Melléklet

2009. 1-2. szám

Beruházási versenybe hajszolt nyomdák

Papír- és nyomdaipar

Közel háromezer nyomdai vállalkozás működik je­len­leg Magyarországon.  Nagy részük a reklámiparnak „segít be”, hiszen ma már csak a hagyományos sajtótermékekből és/vagy a könyvek előállításából megélni nem lehet. A szakmai szövetség vezetője szerint az iparágnak vannak gondjai, de sem a nyomda-, sem a papíripart nem fenyegeti az összeomlás. Egye­dül a munkáért való harc hagy mély nyomokat az ágazatokban.


Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu


Az internet megjelenése, elterjedése és az olvasási, hírfogyasztási szokások alapos átalakulása (sok más tényező mellett) rányomta bélyegét a papír- és nyomdaipar területére is.
A Központi Statisztikai Hivatal Statisztikai Tükör című sorozata legutóbb a 2008. évi 53. számában foglalkozott a nyomtatott lapok számának változásaival, s a fenti mozzanatokra utalva megállapította, hogy „Magyarországon a kiadott sajtótermékek szá­ma az előző évekhez képest, a kiadók által szolgáltatott adatok alapján, valamelyest csökkent, összesen 850 sajtóterméket adtak ki 2006-ban. Számuk 2000 és 2004 között erőteljesen nőtt, azóta azonban folyamatos a csökkenés.” De azt, hogy nem egyedi jelenségről van szó, egy külföldi példa is jelzi: egy 2007-es felmérés szerint a Németországban megjelenő 352 napilap összesített példányszáma 21 millió alá csökkent, amire korábban nem volt precedens; a kiadók ezt a számukra riasztó tényt az internet elterjedésével magyarázták.
A hatásokat egyenként is lehetne vizsgálni, ám a Lapkiadás és Médiapiac most arra volt kíváncsi, hogy e tendencia miként befolyásolja a magyarországi nyomda- és papíripart. Egyáltalán: milyen helyzetben van itthon ez a két iparág?
A fentiek tükrében talán meglepő, de dr. Horváth Csaba, a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség (MNYPSZ) elnöke szerint egyik területen sincs vészhelyzet. 


