Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Csak ront a médiapiac helyzetén, hogy átmeneti állapotban találta telibe a válság: a printbevételek már, az online pénzek még nem jönnek olyan mértékben, hogy a korábbi „boldog békeidők” hangulatát idézhetné a tájkép – állították az őszi konferenciazuhatag több rendezvényén is a hozzászólók.

Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu

„A nyereségünk lassacskán eltűnik, váltani kell” – lepte meg hallgatóságát október közepén az átlagos konferencia-felszólalásokhoz képest szokatlanul erős mondattal Mihók Attila. A Ringier-ügyvezető szerint több olyan hatás is tépázza az itt befektető médiacégek optimizmusát, amelyek a határ túloldalán nem ilyen érezhetőek.
A szomszédban jóval alacsonyabbak a bérterhek, így nálunk kevesebb pénz jut beruházásokra, azt viszont a kiélezett verseny miatt nem viseli el a piac, hogy valaki érzékelhető áremelést hajtson végre – hozott példát ördögi körökre, hozzátéve, a büdzsét a fizetős online tartalom teheti mutatósabbá, de ez az út is csak középtávon tűnik járhatónak. Már ha sikerül (legalább középtávon) elérni, hogy a magyarok elkezdjenek fizetni a tartalomért. Mihók Attila szerint ugyanis évi egy- és tizenötmilliárd forint közötti pénzösszeg pörög a piac e szegmensében: a kérdés csak az, ideszámítjuk-e a – számukra járhatatlan utat jelentő – szerencsejáték- és a pornóipart.
„Mindig lesz valaki, aki ingyen dobálja a tartalmat” – volt pesszimista, de egyben realista is a Ringier-főnök, arra hívva fel a figyelmet, hogy bármennyire is látja mindenki az online-ban a jövőt, a kiadók internetes jelenlétét még mindig a print tartja el.

Együtt könnyebb?
E modell tovább élését azonban a példányszámok csökkenése mellett az is veszélyezteti, hogy minden eddiginél több a hiéna a piacon; számszerűsíthetetlen, de az összes kiadó szerint jelentős veszteséget kénytelenek ugyanis elkönyvelni a hírlopások miatt.
„Azzal sem keres egy fillért a cégem, ha valaki korrektül, a forrást megjelölve szemléz egy cikket, de az azért már tűrhetetlen, hogy egyes honlapok egy az egyben másolnak ki anyagokat” – fakadt ki Papp Gábor, a Blikk-csoport lapigazgatója, egyből világgá is röpítve közös fellépésre buzdító felhívását. Szerinte ugyanis a tisztességesen dolgozó cégek az inkorrekteket csupán együtt szoríthatják rá arra, hogy hagyjanak fel a lopkodós módszerrel.
Kétségtelen, hogy a bulvármédiának van több félnivalója az ügyben. Piet Bakker holland médiakutató szerint csak az ingyenes napilapok szárnyalása miatt olyan szépek (és évente mindössze háromszázaléknyi csökkenést mutatók) a fejlett világ újságstatisztikái; e nélkül jóval drámaibb kép tárulna elénk. Márpedig – tehetjük hozzá – a grátisz lapok nem annyira az emelkedett témák, mint a költséghatékonyan beszerezhető bulvár iránt érdeklődnek, az olvasók mind nagyobb hányada pedig akár egy napot is hajlandó várni, ha ingyen kap könnyen emészthető sztorit. Az utrechti egyetem médiaguruja szerint a képet az is árnyalja, hogy a nagy nyugat-európai orgánumok előszeretettel inkább terjesztettpéldány-számukról számolnak be – akadnak viszont olyan nevesebb újságok, amelyekből minden harmadik példány ingyen talál gazdára.

Forrásfakasztó
Nem csoda, ha a kiadók új bevételi lehetőségek után néznek. Mihók Attila máris felvillantott egy lehetséges – ráadásul más platformon már bejáratott – modellt. Merthogy – érvelt – ha a kábeltévéknél már jól működik az a rendszer, hogy a szolgáltató fizet a kínálatába felvett csatornákért, akkor miért ne tehetnék meg ugyanezt az internet-hozzáférést kínáló társaságok is a tartalmat adókkal.
A párhuzamot nem csupán az teszi életszerűvé, hogy a világháló mellett éppen a kábelpiac szenvedi meg legkevésbé a válságot, de az is, hogy mindkét platform esetében létezik egyfajta egymásra utaltság: a csak továbbításra váró tartalom nélkül egyik „cső” sem érne semmit. Más kérdés, miként lehet rávenni a hazai fogyasztókat, hogy nyúljanak a zsebükbe a tartalomért. Éppen ezért szkeptikusak a lapunk által megkérdezett kiadói szakemberek, akik szerint mindig marad egy kiskapu, amelyen ingyen szivárog ki a költségesen előállított tartalom. Akkor viszont – teszik hozzá – a legvérmesebb reményeik ellenére sem kasszírozhatnak majd a lakosságtól. Az internetszolgáltatók fizetésének ötletét viszont többen is figyelemre méltó felvetésnek nevezték.