Lapkiadás

2009. 3. szám

Lapok, receptek, sikerek

A Ringier máshogy áll a válság­hoz, mint a többi piaci sze­replő – nyilatkozta la­punk­nak Mihók Attila, a cég szűk másfél éve hivatal­ba lépett ügyvezető igazgatója, akivel többek között a Borsot kiadó Híd Rádió Zrt. eset­leges megvételéről, szám­lákról és munka­he­lyek­ről beszélgettünk.


Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu


A Bors esetleges megvásárlása ügyében melyik fél volt az ötletadó?
Ma már nem tudnám megmondani, ki keresett meg kit. De ne felejtsük el, hogy a Ringier Kiadó Kft. és a Híd Rádió Zrt. elég jól ismeri egymást.
Például a Blikk volt főszerkesztője most a Híd Rádió vezérigazgatója, aki a Borsot is dirigálja.
Ennél azért szerintem lényegesebb, hogy van a két társaság között egy nyolc éve ­hú­zódó, védjegybitorláson alapuló ­per­sorozat, amely már többször végigjárta a magyar igazságszolgáltatás számos fokát.
Számunkra ma már nem az a kérdés, hogy sértette-e jogainkat a Híd Rádió, hanem az, hogy az ügyet békésen és úgy zárjuk le, hogy mindkét cég minimalizálhassa esetleges, az egykori eseményekkel és a jogvitával összefüggő veszteségeit.
Milyen léptékben gondolkozzunk?
Ha azt vesszük alapul, hogy ez a történet mibe került a Blikknek, és mennyit hozott a Híd Rádiónak, akkor már nagyon komoly nagyságrendnél tartunk.
A másik fél a perben ezt nyilván vitatja.
Magyarán készpénz helyett céggel fizetnének önöknek?
Maradjunk abban, hogy készek vagyunk megegyezni olyan módon, amely mindkét félnek megfelel. Ha nem így járunk el, mi is és az olvasók is, de a tágabb környezetben is sokan veszíthetnek, és senki sem nyer. Van a dolognak egy másik aspektusa is: a Híd Rádió Zrt. mögött egy pénzügyi befektető áll, amely nem okvetlenül médiaszakmai szempontok alapján lép válság idején.
Nyereséges kiadót a recesszió kellős közepén sem igen szoktak kínálgatni.
A Híd Rádió főbb adatai nyilvánosak, azt bárki megnézheti. Bennünket azonban azért is érdekel ez a megoldás, mert alapvetően egytermékes cégről beszélünk. E terméknek egyedül kell eltartania a teljes kiadót, annak összes osztályát. Így egy átszervezéssel, a szinergiák kihasználásával rengeteg pénzt takarít­hatunk meg. Ha kisebb az előállítási költség, jól jár az olvasó is. A Ringier szak­mai befektető.
Apropó, egytermékes cég: a Sztár FM-et nem tartanák meg?
A rádió nem prioritás ebben az ügyben. Nem szeretnénk a középkori hitvitákra emlékeztető kérdésekkel foglalkozni, hogy a MédiaLOG (a Ringier Kft., a Népszabadság Zrt. és a Sanoma Budapest Zrt. közös cége – a szerk.) lapterjesztő vagy kézbesítővállalat-e (noha szerintünk kétségtelenül az utóbbi) – mert ez a korlát ez ügyben. Az ügyletet engedélyező versenyhivatali döntés esetén kell ezzel foglalkozni, de ez a Híd Rádió Zrt. dolga lesz.
Az új médiatörvény tervezete által megfogalmazott korlátozások is változnak éppen. Lehet, hogy az új jogszabály mindent megold.
Feltéve, hogy rábólint az ügyletre a Gazdasági Versenyhivatal. Ehhez, úgy tudni, már nemcsak a két érintett cégtől, de a piac számos szereplőjétől is adatokat kért be a GVH.
A versenyhivatalnál remek gazdasági és jogi szakemberek dolgoznak, akiknek a versenytörvény szerint kilencven plusz százhúsz napjuk van dönteni az ügyben. Jó munkához sok adat és idő kell. Az internet és az elektronikus sajtó drámai térnyerésének korában, egy soha nem látott átrendeződés időszakában, amikor a magyar cégek a törpe méretek miatt rendszerhatékonysági problémákkal küzdenek, ez komoly közgazdasági feladat. A régi sémák nem működnek. Mi azzal számolunk, hogy a jogszabály szabta határidő vége felé, azaz augusztus táján születhet döntés az ügyben. Ha ez kedvező lesz, akkor láthatunk majd neki, hogy véglegesítsük az árat és a feltételeket.
