Kitekintés

2009. 1-2. szám

NYTimes.com

Digitális Szürke Hölgy

A világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású napilapja, az 1851-ben alapított The New York Times vezetői és munkatársai időben felismerték az internet jelentőségét. Merész kísérletek és téves próbálkozások során jutottak el oda, hogy a weben a legtöbbet olvasott és a legtöbbet hivatkozott online hírszolgáltatóvá váljanak.


Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu


A NYTimes.com havi húszmillió körüli egyedi felhasználójával ugyan „csak” 58. a leglátogatottabb webhelyek rangsorában, hatása, jelentősége azonban ennél sokkal nagyobb. A Times hírei, elemzései, publicisztikái az egész világmédia – még a lap által képviselt liberális politikai irányvonal elutasítói számára is – eligazodási pontul szolgálnak. A NYTimes.com tartalmát hírgyűjtők, közösségi oldalak adják tovább, bloggerek elemzik, vitatják minden mondatukat.
145 évvel alapítása után, 1996-ban tette meg története egyik meghatározó lépését a Times: 1996-ban a weben is elérhetővé váltak a lap cikkei és képei. Az online kiadás éppen megfelelő időben startolt ahhoz, hogy élvezhesse a következő években lezajló dot-com boom (az internetes gazdaság iránti rendkívüli lelkesedés) felhajtóerejét.
Az internetes cégek tőzsdei túlértékeléséből képződött dotkom buborék 2000 őszén kipukkadt, hirtelen minden világhálóval kapcsolatos dolog gyanús lett, de a NYTimes.com megmaradt. Addigra természetesen régen túl volt az online lapfejlődés első fázisán, a nyomtatott kiadvány anyagának újraközlésén. Óriási szerkesztősége már akkor is hatalmas mennyiségű, kizárólag webre szánt tartalmat állított elő.
Az ezredforduló utáni években a piac a korábban túlértékelt internetes cégek bukása miatt mindenkit büntetett: erősen visszaesett az online hirdetések mennyisége és ára. Az előfizetéses modellt választók – köztük a webes The Wall Street Journal (WSJ.com) és Financial Times (FT.com) – váltak a kiadók állandóan emlegetett példaképeivé. A The New York Times Company (a nyomtatott és az internetes lap kiadója) azonban ellenállt a kísértésnek. Az online változat olvasását ugyan regisztrációhoz kötötték, de nem kértek pénzt érte. Egészen 2005-ig.


Új megoldások a NYTimes.com-on
A NYTimes.com intenzíven használja az új média lehetőségeit. Ma már nem kuriózumnak, inkább a webhely természetes részeinek számítanak a blogok. (Pillanatnyilag ­körülbelül hatvan van belőlük, többet közülük korábban is ismert publicisták, tudósok je­gyeznek.) Ugyanennyire beépültek a korábban jellemzően szöveges tartalomba a videók és a podcast adások (hangos blogok) is.
A tartalom rendkívül értékes részei az egy-egy témát feldolgozó multimédia-összeállítások vagy a nagy tömegű adat felhasználásával készülő speciális összefoglalók. (A hosszú elnökválasztási kampányban az olvasók eligazodásában sokat segítettek az ilyen anyagok.)
A NYTimes.com munkatársai hamar megértették, hogy mindenütt jelen kell lenniük, ahol potenciális közönségük ott van. Együttműködnek a Google-lal, és a Times által feldolgozott témák megjelennek a Google-térképeken. Híreket szolgáltatnak a LinkedIn üzleti közösségi hálózatnak, saját profiloldalt tartanak fenn a Facebook hálózaton, híreket tesznek ki a Twitter mikroblog oldalaira. Nem hagynak kihasználatlan lehetőséget.
Sok más médiaszereplőtől eltérően a Times nemcsak terjeszkedéssel, hanem integrálással is próbálkozik. Blogrunner szolgáltatása révén figyeli (és mások számára is figyelni engedi), hogyan dolgozzák fel, gondolják tovább a blogok a Times anyagait.
A NYTimes.com munkatársai már régen rájöttek, hogy a „kifelé”, akár a konkurenciára mutató linkek nem rontják az üzletüket, ellenkezőleg, növelik hitelességüket. Legutóbbi húzásuk, a Times Extra mégis sokakat meglepett. Ez az egyetlen kattintással elérhető alternatív címlap minden cikk alatt feltünteti a versenytársak hasonló témában írt anyagainak linkjét.


