Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Középiskolásként tulajdonképpen semmilyen pályára nem készültem. De jó voltam biológiából és rajzból, így jelentkeztem kerttervezői szakra. Igaz, kerttervezőként itthon nehéz volt kreatív munkát találni, mert éppen akkor dühöngött a lakótelep-építési láz, külföldön viszont mindenütt elismerték ezt a diplomát.
Az újságírással bátyám révén kerültem kapcsolatba, aki akkoriban fotósként dolgozott. Úgy éreztem húszéves fejjel, remek dolog lehet a sajtóban elhelyezkedni, hiszen olyan szabad, lezser életet élt – fogalmam sem volt, mivel jár ez valójában.
Írogatni kezdtem, mert érdekelt a várospolitika. Mire elvégeztem az egyetemet, már szenvedélyemmé vált az újságírói munka.
A miskolci sajtópiac különlegesnek számított olyan szempontból, hogy két napilap is megjelent a városban. Egy felvilágosult párttitkár ötlete volt, hogy a minden megyében szokásos egyeduralkodó helyi pártlap – esetünkben az Észak-Magyarország – mellett legyen egy, kicsit az Esti Hírlaphoz hasonlító helyi újság is, így jött létre a Déli Hírlap. A csak utcán árusított új városi lapot csupán akkor vették meg az emberek minden délben, ha tényleg érdekelte őket. A rikkancs mégse kiabálhatta szenzációként azt, hogy „tegnap ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottsága”… Nekünk valódi eseményekről kellett érdekesen írnunk, így többnyire nemcsak a helyi hatalommal, a konkurens újsággal is némi konfliktusban voltunk.
A rendszerváltás után a Déli Hírlapból is kft. lett. Az egyetlen helyi napilap voltunk, amelyet nem vettek meg, és nem adtak el, hanem részint dolgozói, részint helyi befektetői tulajdonba került. Jellemző az akkori időkre, hogy az egyik intézményi „befektető” egy faxkészüléket apportált a cég vagyonába… A kft. 1991–92-re gyakorlatilag csődbe ment, a vezetés eltávozott. Ekkor lettem főszerkesztő.
A rendszerváltás utáni években mindenki szívesen kipróbálta magát új területeken, ezért foglalkoztam az újságírás mellett marketinggel is. Készítettem a kicsi, de újító szellemű Dunabank hitelkártya-magazinját, részt vehettem a magyar hitelkártyarendszer megszületésében ugyanúgy, mint a Vylyan pincészet piaci bevezetésében és sok más projektben is.
A Déli Hírlappal egészen az ezredforduló utánig küzdöttünk a piacon. Ez idő alatt a kizárólag utcán át eladott pár ezer példányos városi lapból reggeli megjelenésű színes megyei újság lettünk, a csúcson több mint harmincezres példányszámmal. De nem tudtunk megküzdeni a saját tulajdonosi struktúránkkal, az önkormányzati tulajdonrész támasztotta korlátokkal. Amikor az Észak-Magyarország mögött megjelent az első osztrák befektetői csoport, még nem okozott nekünk komoly gondot. De a következő – immáron szakmai – tulajdonos (az Inform Média) már kemény dió volt. Miközben mi nem tartoztunk egyetlen kiadócsoporthoz sem, és egyre világosabban látszott, hogy hosszú távon nem lesz esélyünk.
Végül 2000-ben átigazoltam az ellenfél, az Észak-Magyarország főszerkesztői székébe. Először az Észak főszerkesztője, majd lapcsoport-főszerkesztő lettem. Eleinte a romániai két magyar nyelvű IM-napilap és a három hazai újságunk képezte a csoportot, a romániai divízió önállósodásával ma a három magyar. 2007-ben megkaptam hírportáljainkat is, így online-offline főszerkesztő lettem. Az­óta sikerült meg két és félszereznem a hírportálok heti látogatásszámát.
Kezdetben egyesített szerkesztőségeket építettünk, majd – jó másfél éve – szétválasztottuk őket. Ma már nincsenek „vegyes funkciójú” posztok a cégnél, mindössze ügyvezető igazgatónk, Szabó Miklós és én irányítunk offline és online területeket egyszerre.
Az Inform Médiánál már a kezdet kezdetén megfogott, hogy mennyire innovatív a cég, mennyire fogékony az új megoldásokra. A többi lokális piaci szereplőnél jóval hamarabb kezdtek komoly internetes fejlesztésekbe. Egy, a harcászatból ismert fogalommal tudom jellemezni a helyzetet: olyanok vagyunk, mint egy gyorsan mozgó alakulat. Az ötlettől a megvalósulásig nagyon rövid az út, mindent kipróbálhatunk a gyakorlatban. A tulajdonos teljes mértékben nyitott az új kezdeményezésekre, és maga is gondoskodik arról, hogy megkapjuk a világban megszülető legjobb megoldások teljes dokumentációját, olyan információkkal, amelyeket nem lehet csak úgy letölteni valahonnan. Számomra élvezet, hogy naphosszat a legizgalmasabb területtel foglalkozhatom, azzal, miként élhet, fejlődhet egymás mellett egy kiadón belül az online és az offline úgy, hogy a maximális hasznot hozza. Ez ma a lapkiadás egyik nagy kérdése.
A megyei lapok és kiadók – ha nem hiszik el azt, hogy a mostani nehézségek után majd visszaáll a régi helyzet – jó esélyekkel futhatnak neki az elkövetkezendő évtizednek. Bármilyen forradalmi átalakulás zajlik ugyanis az olvasói piacon, az emberek az érdekes, hiteles, minőségi helyi hírekre mindig kíváncsiak lesznek: az hosszú időtávra még nem látható, milyen arányban nyomtatva, illetve a neten.
Az olvasókban tovább él az igény a lokalitás iránt, s az internet még azt a lehetőséget is kínálja, hogy közvetlenebbül részt vehessenek a laptartalom formálásában. Nekünk, újságíróknak és szerkesztőknek azonban változnunk kell még mentalitásban, munkamódszerekben. De ha ezek a szerkesztői-újságírói közösségek lesznek továbbra is a minőségi helyi hírek meghatározó és piacvezető forrásai, jó esélyünk van rá, hogy megtartsuk piaci pozícióinkat.