Titkolózó papírosok
A Lapkiadás és Médiapiac megpróbálta kideríteni, hogy milyen is a hazai forgalmazói piac, a résztvevők hogyan vélekednek a kialakult helyzetről, ám sokszor falakba ütközött. Volt olyan nagynak számító beszállító, amely határozottan kijelentette, hogy nem kíván a kérdésekre válaszolni, mondván, érzékeny, az üzleti titok határán lévő témákat feszegetnek, volt, aki választ ígért az írásban feltett kérdésekre, végül mégsem felelt.
Hagya Ákos, a területen kis cégnek számító Gran Papír Kft. vezetője szerint a papírforgalmazók között nagyon kiélezett a verseny, elsősorban az úgynevezett kenyérpapírok terén, melyek standardizáltak, könnyen helyettesíthetők, és ezeket használják túlnyomó többségben a nyomdák. Úgy véli, a nagy kereskedőcégek kifejezetten elkényeztették a vevőket az elmúlt években, számos esetben túlzott kedvezményeket adtak annak érdekében, hogy megszerezzenek egy-egy megrendelőt, vagy ­elhódítsanak egy-egy ügyfelet a konkurenciától. Szerinte a piac meglehetősen telített, minden papírtípusból megtalálható számos beszállító/gyártó terméke, és a vevők helyzete kifejezetten kellemes volt, válogathattak, versenyeztethették a beszállítókat kedvük szerint.
A finn tulajdonú Papyrus Kft. vezetője, Risto Rytkönen érdeklődésünkre elmondta, hogy cége a papírfajták teljes skáláját kínálja, harminc ügyféllel – köztük nagy hazai nyomdákkal, kiadókkal, kereskedőkkel, feldolgozókkal – áll kapcsolatban, éves forgalma 2008-ban körülbelül tízezer tonna volt, 2009-re pedig hozzávetőleg tizenötezret tervez, s a piac egészéhez viszonyítva „kis halnak” számít. Becslése szerint a magyarországi teljes papírfelhasználás volumene évente nagyjából 800-900 ezer tonna, ebből az újságnyomó 90-100 ezret, míg a magazinpapír (heat-set, illetve MWC/LWC papír) 35-40 ezret tesz ki.
A nagy cégek között történt némi átrendeződés, a Sappi ugyanis megvette az M-real grafikai üzletágát, s így nálunk is az előbbi vette át az utóbbi helyét. Az ágazatnak egy érdekes szeletét emelte ki Beáta Süleová, a Sappi magyarországi és szlovákiai kirendeltségének értékesítési vezetője: „A statisztikai adatok szerint 2004 óta folyamatosan csökkent a Magyarországra exportált mázolt magazinpapírok mennyisége. Ennek legfőbb oka, hogy nagyon sok kiváló minőségű magazin külföldön készült. Bár Magyarországon számos heat-set nyomda van, nem mindegyikük tudja felvenni az árversenyt a külföldi üzemekkel, amelyek modernebb gépparkkal rendelkeznek, és így hatékonyabban tudnak működni, illetve a gazdasági körülményeik is kedvezőbbek. Ezért egészen 2008-ig 9 százalékos éves csökkenés volt tapasztalható (2004: 54 ezer tonna – 2008: 31 ezer tonna), míg a környező országokban körülbelül 10-15 százalékos éves növekedés mutatkozik. Tavaly ugyanakkor számottevőbb heat-set kapacitás jelent meg Magyarországon, így remélhetőleg idén megfordulhat itt a trend. Egy másik fontos tényező, hogy 2008-ban – hét év után először – a papírgyártóknak sikerült az LWC és MWC papírok árát megemelniük, s emiatt a vevők sok esetben más, alternatív, olcsóbb papírokat választottak.”