Hogy a kiadó-kecske is jóllakjon, és a látogatottság-káposzta is megmaradjon, a Times agytrösztje megpróbálta új termékbe csomagolva előfizetéses termékként értékesíteni a NYTimes.com egy részét. A 2005 őszén komoly médiakampánnyal bevezetett TimesSelectet a szakma fanyalogva fogadta, és az előfizetők sem voltak igazán lelkesek. Az online lap tartalmának túlnyomó része – elolvashatatlan mennyiségű anyag – ugyan továbbra is ingyen elérhető maradt, de „fizetős kapu” mögé tették a Times méltán népszerű publicisztikai rovatát és az archívumot.
A TimesSelect „tündöklése” mindössze két évig tartott. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a kiadó döntéshozói belássák: tévedtek. (És ennyi idő kellett ahhoz, hogy komolyabb presztízsveszteség nélkül kihátráljanak a fizetős lap koncepciója mögül.) Ez idő alatt 214 ezer olyan olvasót sikerült gyűjteniük, akik valóban ki is fizették a 49,95 dollárnyi éves előfizetési díjat. (A TimesSelect további félmillió felhasználóját a nyomtatott lap előfizetői tették ki, akik a lap mellé ajándékba kapták a TimesSelect-hozzáférést.) A fizetős TimesSelect megszüntetése – amit a szaksajtó lelkesen kommentált – nyilván kínos volt a kiadó néhány döntéshozója számára, a fizetős szekciók „felszabadításával” ugyanakkor a Times újra bebizonyíthatta, hogy rugalmasak, gyorsan képesek reagálni a piac és az olvasói igények változásaira.
Az interneten a The New York Times soha nem követte a divatos trendeket. Megjelenésére sokáig inkább óvatos konzervativizmus volt jellemző, sohasem próbált új márkát ­teremteni, címével és annak sokak által ismert grafikájával is a jól bevezetett, rendkívül erős brandhez való kötődését hangsúlyozta. A látszólag konzervatív külső mögött azonban gyakran a legmodernebb megoldások találhatók.
A 2007-ben bemutatkozó új külső talán sokakat meglepett egyszerűségével. Ez az egyszerűség viszont hosszú és rendkívül bonyolult, milliónyi részletre kiterjedő tervezési folyamat eredménye. A Times fejlesztői és tervezői évek óta a gyors letöltődésre, az átlátható tördelésre, a felhasználóbarát megoldásokra fektetik a legnagyobb hangsúlyt. A NYTimes.com művészeti vezetője, Khoi Vinh nem híve az öncélú technikáknak, nincs tehát az oldalakon mozgó csoda, csillogó Flash-animáció, folyamatosan dolgoznak viszont az oldalak (és így az információk) átláthatóvá tételén, az információkhoz való hozzáférés egyszerűsítésén.


Szervezeti újítások
A NYTimes.com sikere nagyban köszönhető annak, hogy vezetői idejében felismerték a médiában lezajló folyamatokat. A Times az elsők között hozta létre önálló webes szerkesztőségét (a kilencvenes évek végén), de az elsők között volt az integrált (print-online) szerkesztőség bevezetésében is. (Érdekesség, hogy az évekig elhúzódó „puha integrációt” követően a két stáb csak 2007-ben, a Renzo Piano sztárépítész tervezte új, 52 emeletes The New York Times Buildingbe való beköltözés után került fizikailag is egy helyre.) A Times munkatársai tehát már réges-régen nem a megjelenés platformja (nyomtatott lap vagy online), hanem műfaj, téma vagy publikációs „csatorna” (írott szöveg, videó, multimédia, fotó, infografika) szerint szakosodnak. (Bár arrafelé ez nem szokás, felosztási szempont lehetne a Pulitzer-díj birtoklása is – a Times szerkesztőségében rendelkeznek ugyanis a legtöbben a legrangosabb újságírói díjjal.)
A NYTimes.com munkatársai a kezdetektől tisztában voltak vele, hogy az online újságírás lényege a kapcsolódás a „külső” információforrásokhoz. A gondos, korrekt hivatkozási (linkelési) gyakorlat már akkor is természetes volt számukra, amikor ezért még nem járt jó pont a keresőktől. (A Google a befelé és a kifelé mutató linkek alapján rangsorolja az oldalakat a keresési találatokban.) A kiadó komoly kutató- és fejlesztőcsapatot foglalkoztat, akik folyamatosan figyelik az internetes világ trendjeit, alaposan elemzik az olvasók (közönség) viselkedését, és azonnal átveszik, beépítik a Times szempontjából hasznos előremutató megoldásokat. A NYTimes.com már évekkel ezelőtt túllépte egy hagyományos online újság határait. Szövetségeket kötve, saját tartalmát másoknak átadva és új technológiákat integrálva a 21. századi média egyik központi közösségi terévé vált.
A Times sajátos struktúrában működik. A részvények egy része a lapot a 19. század vége óta irányító Ochs-Sulzberger család kezében van, fontos döntések nem hozhatók meg a beleegyezésük nélkül. A nyilvános kibocsátású részvények tulajdonosai részéről ugyanakkor folyamatosan óriási a nyomás, számukra a gazdaságos működés gyakran fontosabbnak tűnik, mint a magas szintű, pártatlan újságírás elvont eszméje. Félő, hogy az egyre nehezedő gazdasági körülmények között az egymilliárd dolláros adóssággal terhelt cég tulajdonosai idővel kénytelenek lesznek engedni a gazdasági kényszernek. A következmények egyelőre beláthatatlanok.