Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Márciusban 15. születésnapját ünnepelte a Blikk. Szép évforduló, főleg annak tükrében, hogy a sajtószakma 1994-ben egy-két évet adott az új stílusú bulvárkiadványnak. A Blikk ma már nem is bulvárlapnak, inkább szórakoztató újságnak tartja magát. Arra pedig igazán büszkék a kiadóban, hogy a lap presztízse is jelentősen megnőtt.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A politikai intézményrendszerrel együtt Magyarország minden piaci szegmense átalakult 1990-ben, így a sajtópiac is. Új kiadványok, magazinok, napilapok jelentek meg, ezek egy része aztán hol megszűnt, hol pedig újjászületett. A sűrű változások időszakában jött létre a Blikk – amely a Ringier svájci sikerlapja, a Blick után kapta a nevét –, és másokkal ellentétben kiállta az idők próbáját: 2009. március elsején immár tizenötödik születésnapját ünnepelhette a jelenlegi, közel százfős stáb a vállalat vezetőivel együtt. Ebből az alkalomból a kiadó a március elsejei számba behúzva megjelentette a Blikk 1994-es legelső példányát.
A bulvárlappiacon 1994-ben akadt versenytárs bőven: ott volt a Kádár-rendszer „szocialista bulvárlapja”, az Esti Hírlap, az 1989-ben létrehozott Mai Nap, az 1990-ben indított Kurír és a Pesti Riport is. Hogy milyen reményekkel lépett erre a piacra a Ringier? Papp Gábor, a Blikk-csoport lapigazgatója szerint a vállalat akkor Kelet-Európa felé terjeszkedett, és a változó Magyarország remek táptalajnak tűnt egy, a meglévőktől jelentősen eltérő arcú bulvárlap meghonosítása számára.
A lapigazgató úgy véli, az első­ ­fő­szerkesztőnek, Tőke Péternek a debütáló szám­ban megjelent sorai adják vissza legpontosabban az akkori szándékokat. „Talán ön is egyetért velem abban, hogy rohanó, túlhajszolt korunkban egyszerűbb, világos magyar nyelven kell egymáshoz szólnunk, mellőzve az idegen szavakat, bonyolult, nyakatekert szószövevényeket, a »sorok mögött olvasást«. Mi, akárcsak ön, kimondjuk, amit gondolunk. Védjük a kisembert, s ha kell, a nyilvánosság erejét felhasználva fellépünk a hatalom arroganciájával szemben. Talán egyetért velem abban is, hogy az élet nem csak nehézségekből és szürke hétköznapokból áll. Épp ezért megkíséreljük nap nap után a tisztelt olvasók elé tárni az élet derűsebb oldalait. Hiszünk abban, hogy van elég öröm, boldogság és derű is, csak nem foglalkozunk vele eleget” – szólt a bevezető lényegi része.
„1994-ben a Mai Napnál, az első igazi magyar bulvárlapnál dolgoztam, és a Blikket úgy fogadtuk, mint egy ufót. A stílus, a túl nagy képek és a hozzájuk párosított túl rövid szövegek ugyanis szokatlanok voltak az akkori sajtóban – utalt Murányi Marcell, a Blikk jelenlegi, 2006 szeptemberétől hivatalban lévő főszerkesztője arra, hogy bizony a „svájci csoda” annak idején alaposan felkavarta a hazai nyomtatott lapok piacának életét. – Nem hittük, hogy hosszú életű lesz, pláne egy ilyen, idegen hangzású névvel.”
