Eset

2009. 1-2. szám

Oknyomozás tudományos igényességgel

Minőségi munkával szerezhető vissza a szakma megbecsültsége

Többszintű forráskezelés, szisztematikus adatfeldolgozás, hipotézisállítás – Luuk Sengers holland oknyomozó újságíró szerint ezek a tényfeltáró újságíró eszközei, melyek nélkül alapos, átfogó cikk nem készülhet. A Független Médiaközpont által szervezett október végi műhelyfoglalkozáson gyakorló újságírók ismerkedtek a szakember módszereivel és alkalmazott internetes forrásaival.


Erős-Hajdu Szilvia   |   szerk@lapkiadas.hu


A háromnapos szeminárium résztvevői bevezetésként megismerkedhettek a tényfeltáró újságírás nemzetközi múltjával.
(A műfaj itthon a 19. század óta ismert. Buzinkay Géza Kis magyar sajtótörténet című munkájából tudjuk, hogy a Magyarország című lap 1879-ben nemcsak bátor, de alapos tényfeltáró és elemző újságírói munkával kritizálta a Tisza-kormányt.)
A műfaj első amerikai gyöngyszemei a nagy gazdasági világválság idején születtek, de a 20. század első éveitől alapos oknyomozó anyagok jelentek meg a brit lapokban is.


Luuk Sengers
A holland oknyomozó újságíró a nijmegeni Radboud Egyetemen végzett társadalom- és gazdaságtörténet szakon, s 1989-től napi- és üzleti lapoknál (Haarlems Dagblad, NRC Handelsblad, Quote), a Geassocieerde Pers Diensten hírügynökségnél, illetve az Intermediair című hetilapnál dolgozott. 2005-ben saját produkciós céget alapított.
Luuk Sengers 2005 óta tanít oknyomozó újságírást, és tart előadásokat elsősorban az újságírói munkában alkalmazható kutatási, interjúkészítési technikákról, a kreatív írás módszereiről újságíró-iskolákban, egyetemeken Hollandiában és Belgiumban, különböző szervezeteknél, valamint nemzetközi konferenciákon. Magyarországon 2007 novemberében már vezetett műhelyfoglalkozást kelet-európai újságírók számára. Szakterületei a társadalom és a gazdaság, a bérrendszer, a társadalombiztosítás, az egészségügy, az élelmiszer- és energiaipar, valamint a tömegközlekedés. Számos oknyomozó cikke jelent meg lapokban, magazinokban és online kiadványokban.
Luuk Sengers társalapítója az Európai Tényfeltáró Újságírók Hálózatának (Investigative Reporters Network Europe; IRENE), titkára a holland–flamand Oknyomozó Újságírók Egyesületének (VVOJ). Ő kezdeményezte a tényfeltáró újságírók számára létrehozott kutatási honlap (www.ontherecord.nl) elkészítését. Több nemzetközi oknyomozó újságírói programban vett részt szakértőként, tagja a Global Investigative Journalism (GIJ) hálózatnak, valamint az amerikai Investigative Reporters and Editors (IRE) egyesületnek.


Luuk Sengers elsősorban azokat az újságírókat tartja követendőnek, akik a tényeket szisztematikusan gyűjtve, szinte tudományos módszerekkel végzik a munkájukat. A szakember úgy fogalmazott, a témák és a hozzájuk szükséges ­hát­tér­­­adatok általában könnyen rendelkezésre állnak, csak az újságírók nagy része elfelejt az utóbbiakra rákérdezni, illetve nem látja át az adathalmazból származó információkat. Luuk Sengers módszerének ezért fontos részét képezi az események kronológikus sorrendbe állítása. „Hír abból lehet, ami a dolgok normális menetétől eltér. Ahhoz, hogy az eltérést megtaláljuk, előbb a normális menetet kell megismernünk, rögzítenünk” – véli a szakember.
A holland oknyomozó újságíró szerint a jó tényfeltáró cikk elkészítése elképzelhetetlen megfelelő hipotézis nélkül. Az egyszerű és röviden leírható feltételezés megfogalmazásához képzelőerőre és élettapasztalatra van szükség. Mint mondja, normális esetben az újságírók reagálnak a helyzetekre, azt jelentik, amit látnak, hallanak vagy olvasnak, az oknyomozó újságírónak azonban nehezebb feladata van. Jövőbe kell látnia. Előre fel kell építenie magában a történetet, és azt kell tárgyilagos és pontos információkkal alátámasztva bemutatnia. Luuk Sengers számára az időben feltett jó kérdések kiemelt szerepet játszanak, arra buzdítja a tényfeltárásra vállalkozó kollégáit, hogy a munka kezdetén először képzeljék el azokat a kérdéseket, amelyeket a szerkesztők és olvasók tennének fel nekik.


