Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Nicolas Sarkozy francia államfő január 23-án egy sor intézkedést jelentett be, amelyek célja a nyomtatott sajtó helyzetének javítása. A francia állam egyebek között többet költ kommunikációra, hozzájárul a lapterjesztés és a nyomtatás modernizálásához, támogatja a lapok weboldalainak fejlesztését, és minden 18. életévét betöltött fiatalnak egy évre előfizet az általa választott közéleti napilapra. Megkérdeztük a hazai közéleti napilapok főszerkesztőit: szerintük indokolt lenne-e, hogy Magyarországon közpénzből támogassák a sajtót, és ha igen, milyen formában látnák ezt célszerűnek és megvalósíthatónak? Négy regionális és két országos lap főszerkesztőjétől kaptunk választ. (Győrffy István jelezte, hogy válasza a PLT többi főszerkesztőjével történt egyeztetés alapján született.)

Bán János
főszerkesztő, Új Néplap, Axel Springer Magyarország
Úgy vélem, hogy ha Franciaországban indokolt, akkor nálunk hatványozottan indokolt a hazai sajtó állami támogatása, elsősorban a lapterjesztés terén. A megyei napilapok példányszámára is érzékeny csapást jelent a gazdasági válság. Különösen felgyorsult az olvasóvesztés folyamata a kistelepüléseken, falvakban, ahol olvasóink – bár nemzedékek óta ragaszkodnak a megyei napilaphoz – megélhetési feltételei radikálisan romlanak ezekben a hónapokban. Félő, hogy beavatkozás, segítség nélkül a színvonalas, nyomtatott sajtó akár teljesen kiveszhet bizonyos területek információs hálózatából.
Hasonlóan aggasztó jelenségeket látni a vidéki közintézmények esetében. Az iskolák, önkormányzati hivatalok, rendőrségek is minimálisra szorították vissza, avagy teljes egészében lemondták napilap-megrendeléseiket a takarékosságra való tekintettel. Komoly lépést jelentene ezenfelül az idősotthonok, szociális intézmények, kórházak, orvosi rendelők napilaphoz, megyei napilaphoz juttatása állami segítséggel. A fiatal korosztály előfizetésének támogatása idehaza is üdvözlendő lépés volna, noha a kiadók már számos programmal próbálták, próbálják e generációt napilapolvasásra „nevelni”. A fiatalok közélettől való ismert idegenkedése jelentősen enyhíthető volna egy, a franciához hasonlatos támogatási forma meghonosításával. Ezzel pedig mindenki nyerne.

Győrffy István
központi főszerkesztő, Pannon Lapok Társasága
Bár számos európai példát találni rá, a nyomtatott sajtó direkt állami finanszírozása szerintünk nem jó irány. A politika konszenzusképtelensége, kizárólagosságra törekvő beállítottsága miatt elképzelhetetlen a megfelelő törvényi háttér biztosítása, növekedne a politika befolyása a nyomtatott sajtóban. A kiadók közvetlen állami támogatása ugyanazt a politikai befolyásolásra való törekvést erősítené, amelyet a közszolgálati médiumoknál és az önkormányzati támogatással megjelenő helyi lapoknál tapasztalhatunk. Churchill óta jól tudunk: ingyenebéd nincs. Ráadásul bármilyen beavatkozás jelentősen torzíthatja a piaci pozíciókat. A versenyt az olvasó által értékelt, azaz megvásárolt, minőségi tartalom döntse el, ne a mindenkori politikai szimpátia vagy az aktuális hatalomnak tetsző megjelenések elismeréseként nyújtott anyagi támogatás.
Szempont a versenysemlegesség is. A működő hetilapok, városi újságok, helyi internetes portálok is joggal szeretnének segítséget. A más tevékenységi körű magánvállalkozások is igényt tarthatnának támogatásra.
Járhatóbb útnak tűnik a lapkiadás, a lapelőállítás, a terjesztés támogatása, pontosabban a költségcsökkentés adókedvezmények, járulékcsökkentés révén. Akár százmilliós tételt jelenthetne például egy lapcsoport esetében a kulturális járulék eltörlése. Úgy látjuk ugyanakkor, hogy különbséget kellene tenni a minőségi és a bulvársajtó között, s hasonlóan a Sarkozy-féle modellhez elsősorban a közéleti napilapokat kellene preferálni.
Mivel a nyomtatott sajtó előállítási költségei lényegesen magasabbak, mint az online-é, támogatandó területnek gondoljuk az internetes tartalmak nyomtatott formában való megjelentetését és a nyomdai fejlesztéseket. Lényegesen jelentősebb támogatást érdemelne az összes olvasásranevelési program, mint például a Séta vagy a Híd. Bár a fiatalok újságolvasásra szoktatásának Sarkozy-féle modellje kétélű fegyver is lehet. A tizennyolc évesek még döntően szüleikkel élnek, így a lappiac dinamizálásának szándéka sok esetben inkább a takarékosság lehetőségét kínálja. Mondjuk, az állam előfizet a fiatal által kiválasztott újságra, a fiatal pedig azt a lapot választja, amelyiket szülei járatnak. A szülők megszüntetik az előfizetésüket, így a kiadó ott van, ahol eddig volt, közben pedig fogy a közpénz. Jobb megoldás talán, ha ehhez hasonlóan a feltehetően saját otthont teremtő friss házasok újság-előfizetését támogatják államilag.

