi új műsorstruktúrájával úgy vált verseny­társukká, úgy növelhette hallgatottságát, hogy nem tartja be az érvényes előírásokat. Míg nekik a reggel hat óra és éjfél közötti időszakban több mint felerészben szöveges műsort kell sugározniuk, a Petőfinek ez nem kötelező, ráadásul nekik a Petőfivel ellentétben magas műsor-szolgáltatási díjat is kell fizetniük. Azt kérték, vagy mindegyik rádióra egyformán legyenek érvényesek a 2008-ban hatályos médiatörvény közszolgálatiságra vonatkozó passzusai, vagy őket is mentsék fel eme kötelezettségek alól.
Egy éve, 2008 januárjában az ORTT megállapította, hogy „a műsorszolgáltató nem tesz eleget a médiatörvényben a közszolgálati műsorszolgáltatók számára előírt alapelvi követelményeknek, műsorszolgáltatása sérti a törvény 23. § (3) bekezdését. Az MR2-Petőfi nem biztosítja a műsorszámok és a nézetek sokszínűségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, nem gondoskodik a műsorszámok változatosságával a hallgatók széles köre ér­dek­lődésének színvonalas kielégítéséről.” Egyúttal felhívta a csatornát a jogsértés megszüntetésére.
Hiába a feddő határozat, hiába az ORTT és a rádiók vezetői között az ügyben megtartott egyszeri konzultáció, érdemben semmi sem változott. Az MR2-Petőfi ugyanúgy ontja a más adókon korábban alig hallható magyar és külföldi zeneszámokat közönsége legnagyobb elégedettségére, és a panaszosok is mintha beletörődtek volna ebbe az új status quóba, hiszen a nagy nyilvánosság előtt már nem folyik a verbális háborúskodás. Vajon mindenki elfogadta, hogy a hazai és a határon túli zenei világ egy más szegmensének bemutatása mégiscsak közszolgálati tevékenységet jelent?
Az ORTT mindenesetre úgy viselkedik, mint a fejét homokba dugó strucc, nem vesz tudomást a dolgokról: a médiahatóság sajtóosztályától kapott tájékoztatás szerint a fenti verdikt kihirdetése óta nem volt ellenőrző vizsgálat a Petőfinél, így a felszólításnál hatásosabb szankció sem. Ám a közeljövőben valami történhet, információnk szerint a grémium februárban újra napirendre tűzi az ügyet.

Hazaiak előnyben
„A zene a hazai és az egyetemes kultúra része, a kultúra közvetítése pedig közszolgálati tevékenységet jelent – utalt a Magyar Rádió 2007 nyara óta változatlan álláspontjára a kérdés kapcsán Csillag János, az MR2-Petőfi adó főszerkesztője. – Ennek jegyében váltottunk struktúrát, ez indokolta, hogy teret adjunk olyan fiatal hazai együtteseknek, előadóknak, akik korábban más országos rádiókban nem jutottak bemutatkozási lehetőséghez. Ha úgy tetszik, ez egyfajta segítség: lerövidítettük számukra az alkotástól a bemutatkozásig terjedő időszakot. Amúgy pedig azóta kiderült, és ezt a hallgatottsági adatok is igazolták, mindenki megtalálta a maga profilját, területét, vagyis nincs semmiféle háborúskodás.”
Valóban, a számok beszédesek. A Szonda Ipsos és a GfK Hungária felmérése szerint 2007 januárjában a rádiózók – a Petőfi célközönségét jelentő 18–39 évesek rétegét is magában foglaló 18–49 közötti korosztály adatait tekintve – 2 százaléka, míg közvetlenül a váltás után már 8 százaléka hallgatta naponta a Petőfit, a 2007. október–decemberi időszakban pedig a válaszadók 6 százaléka tekert naponta az állomásra, és 2008 májusa és júliusa között is 5 százalékuk fókuszált rá. A Slágert és Danubiust 2007 végén naponta a rádióhallgatók 31, illetve 25 százaléka, 2008 közepén pedig 30, illetve 25 százaléka „fülelte”. Ha csak a jelentős különbségeket nézzük, valóban nem sok vizet zavar a Petőfi. Más nézőpontból viszont azt láthatjuk: a csatorna hamar rálelt hűséges táborára, amely feltehetően azokból verbuválódott, akik megunták, hogy a nagy adókon rendszeresen a már ismert előadók korábbi és újabb nótáit hallhatják.
A két nagy kereskedelmi adó vezetője azt jó előre leszögezte, hogy nem volt és most sincs verbális háború. Másról szól ez a történet.