Ösztönzik a pártatlan és színvonalas munkát
A budapesti Független Médiaközpontot tizenhárom éve hozta létre a New York-i székhelyű Független Újságíró-alapítvány (Independent Journalism Foundation).
A politikai elkötelezettségtől mentes nonprofit szervezet célja, hogy támogassa és erősítse az etikus magatartáson nyugvó tényszerű újságírást. A Független Médiaközpont folyamatosan kínál – nonprofit alapon – képzési programokat gyakorló újságíróknak. Tevékenységében kiemelt szerepet tölt be az 1998 óta évente elindított roma újságíró-gyakornoki tanfolyam és az utóbbi években a média önszabályozásával kapcsolatos rendezvények, a nemzetközi együttműködés keretében megvalósított oktatási, médiakutatási programok is.
A hazai oknyomozó újságírás előmozdítására a Független Médiaközpont 2008-ban a Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe (CEE Trust) támogatásával többlépcsős programot indított, együttműködve a Magyar Lapkiadók Egyesületével, a Gőbölyös József Soma Alapítvánnyal, valamint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezettel. Az októberi műhelyfoglalkozást követően, decemberben az üzleti és a közéletben tapasztalható korrupcióról, a közérdekű adatokhoz való hozzáférésről tartottak egynapos workshopot.
A képzés anyagát felhasználva tankönyv és oktatói segédlet készül, a konkrét esettanulmányokat is felvonultató munka szerkesztésére Vajda Éva és Mong Attila oknyomozó újságírókat kérte fel a szervezet. Ezzel párhuzamosan a központ és a TASZ pályázatot írt ki olyan oknyomozó riportok készítésére, melyek a számítógépes adatbázisok elemzésének eljárását alkalmazzák. Az újabb felhívásról a www.oknyomozo.hu weboldal tájékoztat. „Magyarországon az oknyomozó cikkek általában közpénzek eltűnésével, korrupcióval vagy éppen gyanús üzleti tranzakciókkal foglalkoznak – mondja Móricz Ilona, a Független Médiaközpont vezetője –, ezért is örülünk annak, hogy Luuk Sengers egy olyan módszert mutatott be, amellyel ezeken kívül szociális, egészségügyi vagy környezetvédelmi témák is könnyen feldolgozhatóvá válnak.”


A szakember szkeptikusan nyilatkozott az újságírók által leggyakrabban használt hírforrásokkal kapcsolatban. Úgy véli, manapság túl kényelmessé váltak a kollégák, és még a tényfeltáró anyagok készítése közben is hajlamosak nagyrészt a sajtóban korábban megjelent információkra támaszkodni. Ennél csak egy fokkal jobb, ha valaki a PR-sok által megírt szövegeket használja. Módszere szerint az elsődleges hírforrások az elkövetők, az áldozatok és a tanúk között találhatók, a szakértők, a hivatásos kommunikátorok és a média a forráslista végén szerepelnek, a konkrét dokumentumok és egyéb háttéranyagok után.
Luuk Sengers napi munkája során számos adatbázist, interneten is elérhető programot használ: másokkal közös cikkeit általában a Google Notebookban írja, mivel az ott rögzített jegyzeteket a hozzáférést lehetővé téve társai is láthatják. Az internetes keresők közül a Google mellett a Yahoo!-t és az AltaVistát is ajánlja, tudományos háttéranyagok keresésére neki pedig a Google Scholar (magyar változata: Google Tudós) és a Scirus vált be. Az adatok gondos kezelése véleménye szerint rendszeres manuális vagy internetes mentés nélkül elképzelhetetlen. A világhálón számára a Data Deposit Box jelenti a biztos bázist.


Kollégák mondták
A napi munka során ritkán van lehetőség ilyen aprólékos háttérmunkára – véli Szabó Katalin, a Hajdú-bihari Napló újságíró-szerkesztője. Az Inform Média Kft. munkatársa két másik kollégájával az északkelet-magyarországi régióból érkezett a Független Médiaközpont által szervezett műhelyfoglalkozásra. „Szakmabeliként tudatosan olvasom az egyre ritkábban megjelenő oknyomozó cikkeket. Minőségtől függően néha gyönyörködöm a jól felépített anyagokban, máskor bosszankodom a fércmunkákon. Hasznosnak tartottam a tanfolyamot, úgy vélem, az újságíróknak sem árt, ha néha továbbképzik magukat, bele lehet szürkülni a hétköznapi taposómalomba.”
Lukács Csaba, a Magyar Nemzet oknyomozó újságírója számára a Luuk Sengers által ismertetett módszerek és források jól ismertek, neki egy közös témafeldolgozás még többet adhatott volna. Ezzel a véleményével nem maradt egyedül, sajnáltuk, hogy a háromnapos szemináriumon nem volt idő és lehetőség egy ott felvetett aktuális téma „Luuk Sengers-es” körbejárására. Hasznos lett volna.