Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

A hangos tartalom igazságtalanul a háttérbe szorul a világhálón. Persze nem a zenéről, hanem a szöveges anyagokról van szó. Az internetes hírszolgáltatást korábban legtöbben az írott szöveggel azonosították, mostanában pedig sokan úgy gondolják, hogy idővel a weben is a mozgókép válik domináns tartalommá. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A hajdani modemes időkben legfeljebb egy-egy jobb zeneszám letöltésére áldoztunk szó szerint drága perceket, az előadások, beszélgetések és hasonlók nem szerepeltek a fő tartalmi kínálatban. Az élőben hallgatható, streaming média ugyan a fejlettebb országokban már az ezredforduló előtti években felfutott, ott, ahol a „betárcsázós” internet és a drága telefonos percdíj határozta meg a webes tartalomfogyasztást, látványos áttörés nem történt, nem történhetett.
Az ezredforduló után egyre inkább megszűntek a technikai korlátok. Zuhant a számítógépek ára, olcsóbb lett a hozzáférés, gyorsan terjedt a széles sávú internet. A webes tartalom előállítása mind inkább demokratizálódott. Ebben a közegben nem a drága, bonyolult és ­eszközigényes streaming technológia, hanem az MP3 fájlokon alapuló hangos tartalom kezdett meghonosodni.
Az MP3 tömörített hangformátum, az információt hordozó fájlok kis mérete és az élvezhető hangminőség miatt már a kilencvenes években komoly népszerűségnek örvendett az interneten. Mivel az ebben a formában terjesztett zenei anyagok másolásvédelme megoldatlan volt, a kiadók minden lehetséges eszközzel küzdöttek az MP3 terjedése ellen. Nem sok sikerrel.

Hangos lehetőségek
A hang többféleképpen is használható az online híroldalakon. A legegyszerűbb a cikkbe/weboldalba beépített hanglejátszó. A látogató a lejátszás gombra kattintva hallgathatja meg az adást. Az ehhez szükséges technikai háttér nem túl bonyolult, nagyjából ugyanúgy történik minden, mint egy videó beillesztése esetén.
A közönség egy része nem szívesen hallgat meg egy hosszabb előadást vagy vitát a képernyő előtt ülve. Számukra érdemes lehetővé tenni, hogy a műsort tartalmazó hangfájlt letölthessék, esetleg hordozható lejátszóra kiírhassák.
A podcasting kifejezést hallva még a gyakorlottabb internetezők közül is sokan zavarba esnek. A lényeg pedig nagyon egyszerű. Ha valaki szeretné, hogy egy rendszeresen ismétlődő műsorról – például a heti kulturális ajánlóról – ne maradjon le, akkor feliratkozhat annak podcastértesítőjére. (Feltéve persze, hogy a műsor rendelkezik ilyennel.) A hallgató ezután minden új adásról automatikus értesítőt kap saját számítógépére. Ebben szerepel a program címe, rövid szöveges összefoglalója és a hivatkozás (link), amelyre kattintva az adás meghallgatható.
Természetesen több műsor podcast­értesítőit is lehet követni. Ezek kezelését önálló program, úgynevezett podcastolvasó segíti. Ezzel egyebek mellett szabályozható a frissítés gyakorisága (milyen sűrűn ellenőrizze a szoftver, hogy a figyelt műsoroknak elérhető-e új adása), illetve beállítható olyan üzemmód is, hogy a friss adásokat a program automatikusan töltse le a számítógépre vagy akár az ahhoz csatlakoztatott hordozható lejátszóra. Ilyenkor a felhasználónak nincs más dolga, mint reggel, munkába indulás előtt zsebre raknia a friss műsorral feltöltött lejátszót.

Többféle stratégia
A hang többféle használata egyáltalán nem csak egyszerű technikai kérdés. Egészen más hozzáállást kíván egy írott anyagot kiegészítő háromperces interjú és egy komoly figyelmet érdemlő, esetleg többszöri meghallgatásra szánt negyvenperces riport elkészítése. ­Me­gint másfajta gondolkodást igényel a podcastanyagok előállítása. A rendszeresen jelentkező adás állandó vagy legalábbis többször visszatérő hallgatója a műsor, az abban feldogozott témák iránt sokkal elkötelezettebb, mint az egy-egy cikket elolvasó vagy hangos adást esetlegesen meghallgató „beeső” felhasználó. Az ilyen közönség ízléséről, érdeklődéséről többet lehet tudni, a műsor készítésekor lehet rá építeni, és az ilyen fogyasztótábor a hirdetők számára is vonzóbb.

