Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Az internet előtti időket az információk korlátozott elérhetősége jellemezte: még az információkra legéhesebb emberek is csak néhány kiadványhoz fértek hozzá. Ma már minden újság, rádió, tévécsatorna jelen van a weben, és küzd a fogyasztók figyelméért az egyre szaporodó „tisztán” online kiadványokkal. A közönségnek nem az információhiánnyal, hanem éppen a rendelkezésre álló tartalmak túlzott mennyiségével kell megküzdenie. Emiatt fel­értékelődött minden olyan módszer, amely ezek összegyűjtését, rendszerezését, szűrését ígéri. A hírgyűjtő szolgáltatások az új médiamodell egyre fontosabb részévé válnak.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Az interneten elérhető információk mennyisége a hírek elosztásának és fogyasztásának új módszereit tette szükségessé. A weben sokáig a katalógusépítés tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak. Az ezredforduló körül a nagy portálok egymással versengve alakították ki saját gyűjteményüket. Egy ilyen statikus directory képtelen követni a világhálón elérhető információk dinamikus növekedését, ráadásul rengeteg munkával jár a felépítése, karbantartása és frissítése.
Ha a kategorizálás az információk rendezésének egyik véglete, akkor a keresés a másik. Kereséssel (elvileg) a weben lévő valamennyi információ megtalálható – de nem feltétlenül abban a sorrendben, ahogy szükségünk van rá. A Google – lassan más keresőről beszélni sem érdemes – jó arra, hogy egy cikket címe vagy egy hosszabb, pontos idézet alapján megleljünk, de nem alkalmas arra, hogy segítségével áttekintsük a friss hírtermést.

Automatizált hírgyűjtés
Ahhoz, hogy friss hírekhez jussunk, felesleges feltúrni a teljes webet, az összes régi internetes oldalt. Elég megvizsgálni, hogy a figyelt site-okon közöltek-e valami új információt, majd ezt megjeleníteni egy hírgyűjtő oldalon. Az elv ilyen egyszerű, a megvalósítás azonban valamivel összetettebb.
Többfajta hírgyűjtés is létezik. Viszonylag egyszerű helyzetben vannak azok, akik csak arra vállalkoznak, hogy egy szűk terület híreit gyűjtsék össze egyetlen hírfolyammá vagy egy rendszeresen frissülő oldallá. Ennél valamivel bonyolultabb megoldások, amelyek az úgynevezett mémekre (a hírek között leginkább terjedő témákra) vadásznak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb, számítógép segítségével összegyűjtött hírhalmaz túl nagy, nem eléggé emészthető. A további finomítás történhet gépi úton, de vannak, akik a szerkesztői munkára esküsznek.

Algoritmusok és emberek
A keresőüzletből webes nagyhatalommá nőtt Google 2002-ben indította el kísérleti hírkereső szolgáltatását, a Google Newst (http://news.google.com). (Érdekes, hogy a hivatalos startra csak 2006 elején került sor.) A teljesen automatikus hírgyűjtő 4500 hírforrást figyel, és hétpercenként frissíti eredményeit. Használatát nagyon megkönnyíti, hogy az azonos témához tartozó cikkeket együtt, „egybecsomagolva” tálalja. Az algoritmus, amellyel a Google News eldönti, hogy melyik téma a fontosabb, és melyik a kevésbé érdekes, természetesen szigorúan titkos – ezt folyamatosan fejlesztik.
Eredetileg a Google News vetélytársa kívánt lenni, de az elmúlt években más irányt vett a Topix (www.topix.com). Ötvenezer forrást figyel, köztük olyan helyi lapokat és blogokat is, amelyek kiesnek a Google News rostáján. A híreket témák és 32 500 amerikai postai irányítószám szerint csoportosítja – jelenleg 360 ezer ilyen tematikus oldallal rendelkeznek.
A hozzájuk érkezett rengeteg levélből, hozzászólásból, témajavaslatból a Topix vezetői megértették, hogy nyitniuk kell, engedniük kell, hogy közönségük újabb cikkeket ajánljon, illetve a Topix oldalaira kitett cikkekről vitatkozzon. A site szerkesztését és a kommentárok moderálását száz profi újságíró segíti. Azt, hogy a hírgyűjtő „kinyitása” milyen sikeres volt, semmi sem bizonyítja jobban, mint egy hatjegyű szám: e cikk elkészültét megelőző napon 131 428 hozzászólás született, és ez nem volt egy kiugró forgalmú nap. A Topix olyan információkat is elér, amelyek a legnagyobb lapok számára láthatatlanok maradnak, így az utóbbi időben több vezető újság is szerződést kötött velük helyi hírek szállítására.

