Elektronikus média

2009. 11-12. szám

Fut a stáblista

Félbemaradt reformok után

Kivégzik a korelnököt, vagy győz a gazdasági racionalitás? Így is sarkítható a kérdés: mi lesz a sorsa az ötvenharmadik életévét taposó Magyar Televíziónak. Pedig még nem is szakadt a cég nyakába az utóbbi idők legnagyobb megszorítása.


Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu


Magára maradt szeptember elején a Magyar Televízió: a többi közmédium látványosan nem vállalt közösséget vele, amikor az első hírek megjelentek az állami apanázs radikális visszafogásáról. A nagyobbik köztévé ugyanis szinte azonnal médiakampányba kezdett, az ellehetetlenülés rémképét vetítve előre arra az esetre, ha kurtítanak juttatásukon, miközben a többiek hallgattak.

Egyre lejjebb
Noha a hírek kezdetben még 5-7 milliárd forintos, zömében az MTV-t érintő spórolásról szóltak, hamar kiderült, hogy a vészköltségvetés a felső határ felé húzza el a megvonás mértékét. Így előbb 7,1 milliárdot látszott bukni a „királyi” tévé, jelen állás szerint pedig jövőre a teljes pántlikázott pénzt, az idei 9,5 milliárdos céltámogatás egészét lesz kénytelen nélkülözni. S még azt a békát is le kellett nyelniük, hogy míg a büdzsé első változata szerint a Magyar Televízió költségvetésének negyedéből gazdálkodó Duna Tv félmilliárdos, a digitális földfelszíni sugárzás költségeire megadott plusszal számolhatott volna, egy képviselői indítvány azt javasolta, 3,5 milliárd forinttal fejeljék meg ezt a bónuszt is. Így akár össze is jöhet a Duna 3, azaz a kisebbik köztelevízió elnöke által lapunk előző számában emlegetett filmcsatorna álma – csak most nem a pénzhiány enyhítése céljából, hanem azért, mert futja rá.
Az MTV először azt közölte, a költségvetés elfogadása után hozza nyilvánosságra, hogyan foltozzák be ezt a lyukat, de a lépéssorozat több eleme ma már nyilvános (lásd Medveczky ­Balázs ügyvezetővel készült, Képen száll fölébe című interjúnkat). Az új, modern óbudai székházban addig is van mit tenni, a pénzügyi válsághoz ugyanis egy másik krízis is járult, miután a menedzs­ment kibékíthetetlennek látszó konfliktusba keveredett a felügyeleti szervvel.

Pakk-matt
Pár héttel azt követően, hogy kiderült, elfogyott a bónusz közméz a madzagról, az MTV saját tulajdonosi testülete tagadta meg, hogy rábólintson egy 2,45 milliárd forintos műszaki fejlesztési hitel felvételére. Mint utána több döntéshozó is elmondta: nem láttak garanciát arra, hogy az összeget vissza tudja fizetni a televízió, amely korábban bukott már be hitelt – épp azt az ingatlant vesztve el ily módon, amelyikre saját gyártóbázisát építette volna fel. Az óvatosság így végképp érthető, különösen, hogy mindmáig nem született meg az az újabb reorganizációs terv, amelyik arra hivatott, hogy megmutassa, milyen lesz az intézmény három-öt esztendő múlva.
Van viszont egy olyan helyzet, amelyben a korábbinál is kevesebből kellene törlesztenie a kölcsönt az MTV-nek, ráadásul az sem világos, mi is a cég feladata. Egyelőre azonban senki nem azzal foglalkozik, hogy ezt előbb meg kellene határozni, majd ahhoz rendelni kellene egy műsorstruktúrát, azt pedig megtámogatni a megfelelő szervezeti keretekkel. Ennek egyik oka pedig az lehet, hogy – mint a kuratóriumi elnökség egyik befolyásos tagja mondta lapunknak – a köztévé mára szent tehénből fekete báránnyá lett a politika szemében.

