Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Sajátos rekordot döntött meg március közepén a Magyar Televízió: a sorrendben ötödik pályázaton sem sikerült betölteni az intézmény jó egy esztendeje üres elnöki posztját. A kérdés csak az, minek kell történnie ahhoz, hogy végre megoldódjon a patthelyzet.

Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu

Bejött a papírforma – summázta több tévékurátor egyből az ülés után, mi is történt március 11-én, amikor alig két hónap után másodszor is visszadobták a pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség személyi javaslatát a civil küldöttekkel kiegészült körben. (A kuratóriumi erőviszonyokról lásd Királycsinálók című keretes írásunkat.) Többen egyből hozzá is tették: nem kellett volna ugyanazt az aspiránst támogatnia a kormányoldalnak, akiből a civilek az előző futamban köszönettel, de nem kértek. Különösen, hogy míg az elnökségi döntéshozatalkor kiválóan nyomon követhető, ki hogyan voksolt, a nagykuratórium titkosan hozza meg döntését – tág teret biztosítva az összeesküvés-elméletek kedvelőinek.

Újratöltve
A jelölt ismét az a Sztaricskai Tamás volt, akit január 11-én már egyszer leszavaztak, mégpedig pontról pontra egyező forgatókönyv szerint: a hét szocialista és a két szabad demokrata delegált – az MDF-es taggal megtámogatva – éppen garantálni tudta a jelöléshez szükséges számú voksot. Pár óra múlva azonban ismét beteljesedett az előterjesztés sorsa: most tizenheten – az előző körbelinél is eggyel kevesebben – álltak melléje, azaz pont hét szavazat hiányzott a győzelemhez.
Kuratóriumi körökből származó értesülés szerint már egykori támogatói is hajlanak arra, hogy bármilyen sikeres pályát is mondhat magáénak az egykor a gyorsétteremiparban, a mobilkommunikációs ágazatban és egy nagy nemzetközi banknál is menedzserkedő aspiráns, itt vajmi kevés esélye van a sikerre. Sztaricskai Tamás az ismételt fiaskó után csak annyit mondott a terem előtt várakozó újságíróknak: korai még a kérdés, hogy vállal-e egy újabb menetet.
A jelek szerint tehát semmiféle előrehaladást nem jelent, hogy a kurátorok mind tovább jutnak az elnökválasztás lépéseinek sorában. Tavaly februárban, az első kiírás bírálata idején neki sem fogtak a jelöltállításnak, mivel az ellenzéki delegáltak előre jelezték, hogy egyik pályázót sem látják támogathatónak, nélkülük pedig nem lett volna meg a kétharmados többség. A voksolni hajlandók így inkább újabb pályázat kiírása mellett döntöttek. Akkor még nem tudhatták, hogy ennek eredménye a következő menetre is befagyasztja a frontokat. Előbb kilenc, pár hónappal később hét szavazatot szerzett Székely Ferenc, míg a Fidesz és a KDNP jó előre nyilvánvalóvá tette, hogy egy belsős pályázót, Havasi Jánost támogatják. A Székelytől „elcsalinkázott” két – szabad demokrata – voksot Baló György kapta, a szocialista küldöttek ugyanakkor egytől egyig Székely Ferenc mellé álltak mind a két menetben. (A rendszeresen pályázókról lásd Arány­csapat című keretes írásunkat.)
Ezen a helyzeten változtatott a semmiből a médiaporondra lépő Sztaricskai Tamás, akinek (hivatalos közlésük szerint) sem előéletét, sem bemutatkozó anyagát nem tartották elég meggyőzőnek az ellenzéki delegáltak.

Adathiány
Tény, hogy az ingatag helyzetű közmédium élére pályázó Sztaricskai a januári ülés jegyzőkönyve szerint nem mondott túl sok konkrétumot arról, mi is kerülne elnökké választása után a képernyőre. Testületi tagok közlése szerint a márciusi meghallgatás sem hozott túl sok újdonságot. Azt az aspiráns elsőre elismerte, hogy nem tévés szakember, hozzátéve, „a televíziót és a tartalmat szakembereknek kell megcsinálniuk. Ezek­nek a szakembereknek viszont ­lehe­tőséget kell adni arra, hogy jól és lehetőleg a legtöbbet tudják kihozni magukból, és az én feladatomnak azt látom, hogy a működéshez szükséges erőforrásokat és lehetőségeket meg tudjam teremteni rövid, illetve hosszú távon ezeknek a szakembereknek.”
A dolog mikéntjéről egyebek mellett azt tudhatták meg a jelenlévők, hogy elsősorban a működési költségekben lát még tartalékokat. Például oly módon, hogy átszabná a nagyobbik köztévé „viszonylag lapos” vállalati struktúráját. Hiszen az túl sok területet rendel közvetlenül az elnök és az alelnök alá – márpedig tucatnál is több reszortot nem lehet alaposan felügyelni. A helyzetet az is egyszerűbbé teheti, hogy szavaiból egy jóval karcsúbb szervezet látszik ­kibontakozni: minimális célkitűzésnek nevezte ugyanis, hogy megfordítsa a működésre és a műsorokra fordított össze­gek – most 60:40 százalékos – arányát, s hosszabb távon 80 százalékhoz közelítse az utóbbi mutatót.