Kiss László
lapcsoport-főszerkesztő, Inform Média
Az bizonyosan látható a nemzetközi és hazai tendenciákból, hogy a minőségi sajtó, ezen belül is a minőségi napilapok egyre nehezebben tartják meg olvasóközönségüket – a felnövekvő korosztályok pedig egyre kevésbé lapolvasók. Ugyanakkor ezen médiumok a demokrácia alapértékeinek védelmében nélkülözhetetlen szerepet játszanak.
A helyi lapok ebben a helyzetben is sokkal stabilabbak – a helyi közösségekkel, családokkal és gazdasággal ápolt tradicionálisan szoros kapcsolatuk és abszolút politikai semlegességük miatt.
Véleményem szerint az állam elemi érdeke, hogy támogassa a minőségi lapok – országos és helyi napilapok – fogyasztótáborának megtartását. Ennek módja azonban nem lehet kormányzatokhoz kötött, politikailag manipulálható forma. Itt csak egyszerű, világos, átlátható, szubjektív szempontoktól mentes automatizmusokról lehet szó: például példányszám- vagy olvasóközönség-arányos százalékos támogatásról.
De talán annak az abszurd helyzetnek a megszüntetésével kellene kezdeni, hogy az önkormányzatok beléptek a lapki­adási piacra, olyan sajátos médiumokat létrehozva, amelyek közpénzből táplálkoznak, ám korlát nélkül közölnek hirdetéseket, ugyanakkor politikailag abszolút az adott képviselőtestület többségének irányítása alatt állnak. Ez nem felel meg az Európában megszokott elveknek, nem beszélve a helyzet versenyjogi szempontból legalábbis kérdéses voltáról.

Szetey András
főszerkesztő, Délmagyarország, Lapcom
Természetesen a jelenlegi gazdasági helyzetben nem utasítanánk vissza semmiféle pénzzel járó kormánytámogatást. Elvégre a válság a médiapiacot sem kíméli, látványosan fogynak a hirdetések és a hirdetők, csökkennek az oldalszámok.
Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy szigorúan szabályozzák az esetleges összeg felhasználását. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy a kormány e pénz fejében mondjuk saját propagandát folytasson a különböző médiumokban. Mint ahogy a sajtószabadság sem sérülhet szemernyit sem. Ha viszont sikerülne megfelelő szerződéstervezetet kialakítani, nagyot lehetne lépni a minőségi újságírás felé. Jelenleg ugyanis a napilapokban, de az internetes hírportálokon is egyre jelentősebb teret nyer a bulvár. Ezt mind a példányszámadatok, mind az internetes olvasottsági felmérések ékesen bizonyítják. A mostani helyzetben a kiadók érthetően gazdasági érdekeket képviselnek, tehát – sajnos – joggal várhatják el a szerkesztőségektől, hogy olyan terméket állítsanak elő, amely megfelel az olvasói igényeknek. Azaz bulvárt, bulvárt, bulvárt. (Lásd még a kereskedelmi csatornák műsorát.)
Egy pontosan behatárolt és jelentősebb összegű kormánytámogatás azonban talán a kiadók szívét is meglágyítaná, és közösen tehetnénk azért, hogy magasabb színvonalat, igényesebb újságírást népszerűsítsünk a vásárlóközönség körében.

