Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

A 21. század teljesen új helyzetet teremtett a hírügynökségek számára is. A világ egyik legrégebbi ilyen cége, a ­Reu­ters a régi szisztéma minden áron való fenntartása ­helyett inkább a legújabb technológiák alkalmazása és a több lábon állás mellett döntött.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Tehetség, ötlet és kellő időzítés. Lényegében ennyi kell egy sikeres vállalkozáshoz. Paul Julius Reuter a világ első hírügynökségénél, a francia Agence France-Pressnél (AFP) szerzett szakmai tapasztalatai birtokában és a friss amerikai találmány, a távíró megismerése után, 1851-ben látta elérkezettnek az időt, hogy saját vállalkozásba kezdjen. Tőzsdei árfolyamok közvetítésére szakosodott cégében a távírót az akkor hozzáférhető vezeték nélküli technológiával, postagalambokkal egészítette ki. Bár a kezdeti stáb csak egy kétszáz madárból álló légiflottából és egy tizenegy éves kifutófiúból állt, a Reuters hamarosan bővülni kezdett, irodákat nyitott Európa nagyobb városaiban, és rövidesen megkerülhetetlen információforrássá vált.
Noha az újságírók és -olvasók számára a Reuters egyet jelent a mindenütt jelen levő, a hírversenyben mindig dobogós helyen végző, profi tudósítói hálózattal és a hírügynökségi jelentésekkel, a cég eredetileg – mint említettük – a tőzsdei részvényárfolyamok, majd más pénzügyi információk továbbítására szakosodott. (Kezdetben a sajtónak szánt hírcsomagok a teljes árbevétel mindössze 10 százalékát termelték meg.)
A Reuters 150 éven át igen jól vette az akadályokat. A növekedő konkurencia ellenére is megszakítás nélkül az élmezőnyben tudott maradni. Az információk továbbításának gyorsasága mindig is létkérdés volt számukra, így folyamatosan követték és idejében, sikeresen alkalmazták az új technikai vívmányokat, többek között a rádiót, az elektronikus képtovábbítást, a telexet, majd a műholdas összeköttetést is.
A tőzsdei tranzakciók területén sikerrel vezették be a számítógépek közötti közvetlen kommunikációt is.
Az új technológiák iránti nyitottság ellenére a Reuters sem ismerte fel idejében az internet jelentőségét. Ők is csak egy új kommunikációs csatornának tekintették, nem vették észre, hogy a világháló hatására teljesen megváltozik az információk gyűjtésének és terjesztésének a módja, véget ért az információk központi elosztásának a korszaka. Nem látták (nem láthatták) még, hogy gyökeresen átalakul korábbi ügyfélkörük, a hagyományos média, és új igényekkel fellépő új vevők jelennek meg, az online tartalomszolgáltatók.
Érdekes módon éppen 2001-ben – nem sokkal a dotkom buborék kipukkadása után, amikor sok üzleti vállalkozás és médiacég fordult el csalódottan az internettől – döntött úgy a Reuters, hogy a korábbinál komolyabban kell vennie a világhálót. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy pont ebben az évben került a Reuters élére Tom Glocer.

Újradefiniálni a hírügynökséget
Távolról, kívülállóként nehéz megmondani, hogy Glocer játszott-e meghatározó szerepet a hírügynökség új stratégiájában, vagy az új irányhoz találták-e meg a megfelelő embert, de tény, hogy a vezérigazgató az elmúlt tizennyolc évben beírta magát a cég történetébe. Az Amerikából érkezett, újságírói múlttal nem „terhelt”, viszont politikatudományi (Columbia) és jogi (Yale) végzettséggel rendelkező vezetőt erősen foglalkoztatják az új technikai vívmányok (a sajtó szerint súlyos „kütyümániás”). Nyilatkozataiból, előadásaiból és blogjából kiderül, hogy nem a 20. század médiamodelljének életben tartásában gondolkodik, világosan látja, hogy a hírügynökségekre is új szerepkör vár.
A hagyományos hírügynökségi modell szerint korábban a Reuters is zárt csatornákon, előre definiált „termékekkel” – a célpiac igényei szerint kialakított információcsomagokkal – látta el ügyfeleit. A cég vezetése számára az ezredforduló idején tudatosodott, hogy az internet rendkívül gyors terjedésének köszönhetően ezentúl nemcsak előfizetőiken keresztül, hanem közvetlenül is eljuttathatják információikat az embe­rekhez. Ezzel egy időben a világhálót egyre intenzívebben használó újságírók is valami nyitottabbra, az egyéb forrásokba jobban integrálható hírfolyamra kezdtek vágyni.
Az új helyzetben a hírügynökségek – köztük a Reuters is – új dilemmával találta magát szemben: úgy kellett az új idők szellemének megfelelően nyitniuk, hogy közben régi piacukat se veszélyeztessék. A probléma tulajdonképpen az egész hagyományos média számára ismert, és a megoldás egyáltalán nem triviális.
A Reuters igen merész lépést tett meg akkor, amikor saját, ingyenes hírszolgáltatást indított, hiszen ezzel gyakorlatilag megrendelői riválisává vált. Előfizetőinek többsége persze nem tehetett mást, mint hogy jó képet vágott a változásokhoz, hiszen javarészük az egyre nehezebbé váló körülmények között nem tud lemondani az oldalaikat – különösen a weboldalakat – mind nagyobb mértékben kitöltő hírügynökségi anyagokról. A cég ingyenes hírszolgáltatása, a Reuters.com tehát szép lassan kinőtte magát egy olyan site-tá, amely a saját blogtól a hírek megosztásán át a hozzászólásokig egy korszerű online hírszolgáltatótól ma elvárható valamennyi elemet tartalmaz.