Részlegfizetés
Hogy melyik területet érintették volna a visszafogások, az egyelőre nem világos, ahogy az sem, kit szemelt ki Sztaricskai alelnöknek. Testületi tagok az esélyesek között említik Székely Ferencet éppúgy, mint az egykor szintén köztévés Szabó Stein Imrét, de többen állítják, hogy a konstrukció részese volna Baló György is, aki szintén rendszeres tagja a pályázói csapatnak.
Az mindenesetre világosan látszik, hogy a kuratórium nem venné jó néven, ha nekilátnának a hírterület kiszervezésének: sem egyes műsorok, sem további körzeti stúdiók külső kézbe adása nem számíthat többségi támogatásra. Még akkor sem, ha egy év eleji belső tanulmány már azzal foglalkozott, hogyan faktoráltathatna 2009-es és 2010-es bevételeket a cég, hogy télre ne maradjon források nélkül.
A hírterület azért is kényes pont, mert manapság talán ez az MTV koronaékszere és titkos fegyvere. Még akkor is, ha az ORTT egyik tisztviselőjének szavaiból az vehető ki, hogy az MTV híradói – erőszaktartalmuk alapján – inkább a kereskedelmi versenytársak hírműsoraihoz hasonlítanak, és nem a közszolgálathoz állnak közel. Nem tudni, ennek köszönhető-e, de az MTV szakértői által ismertetett adatok alapján az év első két hónapjában valamelyest javultak a nézettségi mutatók. Nagy kérdés, hogy mindezek alapján melyik irányba indul el a Magyar Televízió. Az infotainment felé tolja el műsorait, vagy visszavesz egy kicsit a vérből és az ütlegekből?

Leszakadófázis
A ki tudja, meddig húzódó interregnum legnagyobb veszélye, hogy olyan időszakban bénítja a köztévét, amikor a társaság jövőjét jelentős mértékben meghatározó döntéseket kellene meghozni. Június végéig az MTV kiköltözik a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotából, és már minden műsor az új, óbudai gyártóbázison készül. Az első látásra örömhírnek ható információt azonban árnyalja egy-két, nem is teljesen mellékes körülmény.
Például az, hogy manapság négy-ötszáz fővel több embert foglalkoztat a társaság, mint ahányan beférnek a 21. századi igényeknek megfelelő új ingatlanba. Elbocsátásokra lenne hát szükség, mert még a vidéki stúdiók munkatársait nem számítva is több lehet az eszkimó, mint a fóka. Választott elnök híján pedig kérdéses, ki és milyen felhatalmazással kezdi szélnek ereszteni a „felesleget”, vagy dönt úgy, hogy kicsit összébb tolják inkább az íróasztalokat. Más kérdés, hogyan húzhatná szorosabbra a nadrágszíjat az amúgy is kiéheztetett MTV, hiszen ha elbocsátanak, nemigen lesz, aki műsort készítsen. Ráadásul egy valamirevaló elnöki pályázat szinte elképzelhetetlen új csatorna nélkül, így ha lesz új vezető, az minden bizonnyal bővítené az adók számát. Akárcsak Rudi Zoltán, aki kezdetben hír-, sport-, nosztalgia- és kulturális csatornát is ígért – amelyek közül egy sem indult el, hacsak a legutóbbinak nem fogadjuk el az erősen áthangszerelt M2-t.

Kőbalta és laptop
Mindeközben jószerével nem tudni, milyen eszközparkkal fog dolgozni a következő esztendőkben a köztévé. Rudi Zoltán teljes joggal rendezett öt éve „múzeumi sétát” a Szabadság téri székházban, azt mutatva be plasztikusan, milyen – évtizedes, rég elavult, nullára írt – eszközök sokasága sorjázik az épületben, amely nem tévészékháznak épült, és alkalmatlan is erre a funkcióra. Idén február közepén pedig eredménytelenül zárult az óbudai gyártóbázis eszközbeszerzési tendere, miután a végső futamban nem érkezett érvényes ajánlat.
Az elnök hivatali idejének vége felé, 2007 decemberének közepén kiírt, hat-nyolc milliárdos pályázaton négyen indultak. Csakhogy hármuk ajánlatát érvénytelennek nyilvánították, így csupán a Navigator Informatika Zrt., a Penna-Média Kft. és a Pro-Tech Stúdió Kft. alkotta konzorcium vette ezt az akadályt. Ekkor kezdődött egy sajátos versenyfutás, amelynek központi kérdése az volt, meg tud-e felelni a versenyben maradt pályázó a menet közben többször is változtatott MTV-s igényeknek. A köztévé annyit közölt: azt a tájékoztatást kapta, hogy a konzorcium nem képes az elvárt módon finanszírozni a projektet. Ez annyit jelent, hogy a pályázó a gazdasági válság kellős közepén nem tudta felvállalni a halasztott fizetést. Miközben tévés szakemberek pár hónappal korábban még éppen arról beszéltek: akár százmilliókkal is olcsóbbá teheti a beruházást, hogy a krízis miatt szűkül a kereslet az efféle termékek iránt.
Egyetlen megoldásnak így egy – legfeljebb nettó 1,2 milliárdos értékre kiírt – minimáltender maradt, amelyben öten vannak versenyben. A menedzsment reményei szerint április közepére lezáruló közbeszerzéssel így elkerülhető, hogy továbbra is a tévés szemmel kőkorszakinak számító megoldásokkal kelljen operálniuk a munkatársaknak. A tavaly ősz óta lépésről lépésre elfoglalt óbudai gyártóbázis udvarára ugyanis akkor beállítottak egy közvetítőkocsit, és azzal továbbítják a kimenő jelet.