Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

1    U-20-as labdarúgó-válogatottunk világbajnoki ­bronz­­érmet szerzett, a Debrecen – bár kikapott – három gólt lőtt a Fiorentinának. Milyen üzlet mostanában sportlapokat kiadni?
Sportlapokat kiadni mindig jó üzlet, bár nehéz. A labdarúgáshoz úgy viszonyul a férfiember, mint a szerelemhez, a nőkhöz. ­Néhányszor megüti a bokáját, de mindig hisz abban, hogy legközelebb sikerülni fog. Régen vártunk már egy, az U-20-as válogatott teljesítményéhez fogható produkcióra. És azt is elmondhatjuk, legjobb európai csapatként a végső győztestől kaptunk ki. Remélem, jó kézbe kerülnek a fiatalok, és felnőttként is hasonló sikereket érnek majd el. Én még általános iskolába jártam, amikor a magyar válogatott utoljára világbajnokságon szerepelt.

2    Rio de Janeiro spontán karnevállal ünnepelte, hogy megrendezheti a 2016-os olimpiai játékokat. Elképzelhető, hogy Budapesten is részünk lesz egyszer hasonló fiesztában?
Ha Budapest mostanában megkapná a rendezés jogát, az ország egyik fele ünnepelne, a másik meg az utcára vonulna tüntetni ellene. Az egyik fele azt számolgatná, milyen horribilis összegbe kerül, míg a másik ­hiába bizonygatná, hogy nemzetgazdasági szinten és hosszú távon mennyit hoz. Pedig az olimpiai éremtáblázaton elfoglalt helyünk alapján már régen kiérdemelhettük volna a rendezés lehetőségét. A népesség számához viszonyítva kiemelkedő a sportteljesítményünk, így nagyon remélem, hogy lesz alkalmunk ünnepelni a budapesti olimpiát, amelyet nemcsak magánemberként szorgalmazok, de mint nagy médiavállalat is a kezdeményezés mellé állunk.

3    A debreceni neutronkutatóról még nem született döntés, viszont az európai szuperlézer Szegeden épül meg. Sportban talán még nem vagyunk nagyhatalom, tudományban azok lehetünk?
Amennyiben a szürkeállomány nem távozik külföldre, hanem itthon marad. A kis nemzetekre jellemző a kreativitás. De az utóbbi ötven évben bebizonyosodott, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Nyilván nem véletlen, hogy egyetlen Nobel-díjas írónk, Kertész Imre is Berlinben él. Sokkal több pénzt fordítunk az állami infrastruktúrák fenntartására, mint a művészet, a kultúra, a tudomány fejlesztésére. Kisebb bürokráciára, a tehetségek felkarolására volna szükség. Hogy akiben van kreativitás, az itthon is eredményes lehessen.

4    Miközben a 2010-es magyar költségvetés minden eddiginél szigorúbb lesz, a BKV után a MÁV és más köztulajdonban lévő cégek bőkezű juttatásairól értesül a közvélemény. Meddig tarthat még a végkielégítés-sztori?
Átestünk a ló túlsó oldalára. Az teljesen természetes, hogy egy állami vállalatot irányító igazgató ugyanannyit keressen, mint egy hasonló méretű és teljesítményű cég vezetője a privát szférában. Gond akkor van, ha a teljesítményösztönzésből csak az ösztönzés marad, teljesítmény nélkül. Ha valakit nyugdíjazása előtt két nappal kirúgnak, hogy végkielégítést fizethessenek neki, az visszaélés. A honi média, a Blikk-kel az élen, elég rigorózusan utánajárt a dolgoknak. Kíváncsi vagyok rá, mikor fognak az állami nagyvállalatok vezetői valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ha valaki megszünteti vagy legalább a felére csökkenti a BKV vagy a MÁV veszteségét, az megérdemli a hatalmas prémiumot.

5    Újabb rasszista bűncselekmény borzolta a kedélyeket. Ezúttal egy magyar főiskolást vertek meg romák, mert bement az utcájukba. Lehet csillapítani az etnikai feszültséget?
Nagyon sokat ártott a helyzetnek az a négy magyar, aki az éj leple alatt ártatlan, becsületesen dolgozó cigány emberekre és gyerekeikre lövöldözött. A gazdasági válság és a ­kilátástalan helyzetben lévők számának növekedése radikalizálódáshoz vezet. A rasszizmus elleni hangzatos szólamok nem oldanak meg semmit. Az utóbbi tíz évben nem láttunk igazán megvalósítható javaslatot a lecsúszott rétegeket integrálására, a konfliktusok valódi kezelésére. Nem lenne szabad eltűrni, hogy ­bárki nyilvánosan zsidózzon, cigányozzon, magyarozzon. A politika is radikalizálódik, az emberek pedig mintákat követnek.

6    Az IMF prognózisa szerint 2010-ben a világgazdaság 3,1 százalékkal növekedhet. Mennyi jut majd ebből nekünk, és mit érezhet ebből a médiapiac?
Örülhetünk, ha így lesz, de reálisan egyelőre további csökkenéssel számolhatunk. Az utolsó negyedévben már lehet némi javulás, az év egészét tekintve azonban inkább visszaesés valószínűsíthető. De ahány szakember, annyiféle prognózis. A médiapiacon külön problémát okoz, hogy azok, akiknek a pénzért való versenyfutásban minden fillér a túlélést jelentheti, most soha nem látott mértékűre növelik a kedvezményeket. Hogy normalizálódhat-e a helyzet? A válság nem okozza, csak katalizálja a médiapiac átrendeződését. Már előtte is köhögött a motor. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, mit és hogyan érdemes tovább csinálni. A nyomtatott sajtó persze nem tűnik el, de közép- és hosszú távon egészen más módszerekkel és üzleti modellekkel fogunk dolgozni.