A Ringier tervezi, hogy hosszabb távon is egymás mellett működtesse a Blikket és a Borsot? Ha igen, milyen rendszerben, kikkel? Hogyan pozicionálnák a két lapot, hogy ne rontsák egymás üzletét?
A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. Nincs lista arról, hogy kivel akarunk együtt dolgozni, kivel nem, mindkét gárda bővelkedik kiválóságokban, és minden kiváló kollégára számítunk. Pallagi Ferencet (a Híd Rádió vezérigazgatója, a Blikk volt főszerkesztője – a szerk.) egyébként az egyik, ha nem a legjobb hazai lapkészítőnek tartom.
A Népszabadság többségi tulajdonának megszerzésekor a Ringier előbb aláírt, s csak utána futotta le a kötelező kűrt a GVH-nál. Most miért csinálják fordítva?
Akkor a Gruner + Jahr kiadót szorította az idő, el kellett adnia a részesedését. Most nincs ilyen gond.
Nem tartanak attól, hogy valaki megszerzi önök elől a céget?
Erre nyolc éven keresztül bárkinek lehetősége volt, biztosan nem csak nekünk jutott eszünkbe, mégsem történt eddig felvásárlás. Egyébként az erőforrásainkat más területek fejlesztésére is használhatnánk, ötletekkel, üzleti tervekkel nagyon jól állunk. Minket most sem a felvásárlási láz hajt, hanem hogy szeretjük és értjük a műfajt.
Akkor nincs más választás, mint hogy kivárjuk, mire jutnak a szakemberek az Alkotmány utcában. De addig még hátravan a bulvárpiac definiálása. Nem tartanak attól, a GVH berzenkedni fog, hogy egy kézbe kerül a 230 ezres példányszámot megközelítő Blikk és a 80-90 ezres Bors – az ellensúly pedig csupán a 20 ezres Napi Ász marad?
Ma már a bulvár sem az, ami öt vagy akár csak két éve volt. A fogyasztók szabadon átjárnak egyik platformról a másikra, és nem naponta vesznek újságot. Álláspontunk az, hogy – platformtól és csatornától függetlenül – minden bulvár, ami szórakoztat, és nem a fogyasztó zsebében lapuló pénzt, hanem a ­sza­bad­idejét és figyelmét kéri, hogy aztán a minél értékesebb célcsoportot vonzóan és hatékonyan tálalja a hirdetőknek. Ebben az összefüggésben mindegy, hogy egy celebműsoron, egy bulvárhetilapon vagy a Blikken keresztül érik-e el a tartalomfogyasztót, aki néző, internetező és olvasó egyaránt lehet. Azt is érzékeljük, hogy a korábban magukat politikainak valló kiadványok és műsorok is növelik a klasszikus bulvártartalmat, ezzel csalogatóbbá kívánnak válni.
A bulvárújságok pedig nyitottak a politikai leleplezés és a vélemény műfaja felé. Így már kicsit más a kép.
Másfelől – úgy gondoljuk – nem az tartja távol a magyar piactól az új befektetőket, hogy itt a Ringier, hanem a gazdasági válság és az említett piaci ­vál­tozások. A nyomtatott lapok piaca egyéb­ként nyitott, bármikor beléphet új szereplő: papírt és festéket lehet venni, nyomdai kapacitásból is túlkínálat van, és újságíróból sincs hiány. A Lapker pedig minden sajtóterméket szívesen terjeszt, csak jöjjön.
Ha már e témánál vagyunk, hogyan teljesít a cég saját, dél-budai nyomdája?
Köszönjük, a kemény verseny dacára remekül. Noha – és ez iparági tapasztalat – a válság hatására a fizetési fegyelem itt is és a hirdetőknél is érezhetően lanyhul. Úgyhogy mennyiségi fejlesztést nem, minőségit viszont tervezünk. A cél az, hogy a mostaninál is flexibilisebbek legyünk. Azzal, hogy mennyibe kerül a papír, nemigen tudunk mit csinálni – ez adott. A saját árainkból viszont sikerült több terülten is lefaragni.
A létszámon spórolnak?
Sem itt, sem máshol nem tervezünk leépítést, amíg ez elkerülhető. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy megőrizzük a munkahelyeket. Mi egy ­kicsit máshogy állunk a helyzethez, mint a többiek: nem fogtuk vissza a marketinget, az új projekteket, az online fejlesztéseket. Úgy gondolom, hogy ha első rémületében mindenki behúzza