„Akkoriban a svájci szakemberek hónapokat töltöttek Magyarországon a lap előkészítésével, és az akkori Blick szerkezetének, layoutjának megfelelően dolgozták ki a magyar változatot – mondta Papp Gábor. – A piacra lépés óta voltak jelentős változások, momentumok: a kezdeti fekete-piros kísérőszínes kialakítású oldalak lassan teljesen színessé váltak, egyre több kép került be, más lett a lap mérete, megjelentek a különböző mellékletek és a nyereményjátékok, majd a Vasárnapi Blikk, és az ötvenezerről induló példányszám 2000-ben átlépte a százezres, 2003-ban a  kétszázezres határt, 2004-ben pedig elérte a máig csúcsnak tekinthető 256 ezres értéket. A Blikk egyértelműen a napilap- és azon belül is a bulvárlappiac vezetője lett. Az indulás óta azonban a legjelentősebb, leglátványosabb fordulópont a 2008 augusztusi volt. Ezt kétéves előkészítő munka előzte meg. Új lett a layout, a rovatszerkezet, a tipográfia, megváltoztak a mellékletek, a kommunikáció hangvétele. Hogy úgy mondjam, igazodtunk az olvasók elvárásaihoz, vagyis az újságnak szórakoztatnia is kell.”

Több mint bulvár
Ez a fajta pozicionálás a lapigazgató szerint sokkal inkább fedi a hazai valóságot, mint a bulvárlap meghatározás. Egy ­közelmúltban megjelent tanulmányból idézve mondta, hogy a bulvárlap alulról, az érzelmekre is hatva, a szeriőz (politikai) napilap pedig felülről, kizárólag az objektív tájékoztatást szem előtt tartva közelíti meg általában az adott témát.
„Az őshazákban, Angliában, Németországban érvényes definíciók szerint a bulvár közérdeklődésre számot tartó témákat dolgoz fel, jelenít meg közérthető nyelven. De a magyar bulvár gellert kapott, kicsúszott alóla a talaj, nem teljesen azt hozta, ami a feladata lett volna. A kifejezés egy kicsit pejoratívvá vált – magyarázta Papp Gábor. – Hogy hol vált el? Talán túl merész volt ez a stílus a megszokott politikai lapokhoz képest, nem volt hagyománya, nem volt mihez mérnie magát. Ráadásul a média egésze is megváltozott: 1990 előtt egy médium vagy nagyon magas kulturális értéket hordozott, vagy nagyon korlátozott tartalmat jelenített meg, ehhez képest 1990 után hirtelen kinyílt a világ, és ­mindent lehet alapon tényleg minden mindenhol megjelent. Így aztán lassan elvesztette a fenti értékrendjét a bulvárpiac. Mi több, a piac szereplői jobban figyeltek egymásra, mint magukra. Mi sokkal inkább egy közéleti napilap szeretnénk lenni, amely foglalkozik az emberek problémáival, segít eligazodni a politikai, gazdasági életben, és emellett igyekszik könnyedebb témákkal szórakoztatni is. Hát ezért is helytállóbb szerintem a szórakoztatás kifejezés.”
Murányi Marcell szerint a Blikk három éven keresztül nehezen találta meg a hangját, és ez az útkeresés egészen 1997–1998-ig, az országos kereskedelmi televíziók elindulásáig tartott. Úgy tartja, a ma is ismert harcias, erős, kemény, de egyben szórakoztató újság abban az időben formálódott ki, és ez az akkori főszerkesztő, Pallagi Ferenc érdeme. Murányi Marcell szerint egyben a tévécsatornák által létrehozott sztáripar is új, jelentős piacot teremtett, s ez jótékony hatással volt a színes lapokra is.
„Ez a sztáripar ma még az 1997-et követő kezdeti időszakhoz képest is jóval erősebb, és felgyorsult, sokkal durvább lett maga az élet is – utalt a mindennapok és a bulvársajtó változásaira egyaránt a főszerkesztő. – 2004 januárjában a Blikk címlapja, amikor egy, a pályán haldokló magyar focista sokkoló képét hozta, kiverte a biztosítékot, ­va­lószínű, hogy ez ma már nem okozna ­közfelháborodást. Magasabb lett a fogyasz­tók ingerküszöbe. Ez pedig annál nagyobb, minél több, az érdeklődésüket felkeltő médiumot tudnak elérni.”