A linkekből épített újságok
A Matt Drudge által még a kilencvenes években indított konzervatív Drudge Report (www.drudgereport.com) önálló tartalommal nem rendelkezik. Szerkesztett linkgyűjtemény, amely számtalan amerikai és külföldi lapból válogatja össze a legfontosabbnak tartott címeket. A Drudge Report rendkívül népszerű, naponta több millióan látogatják.
A másoktól „kölcsönzött” linkek és a saját anyagok kombinációjával ért el rövid idő alatt komoly sikereket a The Huffington Post (www.huffingtonpost.com).
A Drudge Reporttal szemben nemcsak a cikkek címét (linkjét) közli, hanem rövid összefoglalót is ad tartalmukról, illetve az olvasók helyben – a HuffPo forgalmát gyarapítva – hozzászólásokat is fűzhetnek azokhoz. Érdekes módon őket sokkal ­kevesebb „híreltérítési” vád éri, mint a Google Newst.

Közösségi linkgyűjtés
Az internet legősibb (és leghatékonyabb) hírgyűjtési módja a linkajánlás. Korábban az alkalmi vagy a kifejezetten erre szakosodott weboldalaktól ismerőseink e-mailjeiig többféle úton kaptunk tippeket. Az utóbbi években rendkívül népszerűvé váló blogok közül is rengeteg ajánl különböző témákban olvasnivalókat. (A kimondottan erre koncentráló linkblog önálló fogalom.)
A személyes linkajánlás ugyan jól működik – különösen, ha bízunk az ajánló személyében, ízlésében –, de ennek mértéke, kiterjedése óhatatlanul korlátolt. Logikus tehát az effajta ajánlók kibővítése és a „tömegek bölcsességének” ilyen irányú kiaknázása.
A 2003-ban alapított, majd 2005-ben a Yahoo! által bekebelezett Delicious (http://delicious.com), a ma már „klasszikusnak” számító közösségi könyvjelző (social bookmarking) szolgáltatás kettős funkciót lát el. Segítségével eltárolhatjuk, szabad kulcsszavakkal (úgynevezett címkékkel) jellemezhetjük a weben talált, megőrzésre érdemes linkeket, ugyanakkor meg is oszthatjuk azokat a Delicious más felhasználóival.
A 2004-ben létrehozott Digg (www.digg.com) kifejezetten a közösségi linkmegosztás (hírmegosztás) megkönnyítését, a közösségi ítéletalkotás érvényesülését tűzte ki céljául. A Digghez bárki beküldheti az általa legfontosabbnak tartott hírek linkjeit, de a címlapra, illetve az egyes kategóriák („rovatok”) nyitóoldalára csak azok az anyagok kerülnek fel, amelyekre az olvasók közül a legtöbben szavaznak. (Mivel a rendkívül népszerű site-on egy „címlapos helyezés” komoly forgalmat generálhat az eredeti cikket publikáló oldalon, folyamatos a kísértés a Digg eredményeinek a manipulálására.)
Mindenképpen figyelmet érdemel még a zárt, regisztrációhoz kötött, kifejezetten az újságírókat megcélzó Publish2 (www.publish2.com). Ebben a hálózatban ugyan nem milliók, „csak” ezrek vesznek részt, ők viszont valamennyien újságírók, vagyis profi hírgyűjtők, hírszűrők. Mindez meglátszik az ajánlott linkek minőségén is.
Az előbb említett három site csak kiemelt példa, valamennyi hasonló szolgáltatást szinte reménytelen feladat összegyűjteni, hiszen naponta (vagy inkább óránként) keletkeznek új közösségi médiaoldalak, amelyek közül számos foglalkozik hírek keresésével és megosztásával.

Csináld magad – hírgyűjtés RSS segítségével
Aki igazán a saját érdeklődésének, ízlésének megfelelő híreket szeretné összegyűjteni, a legjobb, ha saját hírkeresőt használ. Korábban ehhez némi programozói tudásra volt szükség, ma csak néhány kattintás az egész. A radikális változás oka az úgynevezett RSS-értesítők (RSS feeds) elterjedése. Az RSS fajtáit, működését, előnyeit rengeteg cikk taglalja, röviden csak annyit írnék, hogy segítségével a frissülő információkról (adott újságrovat, weboldal, blog frissüléséről) kaphatunk hírt közvetlenül a számítógépünkre. (Az RSS-ről igen részletes cikk olvasható a magyar Wikipédián a http://hu.wikipedia.org/wiki/RSS címen.)
Az igazán elszánt hírfogyasztók egy jól összeállított RSS-olvasó segítségével akár több száz cikket is követhetnek úgy, hogy közben nem megy rá erre a fél napjuk. Persze a hírgyűjtési és -megosztási módszerek tovább finomíthatók. A webes (böngészőalapú) RSS-olvasóként népszerűvé vált Google Reader például lehetővé teszi, hogy a begyűjtött ­linkek közül a legérdekesebbeket megosszuk barátainkkal. Mivel a szolgáltatás közvetlenül összekapcsolható a ­Google nagyon elterjedt levelezőjével, a Gmaillel, a hírmegosztásban részt vevők köre minden más szolgáltatásénál szélesebbé válik.
A kezdetben leginkább az újdonságokra fogékony bloggerek között terjedő RSS mára általánosan elfogadottá vált. Egy friss felmérés szerint a száz vezető amerikai online újság közül valamennyi alkalmazza, de megtalálható a hazai intenetes hírszolgáltatók többségén is.