„Határozottan állíthatom: válságról szó sincs – kezdett bele az elemzésbe az elnök. – Az kétségtelen, hogy mélyreható változások történtek az elmúlt húsz évben a magyar nyomdaiparban. A technológiai »forradalom« mellett a szerkezet és a tulajdonviszonyok változása is a gyökerekig hatolt. A korábban szigorúan állami kézben tartott iparágban teljes körű volt a privatizáció. Mindössze két nyomda van állami tulajdonban: a Pénzjegynyomda és a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó nyomdája. Hozzávetőleg háromezer kis- és középvállalkozás profiljába tartozik nyomdaipari tevékenység vagy szolgáltatás. Az összes foglalkoztatott száma körülbelül húszezer, nagyjából annyi, mint volt 1990-ben… A legnagyobb magyar nyomdaipari cég sem foglalkoztat négyszáznál több alkalmazottat.
Az elektronikus média és az internet térhódítása természetesen nagy hatással volt a nyomdászatra. Az információs »monopólium« megtörése a kivételezett helyzet elvesztését jelentette.
Mára a nyomdaipari szolgáltatás a kommunikációs üzlet része lett, a nyomdák által előállított termékek 30-35 százaléka »hagyományos« sajtókiadvány, a nagyobb hányadot a reklámanyagok, a csomagolóipar számára készített termékek és az üzleti nyomtatványok teszik ki. Ami pedig, röviden, a magyar papírgyártó és -feldolgozó ipart illeti: az elmúlt húsz évet tekintve e terület fejlődése elég ellentmondásos. Az egykori papíripari vállalat telephelyeinek önállósítása több értékes, fejlődőképes cég létrehozását és privatizálását ered­ményezte (Csepel, Duna­újváros, Nyíregyháza, Kiskun­halas). A magánosítás azon­ban számos esetben a leépülést jelentette (Piszke, Szentendre, Balatonfűzfő, Szol­nok, Pest­erzsébet). Elsősorban a csomagolóanyag-gyártásban történt nagy fejlődés.”
Az itthoni nyomdák főleg a hazai piacra dolgoznak. Néhány nagyobb üzem azonban exportpiacokra is szállít. „A fő gond sokkal inkább az import – jelentette ki Horváth Csaba. – Igen jelentős százalékban veszik igénybe a magyar kiadók és reklámszolgáltatók a külföldi nyomdai lehetőségeket. Ennek oka részben az ottani alacsonyabb árak, részben a magas minőségi követelmények. Hogy ez utóbbi hátrányt ­behozzuk, tavaly igen nagy beruházások történtek, mint például a budapesti Révai, a váci Infopress és a szegedi Lapcom Nyomda esetében. Komoly versenyhátrányt jelent, hogy a papírgyártó és -forgalmazó multinacionális cégek Magyarország esetében (a szerintük nagyobb pénzügyi kockázat miatt) magasabb papírárakat szabtak meg és alkalmaznak.”
Ami a fejlesztéseket illeti, az MNYPSZ-elnök szerint az ezredfordulóra – a hatékonysági követelmények és az elektronikus média által kiváltott gyorsasági verseny következtében – a nyomdagépek technológiai fejlesztése felgyorsult a komplex, teljesen automatizált, ezzel együtt a nagyobb teljesítményű berendezések irányába.
Megjelentek a tízszínes íves ofszetnyomó gépek, akár B0-st is meghaladó méretben. A 64, sőt a 96 oldalas tekercsnyomó ofszetgépek ont­ják a színes magazinokat, valamint reklámújságokat. Horváth Csaba úgy véli, hogy színes termékeket nyomtatni etalonná vált.
„Mindezek egyfajta beruházási versenybe hajszolták a nyomdákat Magyarországon. Erre tett rá még egy lapáttal a jóval rövidebb »életű« digitális nyomógépek alkalmazásának kényszere. A végeredmény a nyomdai kapacitások kétszeres túlkínálata lett. Mivel a beruházási hiteleket fizetni kell, a piaci árverseny egyre nyomottabb árakat eredményez.
A nyereségráta nagyon lecsökkent ebben az iparágban, átlagban alig haladja meg az 5 százalékot. Ha van nyereség egyáltalán…”
A versengés kellemetlen következményeit a Regiszter Plakát Nyomda tulajdonosa, Horváth Mihály is megerősítette a Lapkiadás és Médiapiacnak. Ahhoz, hogy a megrendelői igényekhez minél jobban tudjon alkalmazkodni, szüksége volt egy új nyomdagépre, s bár hezitált, hogy érdemes-e kiadnia egy tetemes összeget egy új berendezésért, végül a németországi gyártó által kínált kedvező feltételek miatt úgy döntött, belevág.


A digitális technológia az egyik fejlődési irány
A múlt év végén Mit kíván a magyar nyomdáktól a világ? címmel szakmai konferenciát tartottak Budapesten. A téma alapját az amerikai Frank Romano által készített, a digitális nyomtatás nemzetközi helyzetéről szóló tanulmány szolgáltatta. A rendezvényen kiderült: az itthoni cégek jelentős része még nincs tisztában a digitális eljárásokban rejlő üzleti lehetőségekkel. A megrendelők inkább „teljes körű szolgáltatást” igényelnek, és szívesebben fordulnak egy sokoldalú megoldásokat kínáló nyomtatási szolgáltatóhoz. A hazai piacon is megfigyelhető, hogy az ügyfelek egyre változatosabb és testre szabott elvárásokkal fordulnak a nyomdákhoz. A témához kapcsolódó MTA-kutatás pedig rávilágított, azok a vállalkozások alkalmazkodnak rugalmasan az új keresleti igényekhez, amelyek képesek ötvözni a hagyományos ofszet- és a modern digitális technológiát.
Dr. Tomcsányi Péter, a digitális nyomtatással foglalkozó Prime Rate Kft. ügyvezető igazgatója szerint a cége által képviselt nyomtatási eljárás egy perspektivikus, gyorsan növekvő, de az abszolút kibocsátást tekintve még relatíve kicsi szektornak számít. „A hosszabb távú előrejelzések egyértelműen a technológia előretörését prognosztizálják, de ez nem azt jelenti, hogy proaktív értékesítés nélkül ma itt sikereket lehetne elérni – mondta. – A digitális nyomtatás talán öt-tíz év múlva a hazai nyomdaipar húzóágazata lehet, ma inkább mint egy kitörési pontot jelölném meg, amely pozitív szinergiát képezhet a többi technológiával.”