Vörös T. Károly
főszerkesztő, Népszabadság
1. A kialakult helyzet váratlanul érte a sajtót, az átmenet kezeléséhez segítségre van szüksége, meghatározott ideig.
2. A válság nem egyformán érinti a napi-, a heti- és a havonta megjelenő lapokat. Az állami segítségnek ezt figyelembe kellene vennie, de a támogatási rendszernek ki kellene terjednie a minőségi közéleti referencialapok minden szegmensére.
3. Nem lenne szerencsés közvetlenül segíteni a szerkesztőségeket.
4. Létre kellene hozni viszont egy alapot, hogy a lapok új terjesztési megoldásokat kísérletezhessenek ki – például pénzbedobással működő újságautomatákat forgalmas helyekre –, megfizethessenek diákokat, akik bizonyos helyeken kedvezményes áron terjesztenének újságokat.
5. Ugyanígy a lapok internetes kiadásainak technikai fejlesztésére is életre kellene hívni egy alapot.
6. A szórakoztató sajtót nem kellene segíteni, nincs is válságban, s nem is fűződik társadalmi érdek az erősítéséhez. Az összes eddig felsorolt támogatás a referencialapok számára volna elérhető. Hogy lehet eldönteni, hogy mi számít ilyen lapnak? Azt gondolom, hogy az, amelyik példányainak több mint a felét előfizetőknek értékesíti.
7. Az egyébként is közszolgálati MTI-t kötelezni kellene arra, hogy a referencialapoknak ingyen bocsássa rendelkezésre szolgáltatásait, ahogy a közszolgálati televízió is ingyenes mindenki számára.
8. Érdemes lenne megfontolni a francia módszert, amelynek keretében minden tizennyolcadik életévét betöltött francia állampolgárnak az állam egy évre előfizet egy minőségi lapot.
9. Az állami intézmények (iskolák, egyetemek, önkormányzatok, kórházak stb.) számára egy erre a célra létrehozott alapból az állam fizethetne elő a referencialapokra.
10. Állami segítséggel ki lehetne terjeszteni és általánossá lehetne tenni a Híd vagy a Séta programot.
11. Külön megfontolandó, hogy a monolit helyi sajtó plurálissá tételét pártfogolandó nem kellene-e valamiféle demokráciaalapot létrehozni. A referencialapok segíthetnének ennek megszervezésében, működtetésében.
12. Ezek természetesen egymást támogató, olykor egymást keresztező módszerek. De meggyőződésem, hogy egy jól végiggondolt rendszer sokat segíthetne a minőségi közéleti lapok helyzetének stabilizálásában.

Stefka István
főszerkesztő, Magyar Hírlap
Az elmúlt húsz évben nem rendeződött a sajtópiac helyzete megnyugtatóan. Továbbra is a baloldali pártokhoz (MSZP, SZDSZ) kötődő sajtó kapja a legtöbb anyagi támogatást. Ez egyrészt hirdetésekben jelenik meg. Még a magántulajdonban lévő bankok, vállalatok sem hirdetnek jobboldali, polgári napilapokban a hatalomtól való félelmükben vagy egyéb okok miatt. Az anyagi támogatás másik formáját, az állami hirdetéseket is túlnyomó többségben a balliberális lapok vagy médiumok kapják. Ezenkívül pályázatok útján és egyéb formákban is juttatnak komoly anyagi segítséget a baloldali orgánumoknak. A most kirobbant botrány is erről tanúskodik: Farkasházy Hócípője, Avar János Vasárnapi Hírek című lapja, avagy az ATV komoly juttatásokat kapott a szolgálatokért. Legutóbb Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felszólította az állami tulajdonban lévő cégeket, hogy bojkottálják a Magyar Hírlap előfizetését, vásárlását. Ez már nyílt fellépés volt a szabad véleménynyilvánítás, a szabad információáramlás ellen. Ha ezt Sarkozy elnök megcsinálná valamelyik lappal, akkor búcsúzhatna a francia elnöki széktől.
Tehát gyökeresen meg kellene változtatni a lapok támogatási rendszerét. Azt nem gondolnám, hogy bármelyik újságot is támogatnia kellene anyagilag a mindenkori kormánynak. Ellenőrizni kellene azonban (Állami Számvevőszék), hogy az állami hirdetéseket az országos napilapok arányosan kapják-e meg.
Egyetlen kormányfő sem fenyegethet betiltással vagy bojkottal bármely olyan médiumot, amely neki nem tetsző dolgokat ír vagy közvetít. Kötelezném az állami intézményeket, cégeket, hogy ne csak a Népszabadságot vagy a Népszavát, hanem az összes országos terjesztésű lapot rendeljék meg. Jó ötletnek tartom, amit Sarkozy tesz Franciaországban, tudniillik hogy tizennyolc éves korban lehetővé teszi különböző nézetű napilapok ingyenes hozzáférését. Ezt nálunk is bevezetném.
A szólás- és sajtószabadság, a szabad véleménynyilvánítás lényege, hogy a különböző nézetek mindenkihez eljussanak.
Ez ma nálunk nem így van. Sajnos a Rákosi- és a Kádár-féle sajtódiktatúra körvonalai kezdenek kibontakozni hazánkban.
A Kossuth téren február 13-án tartott Magyar Hírlap melletti szolidaritási tüntetést sem a közszolgálati televízió (MTV), sem a két nagy kereskedelmi csatorna (TV2, RTL Klub) nem közvetítette. Gondolom, nem jószántukból hallgatták el nyolc-tízezer ember kiáltását.