Szükségből kovácsolt erény
Az internet felé történő nyitás egyik fontos következménye volt az is, hogy a Reutersnek át kellett értékelnie, ki kellett bővítenie forrásait. A korábban kialakított, kiküldött tudósítókból és alkalmilag igénybe vett helyi újságírókból (úgynevezett stringerekből) álló nemzetközi hálózatot civil újságírókkal egészítették ki. A kényszert, amely a rendkívüli eseményekkor (terrortámadások, katasztrófák) előálló információs fehér foltokból következett, hamarosan szándékos lépés követte: a cég szövetségre lépett a fejlődő országok bloggereit összefogó Global Voices Online (www.globalvoices.com) szervezettel. A kap­csolat jóvoltából a Reuters olyan helyekről szerez friss híreket, ahova tudósítói nem érnek el, az iraki, afgán, vietnami vagy kambodzsai „civil újságírók” fontos hírei viszont az ügynökség révén a korábbinál sokkal szélesebb nyilvánossághoz juthatnak el.
A Reuters kellő időben felismerte a webes mozgóképben rejlő lehetőségeket, s az utóbbi években ezt a területet fejlesztették a legintenzívebben. A videoprogramokat a híradások mellett kiterjesztették a pénzügyi és a gazdasági területekre is. Egy ideje hírek terjednek arról is, hogy a cég önálló pénzügyi tévécsatornát is indít, amivel komolyan megszoríthatja nagy riválisait, a Bloomberget és a CNBC-t.
157 éves önállóság után a Reuters házasságra lépett az 1935-ben alapított Thompson birodalommal. A kezdetben csak a médiában terjeszkedő Thompson Corporation a hatvanas években a légi közlekedésben és az olajiparban is érdekeltségeket szerzett, de az alapító Lord Thompson halála után visszavonult a kiadói világba. A 2008-ban nyélbe ütött üzlet eredményeként egy 93 országban jelen levő, ötvenezer főt foglalkoztató vállalatóriás jött létre.
Az akvizícióval új lendületet kapott a Thompson Reuters, a globális pénzügyi válság ugyanakkor behatárolja a lehetőségeiket. Miközben komoly takarékosságra és elbocsátásokra kényszerültek, felvettek 120 embert, akik új fizetős pénzügyi és tőzsdei videoszolgáltatásuknál dolgoznak majd. Bár a mobilalkalmazások terén kissé lemaradtak konkurenseik, az Associated Press és a Bloomberg mögött, a multimédia területére átcsoportosított egymilliárd dollár hatása máris érződik: hamarosan megjelennek az iPodra és Blackberryre fejlesztett pénzügyi alkalmazásaik.
A Thompson Reuters természetesen a közösségépítésből sem marad ki. Óvatos politikával egyszerre próbálkozik ingyenes (szénbányászat és energetika) és előfizetéses (biztosítás) hálózatokkal is.
A vállalatóriás szorgalmas vásárló. Szinte mindegyik szerzeménye kapcsolódik valamilyen módon az internethez. Bár akadnak köztük olyanok is, melyek tévedésnek bizonyulnak – ilyen volt például az Americas Dealzone pénzügyi chatszolgáltatás –, a frissen megvásárolt Breakingviews pénzügyikommentár-szolgáltató vagy a szövegeket kulcsszavakkal ellátó, a szemantikus web felé nyújtózkodó OpenCalais jól mutatja, hogy a Reuters mára már igen messze jutott az egyszerű hírszolgáltatástól.