A gépért tavaly 1,1 millió eurót (mai áron több mint 300 millió forint) fizetett ki. (A lapunk által megkérdezett ­ki­adói lapnyomdák egyébiránt általában 10-15 évente cserélik le a berendezéseiket, míg a kisebbek általában öt-hat éves lízingszerződések keretében váltják a gyártóeszközöket.)
„Ezzel a géppel együtt a cégem most már szinte mindent képes előállítani. Könyveket, öt-tíz ezres példányszámú lapokat és a fő profilt jelentő reklámanyagokat, így plakátokat, szórólapokat, dossziékat, papírtáskákat is – mondta Horváth Mihály. – Ám ettől még nem jött el a Kánaán. Sajnos ma Magyarországon a nyomdaiparban vadkapitalizmus uralkodik: óriási a munkáért folyó harc, mindenki igyekszik az áraival a másik alá menni. Azért, hogy megéljen, fennmaradjon. A megrendelők, kis túlzással, képesek akár tíz-húsz forintos árkülönbség miatt is nyomdát váltani.”
A tulajdonos szerint a kötelező kiadások (különféle papíralapanyagok, festékek, egyéb segédanyagok, gépek lízingdíja, üzemelési és rezsiköltségek) mellett ma már csak az alkalmazottak bérköltségén vagy létszámán lehet spórolni, s az így megtakarított összeget lehet érvényesíteni azokban a bizonyos árakban.
Úgy véli, hiába vannak automatizált gépek, azért a jó munkaerőre szükség van, ám ha kényszerűségből kevésbé gyakorlottat alkalmaz, az a produktum minőségét is befolyásolhatja.
Horváth Mihály szerint az öldöklő verseny káros hatásai mellett a forint árfolyamának örökös ingadozása sem elhanyagolható probléma. Mint megjegyezte, ha gyengül a forint, a beszállítók rendre emelik az euróban megszabott áraikat, ha pedig erősödik, változatlanul hagyják, nem mennek vissza a korábbi szintre. „Az ebből származó különbségeket nagyon nehéz kiegyensúlyozni” – tette hozzá.
A forint ingadozását emelte ki egyik fő gondként az Axel Springer tulajdonában lévő kecskeméti AS-nyomda Nyomdaipari Kft. ügyvezető igazgatója, Boros Gábor is: „Az alapanyagokat euróért szerezzük be, míg a munkabéreket és a rezsiköltségeket forintban kell fizetni, és ez erőteljesen befolyásolja az eredményességet is.
Ki kell emelnem még azt is, hogy kiszámíthatatlan a felvevőpiac, ingadoznak a példányszámok. E tényezők következtében nehéz úgy tervezni egy nyomda életét, működését, hogy lehetőleg nyereséges legyen.”
A nyomdaipar helyzete szorosan összefügg a papírágazatéval. Horváth Csaba MNYPSZ-elnök fentebb már jelezte, hogy a hazai papírgyártók főleg egy részterületen jeleskednek.