7    Az 1250 újságírót foglalkoztató The New York Times az év végéig száz főt elbocsát. Milyen jövőt jósol a hazai – nem csak napilapos – szerkesztőségeknek?
A költségcsökkentés mindenütt elkezdődött. Ki hamarabb, ki később reagált. A multicégek gyorsabban érzékelték, hogy nem két-három hónapos mélyrepülés, hanem tartós recesszió jön. Mostantól már szegmensfüggő, hogy ki hogyan folytatja. Bizonyos tartalmak gyorsan mozdulnak el a digitális csatornák felé, míg más szegmensek továbbra is jól állnak az iparág egészéhez képest. Eltérő pályán mozog a napilapos és a magazinos világ. Ha pusztán a hírek közlése a cél, akkor az „online-offline” napilap integráció ígéretes üzleti lehetőséget hordoz, de a prémiummagazinok fogyasztását nem lehet csak úgy a világhálóra vinni. Egy illatmintát tartalmazó magazinoldalt nem helyettesít egyenértékűen a digitális megoldás.

8     Az MTV a következő két évtizedben mintegy hetvenmilliárd forintért bérel (nem lízingel) székházat. Megéri ez nekünk, adófizetőknek?
A bérlet önmagában nem jelentene gondot, nagyon sok médiacég bérel és nem vásárol vagy lízingel irodát. Ezzel nagyobb a mozgásterük, a tőkéjüket pedig nem kötik le, hanem a fő tevékenységükre, új termékek fejlesztésére, új üzletágak beindítására használják fel. Ez a hetvenmilliárdos összeg azonban kicsit túlzottnak látszik… Az MTV esetében az az alapvető kérdés, milyen színvonalú műsorok készülnek az adófizetők pénzén. Sajnos olyan világot élünk, hogy a közszolgálati feladatok ellátása és a populáris tartalmak előállítása időnként egymás ellentéteiként értelmezhetőek, de ez nem azt jelenti, hogy az állami televízió működését és irányítását nem lehetne a nagyméretű privát médiavállalatokéhoz hasonlóvá – piackonformmá tenni. Értem ez alatt a tévé felügyeletének rendszerét is. Amíg ez nem történik meg, nem kell csodálkozni, ha a Nap-keltéhez hasonló ügyektől hangos a média világa.

9     Írország is elfogadta a lisszaboni szerződést, már csak a cseh elnök szignója hiányzik. Az Európai Uniónak lesz elnöke, kül- és biztonságpolitikai vezetője. Milyen jövő vár ránk a szorosabban integrálódó Európában?
Talán várjuk meg előbb, mit tesz Václav Klaus… És tudjuk, szlovák szomszédaink is mozgolódnak. A legutolsó EU-bővítés sok negatív tapasztalatot hozott. Nem hiszem, hogy most a horvátokat nagyon gyorsan felveszik, a többi balkáni ország nélkül. A bővítés folyamatának a válság sem tett jót, növekedett a radikálisok, nacionalisták száma, akik nem uniópártiak. A szükséges regulációk miatt sok negatívumot emlegettek az utóbbi években, és adósak vagyunk a pozitív hatások tudatosításával. Talán a tagságunk első tíz éve után lehet készíteni egy pontos leltárt, mit tettünk be a közösbe, és mit kaptunk érte cserébe.
A hajdani tizenketteknek még könnyebb volt együttműködniük, hasonló fejlettségi szinten, hasonló tradíciók, etikai elvek mentén.

10    Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leg­inkább jókedvre derítette?
A Puskás-stadionban szurkoltam a Lokinak a Fiorentina ellen. Olyan élmény volt, mint az a kilenc évvel ezelőtti világbajnoki selejtező Olaszország ellen, amikor 2:2-re végeztünk, és utána mindenki azt mondta: győztünk. Most is elkapott a hév, a vereség ellenére. Fantasztikus érzés, amikor a stadionban egyszerre ugrik talpra negyvenezer ember. Válságidőben kifejezetten jó terápia. Rúghattunk – és persze kaphattunk – volna több gólt is. Más kérdés, hogy aki ma a Fiorentinának három gólt tud lőni, annak elvileg meg kellene tudnia nyerni a találkozót. A BL-beli első Loki-gólért egyébként egymillió forintot ajánlott fel lapunk, a Nemzeti Sport – és azt kívánom, bárcsak osztogathatnánk a milliókat ilyen okokból, mondjuk egy világbajnoki döntő csoportmérkőzései során. Annak pedig különösen örülök, hogy Czvitkovics Péter, az első Loki-gól szerzője jótékony célra ajánlotta fel az összeget.
Az egyik szektorban ki volt feszítve egy hatalmas nemzetiszínű zászló, rajta a felirat: ­Szeged. Aznap este nem csupán a DVSC-ért szorított közel negyvenezer ember a lelátón, hanem Magyarországért, a magyar fociért.
A vereség ellenére megtapsolták a csapatot, a játékosokat, bunyó, atrocitás, minősíthetetlen viselkedés nem volt. Reménykeltő volt ilyet látni. Lehet hogy a meccsre járás újra „gyermekbarát” családi esemény lesz?