a kéziféket, akkor tényleg megnézhetjük magunkat.
Magyarán a régi gárda készíti az új termékeket?
Igen. Lehet, hogy így többet dolgoznak, de ezzel biztosítják saját maguk munkahelyét. Emellett spórolunk olyan dolgokon is, amelyek nem elengedhetetlenek a napi működéshez, és a fizetésemelések is visszafogottabbak lesznek idén. Még mielőtt megkérdezné: létszámstop nincs – de új emberek felvételéhez az aláírásom kell.
Apropó, új termékek. Mivel készülnek az idei évre?
A Blikk Nők Konyha már megjelent, de feltehetőleg nem ez lesz az egyetlen idei startunk ebben a szegmensben. Online és offline téren is szolgálunk még meglepetéssel. De ezekről majd közvetlenül az indulás előtt beszélek, nem szeretnék senkinek sem tippeket adni.
Tavaly tavasszal a cég egy nyilvános rendezvényen nehézkes és bonyolult évnek nevezte 2007-et. Milyen volt 2008 Ringier-szemmel?
Se nehézkes, se bonyolult – amolyan változásév volt. Nekikezdtünk az offline-online integrációnak, átszerveztük a direkt értékesítést, tartalom köré csoportosítottuk a divíziókat, és centralizáltuk a hirdetési osztályt. A megújult sporthonlap olvasottsága 30 százalékkal nőtt, a szintén átszabott Blikk.hu duplázott. És hosszas előkészületek után megújult maga a Blikk is.
Amelyből 15 ezer példánnyal kevesebb fogyott az utolsó negyedévben, mint egy esztendővel korábban...
Augusztus végén jelentünk meg az új formával, és két hónapig nem változtak az eredmények. Aztán jött az október 23-i hosszú hétvége, amikor a tőzsde megtornáztatta a forint-euró árfolyamot; a Blikk még hetekig állta a sarat, mialatt mindenki csak azzal foglalkozott, hogy itt a válság.
Majd november közepén hirtelen, egyik napról a másikra 10-15 ezerrel es­tek a példányszámok. Senki ne mond­ja nekem, hogy ez piaci trend! Annyi történt, hogy rengetegen akadtak, akik az egymás után beköszönő válságjelek láttán visszafogták a költekezést, és ennek első áldozata a napilapvásárlás lett, elsősorban vidéken. Aztán szépen lassan elkezdtek visszaszállingózni hozzánk.
A helyzet mára stabil, sőt az eladások újra növekednek. Akinek ma napilapvásárlásra, -előfizetésre van pénze, annak másra is jut. Ez fontos lehet a hirdetők számára.
Ennél döcögősebben indult a MédiaLOG. Normalizálódott a cég helyzete?
Egyelőre annyit mondhatok, az utol­só negyedévben már nagyon eredményes volt a vállalat. A Fiege kilépése, az átvilágítás, a logisztika és a menedzs­ment átalakítása után most a volumenbővítés a feladat. Hiszen egy félig pakolt teherautó futása közel annyiba kerül, mint egy telerakotté.
Néhány médiaguru viszont már bőszen temeti a printet, és a képernyők harcának lövészárkait ássa.
Lehetséges, hogy tíz év múlva csak egy nagyobb méretű képernyő lesz a lakások minden szobájának a falán, és azon keresztül tévézünk, netezünk, olvasgatunk. A nagy példányszámú napilapoknál a lapárbevételek lassacskán már csupán a csatornaköltséget fedezik, a kiadót többé-kevésbé a hirdetési pénzek tartják el. Ettől függetlenül azért korántsem temetném a nyomtatott újságokat. Amikor elterjedt a rádiózás, vagy később, a televízió térhódításának korában mindenki halálhírét keltette a nyomtatott sajtónak. Az mégis megtalálta a saját szerepét. Szükségképpen átalakulnak majd az üzleti modellek, a tartalom és hosszú távon a forma is. Alapos változás közeleg. A sajtó azonban a digitális-központú világban is meg fogja lelni a helyét. Szerintem sokan vagyunk, akiknek hiányozna az asztalra feltett lábbal olvasgatás hangulata.