Mit hozhat a jövő?
Horváth Csaba szakszövetségi elnök szerint – az internet mind nagyobb térhódítása ellenére – mindkét iparág életképes. „Nem látok jövőbeli összeomlásra ­utaló jeleket – jegyezte meg. – Bár a helyzet tényleg romlik, de ez a pénzügyi válság okozta általános keresletcsökkenés következménye. Kisebb a termékeink és a szolgáltatásaink iránt az igény. A munka lett érezhetően kevesebb, és ez felülír minden más nehézséget. A nyomdáknak tudomásul kell venniük, hogy nem ­termelő vállalatok többé, hanem szolgáltató vállalkozások. Ehhez kell igazítaniuk a működésüket és az irányítási rendszerüket. Be kell épülniük a grafikai kommunikációs szolgáltatások rendszerébe. A jövőt illetően pedig figyelembe kell venniük a nyomtatott média három legfontosabb megatrendjét: a termékek egyre színesebbek lesznek, tovább erősödik a speciális fogyasztórétegek kiszolgálása, és a nyomdatermékek disztribúciója mindinkább a szolgáltatás részévé válik. A papíripar nemzetközi szinten elsősorban a fenntartható fejlődés helyes imázsának kiépítésére törekszik. A világ papírfogyasztása ugyanis folyamatosan növekszik.”
A környezetvédelmi szemponttal Risto Rytkönen is egyetértett, ezek szerinte mind fontosabbá válnak a fogyasztók, a nyomdák és a kiadók számára egyaránt. „Mindig vannak fejlődési lehetőségek, de hogy mely irányokba mehet el a Papyrus Kft., hadd maradjon az én titkom – mondta. – Egy biztos: a leggazdaságosabb beszerzési források jelentik a túlélés kritikus feltételét a következő néhány évben. Ez minden más szempont, a hagyomány, a megszokás, még a minőség, a rugalmasság és a szolgáltatások elé is az árat helyezi. Másképpen: összehúzódás a túlélés érdekében! A költséghatékony működés egyre fontosabb lesz a szállítóknál és a vevőknél is.”
Beáta Süleová szerint mind inkább az a jellemző, hogy papírválasztásnál csak az ár számít, ám a papírt sokszor nemcsak a négyzetmétertömeg, hanem az adott fajta sajátosságai, technikai jellemzői alapján is körül kell határolni. „E téren a magyar vevők még nagyon konzervatívak, növekvő áraknál ugyanakkor ezek az alternatív megoldások nyújtanak tartalékokat, amelyek nem jelentenek kompromisszumot a végeredmény szempontjából” – tette hozzá.
Hogy hosszú távon miért nem kell aggódni, azt Manuel Mataré, a világ legnagyobb nyomdaipari szakvására, a düsseldorfi DRUPA vezetője így foglalta össze a tavalyi kiállítás előtt: „Az internet és a digitális média korában mindig szívesen vitáznak a nyomtatás versenyképességéről, pedig a tények egyértelműen a nyomtatványok mellett szólnak. A kiemelkedő minőségű nyomdaipari termékek jellemzője a tapinthatóság, az érzelmi kötődés és ezzel a tartósan nagy hatékonyság. Ez jelentős versenyelőny számos elektronikus médiummal szemben – legyen az a televízió, a rádió vagy az internet.”