„A Danubius Rádió üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely felpezsdíti a rádiós piacot, amely új hallgatókat hoz, így voltunk ezzel az új Petőfi esetében is. Mi nem is konkrétan a Petőfi megváltozott struktúráját kifogásoltuk, egyszerűen jogértelmezési kérdésben kértünk állásfoglalást a médiahatóságtól – mondta Tiszttartó Titusz, a Danubius Rádió vezérigazgató-helyettese. – És hogy a zene mint kultúra közvetítése közszolgáltatásnak minősül-e? Ma Magyarországon még a kommunikáció oktatásával foglalkozó intézetek is különbözően definiálják a közszolgálatot, s alig van átfedés a meghatározások között. Ez olyan tág fogalmat jelent, ami alatt sok mindent lehet érteni: beletartozhat a kulturális ajánlat, egy-egy társadalmi problémáról szóló beszélgetés, egy irodalmi mű ismertetése vagy akár egy Leonard Cohen-album bemutatása is. A határok meghúzásával már komoly filozófiai mélységeket is érintenék, ebbe pedig nem szeretnék belemenni” – jegyezte meg sokat sejtetően Tiszttartó Titusz.

Egyenlő feltételeket
A Sláger Rádió vezérigazgatója, Heal Edina sem vitatta, hogy a zene a kultúra része, s azt sem, hogy szükség van olyan állomásokra, ahonnan más és más stílusú muzsikát küldenek az éterbe. „Az egyenlő feltételek hiányoznak. Nekünk például még most sem számolja el közszolgáltatásnak a zenét az ORTT, de még azt sem, amikor a reggeli Bumerángban adott esetben komoly kérdésekről, mint például a KRESZ hiányosságairól, beszélnek a műsorvezetők – mondta az adó első embere. – Ha már közszolgáltatásról van szó, akkor egy sokkal hangsúlyosabb szempontot is illene figyelembe venni. Mégpedig azt, hogy a Petőfit, mint az állami Magyar Rádió részét, az ország rádiójának kellene tekinteni. Valóban, a budapesti vezető értelmiségi réteg most ezt hallgatja, s örül is az új stílusnak, de egy állami, magát közszolgálatinak tituláló adónak öreget, középkorút, fiatalt ­egy­aránt illene szórakoztatnia, információval ellátnia. Amúgy meg több olyan rádió is volt már a piacon, amely az említett réteget célozta meg…”
Csillag János szerint nem csak a fővárosiak kerültek célkeresztbe, hiszen a tavalyi két MR2-turné során összesen tizenhat, döntően egyetemeknek és főiskoláknak otthont adó városban – közte a szlovákiai Révkomáromban – fordultak meg, és szinte mindenhol telt ház előtt játszottak a fellépő zenekarok. „Ez is azt mutatja, hogy van igény arra, amit csinálunk, és helyes lépés volt a struktúraváltás” – tette hozzá.
Ami pedig a „sok zene, kevés szöveg” vádpontot illeti: a főszerkesztő szerint minél kevesebb a szöveg és a rádió stílusához nem illő zene, annál inkább megmaradnak a hallgatók az adó mellett, vagyis nem merül fel bennük, hogy átkapcsoljanak egy másik csatornára. Nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a fiatalokat a tisztán zenei profilú rádiókkal lehet megszólítani.
Mindent mérlegre téve Tiszttartó Titusz és Heal Edina is leszögezte, az új Petőfi sem a hallgatottsági, sem a hirdetési bevételi mutatókat nem változtatta meg lényegében. Utóbbi érzékeltetésére a Sláger-főnök azt mondta, elég csak megfigyelni a kereskedelmiek gazdag és a Petőfi szerény kínálatú reklámblokkjait.
De hogyan tovább? A két nagy boncolgatja-e még, hogy műsoraival (zenéivel) vajon ki is az igazi „közszolgáltató”? A Danubius vezérigazgató-helyettese kijelentette, hogy nem, a rádió elfogadja a majdani jogerős határozatot. Egyelőre a Sláger sem foglalkozik az üggyel, mivel Heal Edina szerint jelenleg sokkal fontosabb feladatot jelent a hamarosan lejáró műsor-szolgáltatási engedély meghosszabbítása. Ám ha ez sikerül, és akkor is ugyanez lesz a rádiós helyzet, elképzelhetőnek tartja, hogy a Sláger a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul, kifogásolva az egyenlőtlen feltételeket.