Füstbe ment tervek
Ebben nem kis szerepe lehet annak, hogy az utóbbi években mintha semmi nem jött volna össze az MTV-nek.
A Rudi-éra tematikuscsatorna-indítási tervei nem realizálódtak, a saját új székház helyett bérleménybe költözött az intézmény, a volt elnök szervezetkarcsúsítási elképzeléseiből pedig annyi valósult meg, hogy több nagy elbocsátási hullám után, cikluszáró beszámolójának írásakor többen dolgoztak a cégnél, mint megválasztásakor. (Ebben tagadhatatlan közrejátszott az, hogy a színlelt szerződések felszámolásával több százzal gyarapodott a létszám.)
Az új székházba költözés sem jelentette azt, hogy – mint Rudi Zoltán egykor beharangozta – saját erőből szerelik fel modern technikával a tévét, így viszont nem nyílt meg az út a szükségtelenné vált munkatársak elbocsátásához. Annál is inkább, mert a csoportos leépítés drága műfaj, a Pénzügyminisztérium pedig nemigen ad most erre pénzt.
Ezzel be is zárult az ördögi kör: a létszámból alig tudnak faragni, jobbára a nyugdíjasok és a gyakornokok elküldése jelenthet megoldást. Eközben gyakorlatilag sértetlen marad a tábornoki kar, amelynek juttatásai (pontosabban az azokról végre publikált adatok) amúgy is feszült hangulatot teremtettek a cégnél. A munkatársaknak ugyanis azzal kellett szembesülniük, hogy a forráshiányról papoló első és a második vonal olyan fizetést és juttatásokat kap, amilyenről ők álmodni sem mernek.

Lédús gyümölcs
Az ügyvezető 2,1 milliós havi jövedelme fölött akár napirendre is tértek volna többen, az viszont már sokak csőrét bökte, hogy távozása esetén különböző jogcímeken kétesztendei bére jár neki. Azt pedig még nehezebb lehetett megemészteniük, hogy a vezércsere idején a Medveczky Balázs által igazgatóvá tett Rudi ugyanolyan juttatásokban részesül. Ráadásul – hívták fel a figyelmet többen is – az sem kizárt, hogy a „milliomosok listája” nem teljes, hiszen akad a nagyobbik köztévénél olyan, titulusában is „vezető” munkatárs, akinek jövedelmét nem publikálta a világhálón a cég.
Ebben a helyzetben nem egyszerű a hogyan továbbról tárgyalnia a menedzs­mentnek az érdekképviseletekkel, annál is inkább, mert radikális megoldásokra is hajló, a bástyák mögé be is látó ellenfelet kapott fél éve. A nagyobbik köztévé civil kuratóriumába sorsolták ugyanis a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségét, amely azonnal delegálta is saját elnökét a testületbe. Addigra az MTV vezetése már minden bizonnyal tudta: Lázár Andrásnak oroszlánrésze volt a Magyar Rádiónál 2006 elején szervezett sztrájkban, elképzelései és módszerei pedig nemigen finomodtak.

Gazdakör
Ennél is súlyosabb probléma lehet a menedzsment számára, hogy a szeptember–októberi nap-keltés szerződésbontás szabályos volta miatt kirobbant vita mára oda jutott, hogy a felügyelő kuratórium szocialista, liberális és MDF delegálta tagjai nem állnak szóba az ügyvezetővel. Októberben már volt olyan testületi ülés, ahol napirendre sem vettek Medveczky által beterjesztett anyagot, néhány tag szerint pedig mindaddig ezt teszik, amíg az ügyvezető nem tér vissza az általuk törvényesnek gondolt működéshez. Egy másik felvetés szerint az alapító okirat módosításával meg kellene teremteni a most pozíciójából kirobbanthatatlan ügyvezető leváltásának lehetőségét.
Több főkurátor úgy véli, nem a belső gyártású műsorok hányadának növekedése az aggályos (éppenhogy ezt szeretnék), hanem az, ahogy felmondták a megállapodásokat. Ha ugyanis bíróságra megy valamelyik expartner, akár százmilliós kártérítésre is kötelezhetik a Magyar Televíziót. Ők azok, akik fel­emlegetik: az amúgy nem túl attraktív MTV-s nézettségi mutatókat túlszárnyaló produkciókról lemondva bizonyosan további közönségvesztést kell majd elkönyvelnie a közmédiumnak, ami zsugorítja a reklámbevételeket. Ez pedig újabb forráshiányhoz vezet, miközben
a kiadásokat két választási kampány – egyenként mintegy százötvenmillió forin­tos – közvetítési költségei duzzasztják.