„A Magyarországon műkö­dő papíripari vállalkozások első­sorban a csomagolóanya­gok, főleg a hullámtermé­kek gyártásában érdekeltek, vagy csak tovább­- fel­dolgozást végeznek külföld­ről behozott alappapírból. Ilyenek például a háztartási törlőket helyettesítő termékek, borítékok stb. A jelenleg üzemelő hét papírgép kizárólag csomagolóanyag-gyártáshoz készít alappapírokat – mondta. – Több olyan berendezés is van, amely képes lenne ugyan nyomtatásra alkalmas papír előállítására, de tulajdonosaik ezeket vagy leállították, vagy átállították csomagolóanyag vagy más típusú alappapír termelésére. Nyomtatásra felhasználható papírokat ma Magyarországon nem gyártanak, így minden ilyen papír külföldről jön, még ha hazai cég is az eladó.”
Hogy miért? Első és talán legfontosabb oka: az itthon kitermelhető famennyiségből nyert cellulóz – amely a papír alapanyaga – olyan kevés, hogy nem éri meg papírt előállítani. Vagyis a nyomdák számára maradnak a forgalmazók (vagy a külhoni gyárak) mint beszerzési források.
Egy nyomdának szinte éjjel-nappal illik kapcsolatban lennie a beszállítóval, hiszen nem lehet egy-két napra előre tervezni.
Boros Gábor elárulta, az AS-nyomda mindig harminc napra előre elraktároz a szükséges mennyiségből, ám az ideális kilencven nap volna. Az árakon pedig folyton egyezkednek. Szerinte hiába diktálja azt a piaci logika, hogy a kiadók a megszabott ár arányában növeljék a lapok árát, a drasztikus áremelés még jobban csökkentené a keresletet.
Bertalan László, a Ringier Nyomda vezetője is egyetért Boros Gábor helyzetelemzésével: „A papírbeszállító nyilván azt mondja, hogy rendkívül nyomott árakon vásárol a piac. Talán ennek a következménye, hogy 2009-re a forgalmazók különlegesen nagy mértékű áremelést ­jelen­tettek be, körülbelül 15 százalékosat.
Most rajtunk, vevőkön a sor, hogy megpróbáljunk kedvezőbb árakat elérni.
A nyomdatermék árának jelentős hányadát teszi ki a papír, ám az ügyfeleink rendkívül árérzékenyek.”
Nem kilókon, hanem tonnákon megy az egyezkedés. A két hazai Springer-nyomda (a kecskeméti mellett a pécsi a másik) évente átlagosan 11 ezer tonna papírt használ fel, míg a Ringier nyomdája 18-20 ezret. Az utóbbi ilyen jellegű költsége több mint 2,5 milliárd forint. (Horváth Mihály szerint a kis- és közepes nyomdák éves átlagos „fogyasztása” száz és ezer tonna között lehet.)


