Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Simon Zsolt, a Mediaedge:cia ügyvezető igazgatója, a MAKSZ elnöke kommentálja.

1    Február végén jól szórakozott a szakma a MAKSZ bálján. Ön hogy érezte magát?
Maga a bál nagyon színvonalas volt, laza, nem formális. Kár, hogy ezekben a recessziós időkben az ügynökségek egy része nem engedhette meg magának, hogy bálozni küldje a munkatársait. De így is voltunk vagy kétszázötvenen. Fontos, hogy a szakmabeliek időnként összejöjjenek, együtt ünnepeljék az elmúlt év eredményeit. Sokszor úgy érzem, nem tudunk ünnepelni, örülni a sikereinknek, pedig lenne mire büszkének lennünk.

2    A MAKSZ-mulatság egy éjszaka tartott, a tőzsdéken, a pénzvilágban és a gazdaságban viszont azóta is áll a bál. Milyennek látja a helyzetet az első negyedév végén?
A makrogazdasági mutatók nagyon rosszak. A magyar GDP 3,5 százalékkal csökkent, az ipari termelés már tavaly, az utolsó negyedévben mínusz 19,6 százalékot produkált. Ilyen mélyponton rég nem volt az üzlet. Sajnos ez a hangulat fogja jellemezni a következő esztendőket. A WPP elnöke ugyan nemrég azt jelentette ki, a válság a jövő év végéig tarthat, ám sokkal rosszabbul is alakulhat. Magyarországot kettős negatív hatás éri: a helyi gazdasági környezet nehézségeit csak tovább fokozzák a külföldi piacokon bekövetkező válságjelenségek. A kisebb piacokon működő ­sales­orientált vállalatokat jobban sújtják a cégek központi utasításai, a fűnyíróelv. Kommunikációs szempontból ugyanakkor nem jó büdzsét csökkenteni, aktivitásokat visszafogni. Konkrét példákat tudok (de neveket nem mondhatok), hogy egyes cégek éppen most, a válság idején fokozzák a kommunikációs tevékenységüket, és növelni tudják az eladásaikat. Ezekről kevés szó esik, ellenben nagyon sok a negatív hír.

3    Kialakult a válságpszichózis?
Ez alapvetően több, mint pszichózis, ez tényleg válság. A pszichózis viszont felgyorsítja azokat a döntéseket, amelyekkel talán várni kellene. A cégek egy része azonban tőzsdén jegyzett vállalkozás, ők a pénzügyi mutatókra fókuszálnak. Meg van határozva, mennyit kell megtakarítaniuk, még akkor is, ha annak hosszú távú negatív hatásai vannak.

4    Vannak sikeres receptek a nehézségek leküzdésére? Mennyit ér például a MAKSZ-garancia?
Sokat. MAKSZ-tag nem lehet akárki, rengeteg szabálynak, etikai előírásnak kell megfelelni. A tagjaink által véghezvitt sikerek, megszerzett díjak is bizonyít­ják, mennyit ér a munkájuk. Ebben a szak­mában az eredményesség mérésé­re megbízható mutatókat alakítottak ki, ha valaki jelentősen invesztál egy kommunikációs csatornába, pontosan tudni fogja, milyen eredményt ér el. A MAKSZ-ügynökségek legnagyobb értéke a nemzetközi ügyfeleken szerzett tapasztalattal bíró, nagy tudású munkatársak. Ilyen cégekkel dolgozni a megbízónak is nagyfokú biztonságérzetet ad.

5    A beszélgetés előtt határozottan leszögezte, politikai témákról nem szól. Miért?
Egy kommunikációs szakembernek pártatlannak kell lennie. Fejlett országokban az állam mindig benne van a top 10 hirdetőben. Az ottani piacokon komoly rangot jelent az államnak dolgozni. Egy kommunikációs közbeszerzéshez üzletemberként kell hozzáállni. Itthon viszont egy tendergyőzelem után azonnal megszólalnak egyes médiumok, és automatikusan a pályázat mögöttes körülményeit kezdik firtatni. A közbeszerzések az elmúlt hét évben túlságosan politikai kérdésekké váltak. Ennek a szakmának nem kellene együtt változnia a politikával. ­­Kor­mány­váltás esetén is azoknak az ­ügy­nökségeknek, nyomdáknak, tapasztalt ­cégeknek kellene továbbvinniük a kom­munikációs ügyeket, amelyeknek ­meg­felelő tapasztalatuk van. Jómagam MAKSZ-elnökként sokkal közelebb állok a politikához, többet tudok, látok, mint az újságokból tájékozódó magánember, szakmai kérdésekben megszólalok a Parlamentben, de még így sem mondhatom, hogy minden folyamatot, döntési helyzetet átlátok. És ettől csak még óvatosabb leszek. A politikai helyzet megítélése amúgy is nagyon nehéz, március 15-én, október 23-án ugyanazt a nyolcvan-száz embert látom az utcán rendőrökkel kergetőzni. De amikor külföldre megyek, a kollégáim rögtön az itteni problémákról kérdeznek. Én meg már utána sem járok, mi történt, egyszerűen nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Csakhogy pont ez a kevés látványos dolog kerül a külföldi képernyőkre, híradásokba, ami nem használ az országnak.

