Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Átalakult lapunk egyik új eleme a Vélemény rovat. Csínján bánunk vele, mert úgy gondoljuk, egy szaklap dolga elsősorban a tények rögzítése. Vélemények megjelenítésére korlátozott terjedelmet szánunk. E számunkban dr. Sarkady Ildikó médiaszakjogász kommentálja az új médiatörvény legfrissebb tervezetei körüli anomáliákat. Szerzőnk kormánybiztosként 2007-ben kidolgozta és a parlamentben elfogadtatta a Digitális Átállás Stratégiáját és a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégiát, a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítását, valamint a ­mű­sor­ter­jesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényt.

Még karácsony előtt megírtam mondandómat. Aztán december 23-án hallom a hírekben, hogy fenn van az Országgyűlés honlapján az új médiatörvény legfrissebb tervezete. Szép karácsonyi meglepetés. Az a Jézuska, aki ezt készítette, pontosan tudta, hogy az ünnepek alatt és között senki nem az „átdolgozott kiadást” fogja olvasgatni, még ha úgy is vártuk, mint a Messiást.
Az első, november 3-án közzétett, Szakmai javaslat a médiaszolgáltatásokról szóló törvény egy lehetséges tervezetéhez címet viselő normaszöveg, az „adventi koszorú” még a mostaninál is jobban kerülte a nyilvánosságot, állítólag azért, hogy „nehogy idő előtt szétverjék”. A törvény-előkészítés – a jogalkotásról szóló törvény szerint – több hónapig tartó folyamat, amelynek során biztosítani kell minden érintett számára, hogy a tervezettel kapcsolatos véleményét kifejthesse. A javaslat kidolgozói e törvényi kötelezettségüket nem teljesítették; a médiapiac szereplői, civil szervezetei és a közigazgatási szervek nem tehették meg észrevételeiket. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy a médiaszabályozás, a véleményszabadság alkotmányos alapelvének legfontosabb törvényi megnyilvánulása nem készülhet titokban, az érintettek bevonása nélkül.
A médiarendszer szabályozását megalapozó két stratégia, a Digitális Átállás Stratégiája (DÁS) és a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia (NAMS), továbbá a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény (Rttv.) jogharmonizációs célú módosítása, valamint a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvény (Dtv.) tervezetének külön-külön is több hétig tartó internetes véleményezési lehetősége, az érintett piaci és közigazgatási szervezetek képviselőinek aktív részvételével zajló szolgáltatói fórumok és a folyamatos szakmai párbeszéd 2006–2007 során rendkívüli mértékben hozzájárultak e jogi dokumentumok széles körű szakmai, társadalmi, végül a törvények egyhangú parlamenti elfogadásához.
Ehhez képest ez a mostani kis karácsonyi meglepetés igazán zsákbamacska. De sietni kell, hiszen a 2009-es európai parlamenti választások idején már senki nem fog törődni a médiatörvénnyel, és ez év végéig Magyarországnak át kell ültetnie jogrendszerébe az EU új audiovizuális médiaszolgáltatási irányelvét. Tehát most már nem az a kérdés, kell-e és lesz-e új médiatörvény, hanem az: milyen alapon és kik között jön létre a konszenzus?
A legszélesebb nyilvánosság – egyelőre úgy tűnik – kimarad, hiszen a január 9-éig biztosított pár napos észrevételezési lehetőség vajmi kevés az Átdolgozott szakmai javaslat… részletes és átfogó véleményezésére. De a lényeg megvan: a politika megegyezett. Ennek ténye üdvözlendő, de milyen alapú a konszenzus? Szívességi vagy szakmai?
A november 3-i „adventi koszorú” mindenképpen szívességi volt. Szakmainak ugyanis nem nevezhető a nyilvánosságról szóló törvénykezés folyamatában a nyilvánosság teljes kizárása, az új médiahatóság „médiarendőrségi” jogkörökkel való felruházása, a műsorszolgáltatók társaságtulajdonlásának törvényi garanciák nélküli médiahatósági hatáskörbe rendelése, továbbá a szerkesztői szabadság és újságírói függetlenség drasztikus megnyirbálása. De vissza lehet-e fejteni a megkötött sapkát, és lehet-e kardigánt készíteni belőle? És vajon ajándék-e a kardigán, ha már a sapka – a készítőin kívül – nem szerzett örömet senkinek?