Kiadók nyomdával – és anélkül
Megkérdeztünk több kiadót, miért van (vagy nincs) saját nyomdája. „A nyomda nagy értékű beruházás, s lassú megtérüléssel jár. Ezért a Sanoma Budapest nem is tervezi, hogy sajátot létesítsen – nyilatkozta Ujváry Beatrix műszaki igazgató. – Lapjainkat több nyomdában készítjük, idehaza és külföldön egyaránt. Külföldi üzemet akkor veszünk igénybe, amikor speciális gépparkot igénylő glossyminőséget állítunk elő. Így például a Marie Claire-t Lengyelországban, a Maximát Szlovákiában nyomjuk. Itthon a legnagyobb nyomdákkal dolgozunk. A kiválasztás szempontjai a nyomtatás minősége, az ár, a megbízhatóság, a stabilitás, a kommunikáció, illetve a reklamációk kezelése, a határidők betartása. A papírbeszerzést a teljes Sanoma Corporation központilag intézi.”
A Marquard Média sem tervez saját nyomdát, viszont már itthon készítteti sajtótermékeit. „2003-tól 2008 végéig az összes lapunk Krakkóban, az RR Donnelley nyomdában készült. Az öt évvel ezelőtti hazai technológia nem tudta kielégíteni a Marquard-lapok minőségi elvárásait – mondta Tompa Csilla, a cég produkciós igazgatója. – Azt a szintű nyomtatást, kötészetet és csomagolást, amellyel a hazai piacon a minőségigényes kiadványok között is az elsők maradhattunk, a ­nyomda, a távolság dacára, mind árban, mind színvonalban folyamatosan és megbízhatóan teljesítette számunkra. Aztán az itthoni és európai legfelkészültebb nyomdák közül tizenöt vett részt a Marquard-lapok nyomdatenderén, fél éven keresztül vizsgáltuk a lehetőségeket. Az Infopress Group jókor indította be váci üzemét, amely új színt hozott a hazai nyomdapiac heat-set ágazatába. Így 2009-től a kiadó valamennyi Magyarországon terjesztett prémiummagazinját itt nyomtatjuk. Nekünk nagy büszkeség újra itthon gyártatni, és lapjainkkal a honi nyomdaipart itthon és külföldön is népszerűsíteni.”
A Ringier Kiadó 2004-ben indította el nyomdáját, mivel a vállalatcsoporthoz tartozó lapok (Blikk, Vasárnapi Blikk, Nemzeti Sport, Népszabadság) elérték azt a volument, amely már indokolta a saját tulajdonú gyártósor létesítését. „A saját nyomdában a kiadó teljesen felügyelheti a termék gyártási folyamatait. Nem kell másokkal vitatkoznunk minőségi kérdésekről, nem kell mások érvelését elbírálnunk a felmerülő költségekkel kapcsolatban – utalt a „házi” üzem előnyeire Bertalan László nyomdaigazgató. – A saját nyomdában ezenkívül elsőbbséget élveznek a kiadó termékei. Itt ugyanis a saját cold-set kiadványokon kívül más cégek napilapjait, hetilapjait, egyéb periodikáit is előállítjuk. Nálunk készül többek között a Napi Gazdaság, a Magyar Hírlap, a Helyi Téma, a Vasárnapi Hírek és több önkormányzati kiadvány is. A színes magazinok nyomtatását mi is független heat-set üzemektől rendeljük meg.”
Az Axel Springer színes magazinjait ugyancsak „külsős” nyomdákkal készítteti, mégpedig azért, mert ezekből belföldön és külföldön egyaránt nagy a kínálat, ­egyszerűen nem éri meg erre alkalmas gépsort üzembe állítani. „A heat-set nyomda akkor gazdaságos, ha éjjel-nappal működik, teljes a kihasználtsága. Nekünk viszont nincs annyi magazinunk, hogy egy ilyen gépsor folyamatosan működhessen – jegyezte meg Boros Gábor, az AS-nyomda ügyvezető igazgatója. – Ezzel szemben a cold-set üzemnek elég, ha éjjel megy. Kecskeméten állítunk elő a kiadó termékei közül öt megyei napilapot, a Világgazdaságot, a Vasárnap Reggelt, nyolcféle ­rejt­vény­újságot, valamint két-két tévéújságot, illetve hirdetési lapot, Pécsen pedig további három megyei lapot és a VR egy részét. A hatékony és nyereséges működés érdekében más hazai és külföldi, például román, német és holland megrendeléseket is teljesítünk.”
A Pannon Lapok Társasága 1994 óta rendelkezik saját nyomdával. A PLT Nyomdai Központban öt saját napilap, a Vas Népe, a Zalai Hírlap, a Napló (Veszprém megye), a Fejér Megyei Hírlap és a Dunaújvárosi Hírlap nyomtatását végzik. Ezek mellett itt állítják elő a napilapok ingyenes heti műsorújság-mellékletét, az Rtv-tippet, illetve egyéb rendszeresen, időszakosan megjelenő kereskedelmi mellékleteit. A további megbízások között önkormányzati újságok, országos hetilapok, ingyenesen heti, kétheti rendszerességgel megjelenő hirdetési, közéleti újságok, kereskedelmi kiadványok (szórólapok) szerepelnek. „Egy kiadónak csak abban az esetben érdemes saját nyomdát működtetnie, ha gondoskodni tud a megfelelő példányszámról. Ezt a feltételt a PLT-napilapok teljesítették. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gazdaságossági és stratégiai szempontból is jó döntés volt az átállás. A gyártás nincs kiszolgáltatva annak, hogy egy kiadó stratégiai terméke hátrébb sorolódjon valamely más nyomdatermék előállítása miatt – mondta Nagy Attila termelésvezető. – A központban három svájci gyártmányú WIFAG OF7 rotációs cold-set gép működik. A maximális teljesítmény mellett a gépeken együtt óránkét legfeljebb 210 ezer újság nyomtatható. Összességében elmondható, hogy a PLT Nyomdai Központban van még szabad kapacitás újabb megrendelések teljesítésére.”