6    Hogyan lehet így erős márkává fejleszteni Magyarországot?
Az ország márkázása terén sokkal fontosabb a határokon belüli kommunikáció, mint az azokon túlra irányuló. Amíg a témák nincsenek meg, amíg mi magunk nem hiszünk abban, hogy jó magyarnak lenni, amíg nem tudjuk, ­hogyan kell viselkedni külföldön, és hogyan kell fogadni a hozzánk érkezőket, addig hiábavaló a kommunikáció. Nagyon érdekesek az új Soproni-kampány blogbejegyzései, ezeken is le lehet mér­ni, milyen ellentmondásos az emberek Magyarország-képe. Legendás a magyar pesszimizmus, hogy a többség a dolgok negatív oldalát veszi észre, emeli ki. Külföldi ismerőseim mindig mondják, hogy nálunk még a villamoson is mindenki csak lefele néz, és senki sem mosolyog. Azt kell kitalálnunk, mi teszi egyedivé Magyarországot. A hungarikum lerágott csont. Definiálnunk kell az alapértékeket, meg kell lelnünk azokat a gazdasági, kulturális folyamatokat, amelyekre a kommunikációt építhetjük. Itt sokkal több dolog van, mint a karikás ostor, a puli vagy a termálvíz. Kiemelt értékünk például a humánerőforrás, a talentum. Az Országmárka Tanácsban sok jó szakember ül, akik hosszú távú stratégiában gondolkoznak. Jó lenne, ha az ilyen kezdeményezéseket nem söpörnék el mindig a választások. Nagyon hiszek az országon belüli kommunikációban. De ez nehezebb is, mint a külső, hiszen sokkal átpolitizáltabb.

7    Alig zárult le a Médiaunió 2009-es kampánya, máris meghirdették a 2010-es ötletpályázatot. Hogyan értékeli a társadalmi célú reklám helyzetét?
Régóta szívemen viselem ezt a kezdeményezést. Sokszor gondoltam arra, hogy a médiában nagy befolyással rendelkező emberek tegyenek valamit közös dolgaink javításáért. Sok olyan ötlet vész el, amelynek meg kellene valósulnia valamennyiünk érdekében. Először úgy képzeltem, a médiatulajdonosok minden hónapban ajánljanak fel egy kontingenst, amire pályázni lehet. Ezzel párhuzamosan született egy másik ötlet, a Médiaunió. Ebben csak médiatulajdonosok lehetnek tagok, viszont mi visszük a kommunikációt. A „Nincs de” kampány ernyőtéma volt, amire sok minden mást is fel lehetett fűzni. Kicsit azért csalódott vagyok. Azok a dolgok működnek igazán jól, amelyek beszédtémává válnak, amelyekkel szélesebb körben foglalkoznak, felkarolják újságcikkek, televízió-műsorok, bekerülnek a szappanoperákba. Ezt a szintet nem értük el. Intenzív kampány volt, de megmaradt kampánynak, végül nem jött ki belőle az az ív, aminek ki kellett volna jönnie. A társadalmi felelősségvállalás kezd komoly témává válni. Nagy kár, hogy a médiatörvény nem definiálja a TCR-t, így gátolja, hogy egyáltalán megjelenjen. Nagy sikerként élem meg, hogy az Együtt a Leukémiás Gyermekekért szervezet gyűjti be a második legtöbb egyszázalékos felajánlást. Mi kerestük meg őket, és azóta a bevételeik minden évben dinamikusan nőttek.

8    Megint nem sikerült elnököt választani a köztévé élére. Ön szerint van kiút ebből a helyzetből?
Érintve vagyunk az ügyben, hiszen műsorokat gyártunk az MTV-nek. Az elnök hiánya a piac felé irreleváns, a nézőknek teljesen mindegy, van-e elnök, és ha van, ki az. Az átlagember azt sem tudja, ki irányítja a TV2 vagy az RTL Klub televíziókat. Az MTV azért más, mert nálunk a közszolgálatot valamiért a politika szinonimájának tekintik. A közönség tartalmilag kap valamit, de hogy kit választ vagy nem választ meg a kis- vagy a nagykuratórium, számára teljesen érdektelen. Az elnök hiánya akkor igazi hátrány, amikor kereskedelmi döntéseket kell hozni; ilyenkor az MTV nem tud optimálisan eljárni, mert folyton változik a felállás, a felelősségi körök. Sajnálatos ez a patthelyzet, mert az MTV egy városiasabb, edukáltabb, fizetőképesebb nézői réteg csatornája lehetne.

9    Jut ideje a munka mellett pihenésre, kikapcsolódásra? Moziba, színházba menni, vagy legalább meghallgatni egy mobilverset?
Hét közben nagyon sokat dolgozom, de a hétvége a családé. Rengeteget utazunk, kirándulunk. Október óta jógázom is, és ma már ennek a spirituális hátterében is hiszek. Az MTV-n futó MobilVers sorozatot és a Kultúrházat is mi gyártjuk, bár szerkesztőként ezekben egyáltalán nem vagyok benne. A MobilVers – amelynek ötletét Kamarás Iván hozta – hamarosan folytatódik, jön az új széria, közösséget is építünk rá, bárki felvehet majd a mobiljával verset, és megoszthatja másokkal.

10    Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derítette?
Utaztunk a hétéves kislányommal és a négyéves kisfiammal az autóban. Kiscsoportos fiam váratlanul március tizenötödiki dalokat kezdett énekelni, amibe aztán mindannyian bekapcsolódtunk. Voltak dolgok, amelyeknek az értelmét ő magyarázta el nekünk. Régen, más rendszerben oda sem figyeltem a dalok szövegének értelmére. Örülök, hogy ezeket a dolgokat már az óvodában megtanulta, és hogy vannak még nálunk jó pedagógusok.