Merthogy a politikai megegyezés nem elég. És az sem elég, ha egy törvénytervezet csupán a nevében szakmai. Ezt láttuk a köztársasági elnök év végi döntésében is, mikor a két országos kereskedelmi rádió, a Sláger és a Danubius műsor-szolgáltatási jogosultságának pályázat nélküli meghosszabbításáról rendelkező, a parlamenti pártok döntő többsége által elfogadott Rttv.-módosítást nem írta alá, hanem az Alkotmánybírósághoz küldte normakontrollra.
A Dtv. 2007 őszi módosítása is a parlamenti pártok paktumának eredménye, az ugyanis tervezeti szinten sem közigazgatási egyeztetésen, sem szakmai véleményezésen nem esett át. A módosítással a digitális átállás folyamatának deformálódása megkezdődött. Mi sok csatornát, ingyenes és olcsó elérhetést, két-háromezer forintos set-top boxot ígértünk, s ami eddig látszik belőle: erőltetett, virtuális közszolgálati HD-adás, amely akkora sávszélességet foglal el a legnagyobb lefedettségű 1-es multiplexen (MUX1), hogy arra már egyetlen kereskedelmi csatorna sem fér fel, és amelyet a nézők alig 6-7 százaléka képes fogni, ha egyáltalán megveszi az ötvenezer forintos boxot.
Aztán megegyezés hiányában perek sora indult a kereskedelmi televíziók és a pályázati nyertes Antenna Hungária között, aminek eredményeképpen a MUX1-en jelenleg csak a Duna Tv és ismétlőcsatornája fogható szabadon, meg az ATV és a Hír TV – fizetés ellenében. Az a szándék tehát, hogy minden igényt kielégítő sokfajta tartalom jusson el a nézőkhöz a lehető leggazdaságosabban, nem valósult meg, pedig a digitális adás december elsejével elindult. Mindenesetre a pártok képviselőiből álló ad hoc bizottság már vizsgálja, miért is nem halad flottul az átállás.
És itt a másik nagy kérdés: tető alá kerül-e a médiaszolgáltatási törvény még a tavaszi ülésszakban? Nagyon jó lenne, és van is rá esély! A digitális átállás nem mehet végbe korszerű, a hazai tapasztalatokra épülő és az EU jogi dokumentumainak is megfelelő médiaszolgáltatási törvény nélkül, tehát úgy, hogy ne tudnánk, ez a terjesztési eszközrendszer milyen tartalmakat milyen feltételek mellett közvetíthet. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy erre irányuló politikai akarat is volt, hiszen a pártok által 2007. április 25-én jegyzett megegyezés még az év végéig előírta az új médiatörvény megalkotását. Aztán ez a szándék is gellert kapott.
Most azonban a nyilvánosság ereje hatott. Az „adventi koszorúból” kikerültek az oda nem illő ékek-díszek, a legnagyobb felháborodást keltő, alkotmányossági aggályokat is felvető rendelkezések. Így megszűnt a médiahatóság nyomozati jogköre az újságírókkal és az őket foglalkoztató médiaszolgáltatókkal szemben, továbbá hiányoznak a hatóság médiaszolgáltatók tulajdonlásával kapcsolatos döntési jogkörei is. Kikerült a felelős szerkesztők anyagi felelőssége, maradtak viszont a közszolgálati médiaszolgáltatók fokozatos reklámtalanítására vonatkozó rendelkezések, amelyeket még a NAMS szakmailag indokoltan, az átlátható és elkülönített kereskedelmi és közszolgálati médiafinanszírozás érdekében, több uniós tagállambeli bevált példára hivatkozva javasolt.
A közmédiumok szoros politikai irányításáról és felügyeletéről ez a javaslat sem tud lemondani, de hát a paktumot nem a szakma kötötte. A nézettség közönségaránnyal való felcserélése, a meghatározó véleménybefolyásoló képességű médiaszolgáltató fogalmának enyhülése a kereskedelmi televízióknak kedvez. Úgy tűnik, ebbe őket is bevonták. Ugyan a közösségi médiaszolgáltatók továbbra is a szabályozás mostohagyermekei, és több rendelkezés jelentős pontosításra, uniós és hazai jogharmonizálásra szorul, az átdolgozás olyan jól sikerült, hogy az embernek az a gyanúja, a sapka nem is akart karácsonyi ajándék lenni, a kardigán pedig már adventkor készen volt. A kardigán ha nem is újévi, de új évi ajándék is lehet, ha a jogalkotás késedelmét nem a nyilvánosságon spórolják meg,
a gyorsaság pedig nem válik kapkodássá, és nem a szakmaiság rovására megy!

Boldog, médiasikerekben gazdag új esztendőt kívánok:
Dr. Sarkady Ildikó
Media Content Consulting