Kikezdő bekezdés
Az MTV-nél történtek akár alapjaiban változtathatnak a cég politikai imázsán. Nemcsak azért, mert a Nap-kelte helyé­re lépő Ma Reggelben három év után ismét megjelentek az ellenzéki döntéshozók, hanem azért is, mert egy kivérzett intézmény más súllyal nyom a latban egy esetleges összevonáskor. Az a menet közben hamvába holt új médiatörvény tervezetéből is jól látszik, hogy a politika sokallja a két köztévét, de azt sem tartja ördögtől való gondolatnak, hogy ezeket a Magyar Rádióval vonja egy – parlament delegálta – felügyeleti ernyő alá. Ha ezt a pontot állomásnak, nem pedig végcélnak tekintjük, akkor teljesen világos: a közös tulajdonosi testület alatt a mindennapokban akár egy intézményként is működhet a három társaság, legfeljebb az intendánsokat elnöknek hívják.
Egy ilyen fordulat esetén korábban minden bennfentes arra gyanakodott volna, hogy az MTV nyeli le a többieket – a politika türelemvesztésével párhuzamosan azonban egyre valószínűbbnek látszik, hogy teljesen új leosztásban szervezik át a közmédiarendszert.
Már ha átszervezik. Hiszen a médiatörvény 1995-ös elfogadása óta vagy fél tucat – jogszabályi vagy intézményi – reformkoncepció született, de végül egyikből sem lett semmi.


Az alvó oroszlán
A Duna Televízió megszületése egyetlenegy alkotással rokonítható, a Lánchíd megépítésével. Mert ahogyan a Lánchíd összeköti a Duna két partját, úgy köti össze a Duna Tv is az öt földrészen élő magyarságot – áll abban a nyilatkozatban, amelyhez száz vezető magyar értelmiségi csatlakozott nemrégiben. Az aláírók arra kérik a törvényhozást és „a mindenkori magyar kormányt”, hogy „ez a sokat bizonyított nemzeti intézmény ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a politikai széljárásnak, az éves költségvetési vitáknak. Munkáját végre érdemei szerint ismerjék el.”
A Duna Tv ismerői által meglehetősen önjárónak és a politikai kötöttségek ellen foggal-körömmel harcoló elnökének mi sem jöhetett volna most inkább kapóra, mint egy burkoltan a pénzügyi függetlenséget szorgalmazó manifesztum. Különösen, ha azt sem feledjük, kik az aláírók. A listán ugyan aktív magyarországi politikusok nemigen szerepelnek, de „exek” akadnak: Mádl Ferenc volt államfő, Szili Katalin nemrég leköszönt házelnök vagy a rendszerváltás utáni második kormányt irányító Boross Péter. A határon túli „csapatba” bekerült a Brüsszelben képviselősködő Tőkés László éppúgy, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget elnöklő Markó Béla, mellettük pedig a szomszédos országok magyar szervezeteinek és médiumainak több ismert vezetője. Hozzájuk társul számos Kossuth-díjas művész, tucatnyi tudóson kívül nem egy olyan, ma már kevéssé látható egykori sztár, mint a magyar ralikirály Ferjáncz Attila vagy az egykor Wimbledont is nyerő Taróczy Balázs, a nyolcvanas évek hazai teniszcsillaga.
Az aláírók összetétele nem csupán azért érdekes, mert jobb- és baloldali, hazai és határon túli személyiségek is találunk köztük, hanem azért is, mert jól mutatja: a Duna Tv köré – akár magától, akár a menedzsment támogatásával – olyan mentorkör szerveződött, amely látványosan és közérthetően képes fellépni a médium érdekében. Ráadásul ilyen patrónusok egyetlen hazai közszolgálati adó körül sem mutatkoztak. Eddig.