Portré

2009. 5-6. szám

"A sajtó van annyira erős, hogy érdemes legyen megmutatnia magát"

Fári István, a Galenus Kiadó ügyvezető igazgatója

Családi indíttatásból lettem katona. A Honvédelmi Minisztériumban dolgozó apám oda vezényelt…
Akkoriban a hadsereg nagy súlyt fektetett a kulturális nevelőmunkára. Rengeteg hátrányos helyzetű fiatal sorkatonaként jutott el először színházba. Pezsgő klubélet folyt, vetélkedőket, ki mit tudot rendeztünk.
Háromszor léptettek elő soron kívül, 36 évesen már őrnagy voltam. Számtalan esemény szervezésében vettem részt, sok tehetséges fiatallal találkoztam az amatőr kulturális mozgalomban, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy együtt zsűrizhettem például Vásárhelyi Pali bácsival, Novák Tatával, Böjte Jóskával, sőt Nemeskürty Istvánnal közösen szerepelhettem egy élő rádióadásban. Sajnálom, hogy a rendszerváltás után szétverték ezt a kulturális hálózatot, előtte a fiatalok közösségbe tudtak járni, nem az utcára mentek lődörögni. Sokat gondolkodtam, mielőtt elhagytam a hadsereget. Ez egy zárt világ, aki oda bekerült, azt óvta, védte, annak biztonságot adott.
A rendszerváltásig Hegyeshalomra sem juthattam el, nemhogy Bécsbe. Első utamon a Kärtnerstrasse melletti gyógyszertárban egy véletlen folytán találkoztam Bánó József gyógyszerésszel, s tőle hoztam Magyarországra gyógynövényeket. Nem sokkal később ebből született meg a Fahrvitex Kft. Így kerültem először kapcsolatba a gyógyszerészszakmával. 1991-ben részt vettem annak első hazai kongresszusán, ahol sok ismeretséget kötöttem.
Mivel korábban nem utazhattam a Lajtán túlra, igyekeztem pótolni az elveszett éveket. Németországban egy kiállításon megpillantottam egy újságot Apotheken Umschau címmel. Fogyasztói lap, amelyet a gyógyszerész megvesz a ­ki­adótól, és ingyen ad a vevőinek. Nagyon megtetszett, gondoltam, itthon is megcsinálhatnánk. Végigkilincseltük a hazai szakmát, de senkit nem érdekelt. Végül Bánó József segített osztrák befektetőket találni, akik a mi unszolásunkra a Magyar Gyógyszerészi Kamarát is bevették az üzletbe. Nagyon sikeres lett a lap, és hamar elérte a százezres példányszámot.
De az osztrák tulajdonosokkal sok mindenben nem találtuk a közös hangot.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége részvételével új lapot indítottunk Patika Magazin címmel, amelynek kiadójában, a Galenusban a menedzsment is tulajdonos lett. Amikor kiküldtük az első levelet az új lapról a gyógyszerészeknek, annyi megrendelést jött faxon, hogy alig tudtunk a papíroktól bemenni a lakásba. Mellénk állt a szakma, és ez nagy erőt adott.
A Patika Magazin már tíz évvel ezelőtt is a legolvasottabb sajtótermékek közé tartozott, s a Nemzeti Médiaanalízis szerint hat éve folyamatosan a legolvasottabb havilap. Később több új kiadványt is útjára bocsátottunk, beindítottuk a távoktatást a gyógyszerészeknek és az asszisztenseknek. Európában egyedülálló a Gyógyszerészet-történet című folyóiratunk. Itt nem tolonganak a hirdetők, drága, de a szakma fenntartja. Egy 800 éves hivatást dokumentálunk, őrizzük a hagyományait.
A kiadó mellett csináltunk egy múzeumot is, amely az Orvostörténeti Múzeum letéti gyűjteménye. Mindig szólnak, ha valamilyen értékes tárgyat árvereznek, hogy ne kerüljön külföldre.
Egyszer már tagja voltunk a Magyar Lapkiadók Egyesületének, de kiléptünk. Néhány esztendeje tértünk vissza, úgy éreztem, a szövetségben komoly szakmai munka folyik, és személy szerint magam is akartam tenni valamit mindehhez.
Mint könyvkiadó évek óta részt veszünk a Könyvfesztiválon. Egy MLE-közgyűlésen felvetettem, hogy újra kellene indítani a Sajtófesztivált. A sajtó van annyira erős, hogy érdemes legyen megmutatnia magát. Ahhoz, hogy egy rendezvény beérjen, időre van szükség. Két éve indultunk el, a tavalyi fesztivál már sokkal jobb lett, s remélem, idén még színvonalasabb eseménnyel lépünk az olvasók elé. A kiadók 89 millió forintnyi felületet adtak promócióra, és az egyik szponzorunk révén lesz televíziós megjelenésünk is. A rendezvény legnagyobb támogatói megmaradtak, és újabbakat is sikerült megnyernünk.
Munkám mellett leginkább a szép tárgyak érdekelnek. Régiségeket gyűjtök, kedvencem az art deco stílus, különösen az 1920–1930-as évek időszaka. Nemrég megszereztem a műtárgybecsüs végzettséget, s idén leteszem a festmény­becsüsvizsgát is. Drága szenvedély, minden megtakarított pénzemet szép ­tárgyakra költöm. Sok időt töltök az Ecserin, a Petőfi Csarnokban, a Falk Miksa utcában. Szeretek alkudozni, beszélgetni, ez szórakoztat és kikapcsol. Amikor tehetem, sportolok is, kedvencem a nordic walking, amit legszívesebben Ausztriában, ­Tirolban űzök.
A mi generációnk már más, mint nagyapáink voltak ötvenévesen. Ők akkor öregnek számítottak, mi viszont ebben a korban is fiatalnak érezzük magunkat. Ma is szeretek új dolgokba belefogni. Egyszer mindenképpen nyitok egy saját galériát.


Fári István a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán szerzett híradás-technikai üzemmérnök oklevelet 1977-ben. A hadseregben több mint egy évtizedig folytatott kulturális szervezőmunkát. E mellett elvégezte a ELTE történelem–népművelés szakát, ahol 1984-ben diplomázott. A Honvédelmi Minisztériumból 1990-ben távozott. Orvos feleségével gyógynövényeket kezdett importálni. A cég hamar sikeres lett. Később német mintára, de osztrák partnerekkel indították el a Patika Tükör című kiadványt. A tulajdonosi kör nézeteltérései miatt az együttműködés 1996-ban megszakadt, és Fári István – főszerkesztő kollégájával – új lapot indított Patika Magazin címmel, mely hamarosan toplistás helyezést ért el a legolvasottabb havi magazinok között. Fári István 2001-ben harmadik diplomáját is megszerezte, miután a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen elvégezte a hároméves kiadóimenedzsment-kurzust. Két évvel ezelőtt ő vetette fel, hogy az MLE tartsa meg újra a Sajtófesztivált. Az ötletet a kiadók megszavazták, a Galenus idén májusban már a harmadikat rendezi. Fári István munka után egy zuglói kertes házba megy haza, ahol nem szakmabeli élettársa várja. Az első házasságából származó két lánya már nem él vele. Az idősebbik a Galenus munkatársa, ­mi­közben MBA-diplomáján dolgozik, a kisebbik negyedéves gyógyszerészhallgató.