Ehhez a vonalhoz kapcsolódva Papp Gábor kijelentette, lehet ugyan vádolni a Blikket – és általában a hasonló jellegű lapokat, kereskedelmi televíziókat – a magyarországi közízlés alakításával, ám az eladási, a nézettségi adatok és a különböző felmérések azt mutatják, hogy mégis van igény a színes stílusra. Mint megjegyezte, ma a Blikk 14 és 99 éves életkor között mindenkihez szól, az úgynevezett falusi kisemberhez és a városihoz, az alacsonyabban képzetthez és a nagyvárosi, budapesti értelmiséghez egyaránt. Ezt a Szonda Ipsos egy korábbi felmérésével igazolta: eszerint a Blikk napi olvasottsága több mint 1,1 millió fő, és ennek a 20 százaléka – vagyis 200 ezer személy – felsőfokú végzettségű.

Presztízse is növekedett
„Egyre inkább felértékelődött a Blikk, főleg a hangvétele miatt – szögezte le a lapigazgató. – Elég sokszor foglalkozik kiemelten a politikával, a gazdasági kérdésekkel kritikus hangnemben, ennek ellenére – vagy talán ezért – nyilatkoznak a lapnak elismert gazdasági szakemberek és politikusok is. A Blikk rendszeresen elsőként kap meghívót az állami-kormányzati eseményekre, ünnepségekre.” A főszerkesztő úgy véli, a lap négy-öt éve vált igazán fontos tényezővé a hazai sajtóban és a közéletben, ekkortól már
a politika szereplői is belátták, hogy amit a Blikk csinál, mond, az igenis fontos.
A szavakból sugárzik az elégedettség, ám Papp Gábor szerint nincs megállás. Már csak azért sem, mert – ahogy fogalmazott – ott, ahol volt már a példányszám 256 ezernél is, és ahol még messze nem használtak ki minden tartalékot, nem lehet a jelenlegi dicsőségnek, a piacvezető pozíciónak örülve hátradőlni a karosszékben. Sőt, az új kihívásokhoz kell a kiadványt igazítani.
„Meg kell találni az újság helyét a változó fogyasztói szokások világában, és ehhez az első lépéseket megtettük” – je­gyez­te meg, ám az üzleti titok körébe tartozó konkrétumok közlése helyett másként próbálta megfogalmazni ezeket: „A napilapban megjelenő információknak most más alapon kell nyugodniuk: a sportban például már nem csak az eredmény a lényeg, a háttér-, bennfentes és/vagy exkluzív információknak van nagyobb értéke.
Az alap­információ sok csatornán hozzáférhető, ám az fontosabb, hogy ezt a Blikk mikor, kinek, hogyan tálalja.”
Ehhez a koncepcióhoz, újfajta pozícióhoz igazodva 2009-re is nagy tervei vannak a Blikk-kel a Ringier Kiadónak. Papp Gábor annyit elárult, hogy a következő hónapokban lesznek olyan különböző akciók és nyereményjátékok, amelyektől a kiadó végső soron a 2007 óta apadó példányszám stagnálását vagy akár kismértékű növekedését várja. „A cél továbbra is az, hogy a hétköznapi átlagember életének részesei legyünk – mondta –, akinek nemcsak pletykahíreket közlünk, hanem tájékoztatjuk a munkalehetőségekről, hasznosítható tanácsokat adunk, megható, emberi történeteket mutatunk be, vagy éppen megmutatjuk, hogy a hazai napi politikában milyen belharcok dúlnak.”
De milyen lesz újabb tizenöt esztendő elteltével a Blikk? Murányi Marcellnek ­határozott elképzelései vannak a jövőről: „A papíralapú Blikk létezni fog, a Blikk ­olvasója ugyanakkor elsősorban az inter­neten fogja fogyasztani a híreket. Mondom ezt arra alapozva, hogy a Blikk.hu látogatottsága már most négyszeresére nőtt. A nyomtatott lap pedig akkor tudja megőrizni a súlyát, ha még inkább szakmai alapon működik, ha még alaposabban körbejárt témák szerepelnek benne.”