Podcasterek
Amerikában évek óta nagy sláger a TiVo, egy olyan digitális felvevőkészülék, amely hetekkel előre beprogramozva rögzíti a kiválasztott tévéműsorokat. A TiVo-tulajdonosok nincsenek többé az adásidőhöz kötve, akkor nézik meg kedvenc programjaikat, amikor akarják – ráadásul reklámok nélkül. Miután egyre több rádióállomás teszi közzé legnépszerűbb műsorait podcast formátumban is, a podcastolvasóval rendelkező hallgatók a TiVo-felhasználókhoz hasonlóan szabadabban férnek hozzá kedvenc műsoraikhoz, szabadidejüket nem a csatorna szerkesztői osztják be.
A rádiók számára nagyszerű lehetőség a podcast, hiszen egyszerű, olcsó eszközökkel jelentősen meghosszabbíthatják értékes műsoraik életét. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy nem minden rádióműsor alkalmas automatikusan podcastprogramnak is. Az aktuális hírműsorokra általában kevesen kíváncsiak egy-két nap elteltével, de a fecsegős-zenés háttérműsorok sem igazán podcastbarátok. (Letöltésükkel nem bajlódnak az emberek, hiszen ezek egyetlen gombnyomással bármikor elérhetők a rádión.)
Érdemes viszont podcastként is ­kínálni az alaposabb elemzéseket, háttérbeszélgetéseket, a sok munkával ­elkészített riportadásokat. A hangos könyvek sikere is jól mutatja, hogy podcastban is érdemes irodalommal, kultú­rá­val foglalkozni. A podcastműsorok szer­kesztőinek ajánlatos figyelembe venniük, a hallgató ideges lesz, ha kiderül, hogy a letöltött anyag csak egy háromperces riportot tartalmaz. (Az adás hosszát fontos előre jelezni.) Nem kell félni a hosszabb, akár egyórányi összeállításoktól sem, de hasznos azokat megfelelő tagolással, a szereplők váltogatásával színesebbé tenni. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az igazán elkötelezett, rétegtartalmak iránt érdeklődő hallgatóknak nyugodtan lehet akár egy óránál hosszabb műsorokat is kínálni. A magas színvonalú előadásokat, vitákat, háttérbeszélgetéseket ők akár többször is meghallgatják.

Nem csak a rádiósoké a podcast
A podcast egyáltalán nem csak a rádiók játékszere. A blogokhoz hasonlóan az egyszerű és olcsó technológia miatt itt is nagyon alacsony a belépési küszöb. A lelkes amatőröktől a profi marke­tingesekig rengetegen próbálják ezen a csatornán vagy a podcastot a bloggal kombinálva eljuttatni közönségüknek ­üze­­neteiket.
A „hagyományos média” szereplői közül is sokan felfedezték a podcastokban rejlő lehetőséget. A brit The Guardianből az egyik legsikeresebb globális online hírszolgáltatóvá kinőtt Guardian.co.uk a napi hírösszefoglalótól a heti könyvajánlóig 15 podcastprogramot kínál (www.guardian.co.uk/podcasts). Emellett természetesen a közvetlenül, a gép mellett ülve lejátszható hangos anyagokból is bőséges a választék. A műsorokat a The Guardian (és a Guardian.co.uk, hiszen már jó ideje közös szerkesztőséggel dolgoznak) szerkesztői a médiacég saját stúdiójában készítik. A műsorokon egyáltalán nem érződik a rádiós rutin hiánya. Sőt, inkább az a hallgató benyomása, hogy jólesik az újságíróknak ez a kis kalandozás egy új világba.
A NYTimes.com szerkesztői láthatóan nem babonásak, ugyanis éppen 13 podcastot kínálnak (www.nytimes.com/ ref/multimedia/podcasts.html). Hasznos a címlapsztorikat szemléző Front Page vagy a vezető hír mögé néző Backstory. Ezek azonban leginkább csak kedvcsinálók. Komolyabb elmélyedést kínál a mintegy 75 perces TimesTalk, ahol a lap szerkesztői beszélgetnek meghívott vendégeikkel.
A hetilapos weboldalak is szívesen bővítik kínálatukat podcastokkal. A Busi­nessWeek a fiatal vezetők problémáitól az innováción át a vezérigazgató technológiába való „beavatásáig” 24 podcastot kínál hallgatóinak (www.businessweek.com/search/podcasting.htm). John Byrne főszerkesztő szerint a podcastok nem avulnak el olyan gyorsan, mint az írott cikkek. Miközben a két hétnél régebbi írások iránt rohamosan csökken az érdeklődés, a podcastok hetekig igen jól teljesítenek. Ennek is köszönhető, hogy ezeknek a műsoroknak a többsége eléri az egymillió (!) letöltést is.
Természetesen az Economist.com is rengeteg hangos anyagot kínál közönségének. A helyben történő hallgatás, a letöltés és a podcastfeliratkozás mellett itt arra is lehetőség van, hogy a műsorokat néhány kattintással akár saját weboldalunkba vagy blogunkba is ­be­építsük. A nyomtatott The Economist előfizetői az Economist.com oldaláról a teljes aktuális lapszám hangos változatát letölthetik. Az elsőre kissé furcsának tűnő kezdeményezést a közönség lelkesen fogadta. A visszajelzések szerint sokan vannak, akik korábban két-három cikk elolvasása után csak átfutották a lapot, most pedig vezetés közben „borítótól borítóig” végighallgatják az egészet.