Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

A 2008-as amerikai elnökválasztásnak Barack Obama ­mellett egy másik győztese is volt: Arianna Huffington.
Az általa alapított és vezetett, a nevét is viselő online lap a választási kampányt követve vált az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb, rengeteget hivatkozott hírforrásává.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Nehéz elhinni, de a The Huffington Post (röviden HuffPost vagy HuffPo) alig múlt négyéves. A webhely olyan időszakban indult, amikor a legtöbb szakértő úgy látta, hogy még a masszív (hagyományos) médiahátérrel rendelkező site-ok működése is problematikus, a „tisztán” online kiadványoké pedig egyenesen megoldatlan. Persze ezek a szakértői vélemények nem vették figyelembe, hogy Arianna Huffington megállíthatatlan.
A Görögországban 59 évvel ezelőtt született Arianna Stassinopoulos 16 éves korában került Nagy-Britanniába, ahol többek közt a patinás Cambridge-i Egyetemen tanult. Pályafutása elején inkább művészeti témákkal foglalkozott, később még számos műfajban ért el sikereket, a politika felé is tett egy rövid kitérőt, hogy aztán lapalapító főszerkesztőként és politikai esszék szerzőjeként érjen a csúcsra.
Hasonlóan változatos volt az az ideológiai út, amelyet Huffington az évek során bejárt. A demokrata start után harcos republikánussá vált, 2003-ban független jelöltként indult a kaliforniai időközi választásokon, majd az Obama-kampányt teljes mellszélességgel támogató liberális demokrata kiadvánnyal került ismét a figyelem középpontjába.

Csak egy bloggyűjtő
A The Huffington Post eredetileg a republikánus Drudge Report demokrata mása kívánt lenni. Az 1996-ban életre hívott Drudge Report semmiféle önálló anyagot nem tartalmaz, kizárólag más oldalakra mutató címek és linkek találhatók rajta. Az emberek láthatóan szívesen veszik, ha valaki helyettük megszűri, csoportosítja az információkat – az angol nyelvű sajtó áttekintése nem egyszerű feladat –, így a Drudge Report hamar népszerűvé vált. (Egyebek mellett itt bukkant fel először a Lewinsky-ügy, innen vette át a Newsweek, majd az egész világsajtó.)
A The Huffington Post 2005-ös alapításakor tehát Arianna Huffington is egy hasonló, de baloldali (demokrata) beállítottságú linkgyűjtőben gondolkodott. A mintakép Drudge Report indulása óta azonban sokat változott a világ. A start idején, 2005-ben mindenki a blogokról, a „hivatalos” hírek kommentálásáról beszélt. Huffington tehát úgy döntött, a politikában, a médiában és a filmiparban dolgozó ismerőseit (jó sokan vannak) hívja meg, hogy kezdjenek nála blogot írni. Csaknem 250 név jött össze, köztük olyanok, mint Norman Mailer, David Mamet, Warren Beatty, Diane Keaton, Walter Cronkite, Gwyneth Paltrow, Harold Evans vagy Tina Brown.
„Blogmédiával” – blogokra alapozott online kiadvánnyal – persze mások is próbálkoztak. Jason Calacanis (egy másik amerikai görög) Weblogs, Inc.-je vagy a hajdani budapesti Financial Times-tudósító, Nick Denton Gawker Media nevű vállalkozása alatt működő tematikus blogok azonban egészen más stratégiával működtek, mint az induló HuffPo. Míg ugyanis azok tehetséges, de a nagyközönség számára ismeretlen (vagyis olcsón megvásárolható) bloggerek hangjának „felerősítésével” próbálkoztak, Arianna Huffington csupa olyan hírességet szólaltatott meg, akik korábban sem panaszkodhattak arra, hogy nem figyelnek rájuk.
Az „objektív sajtóhoz” és a légből kapott híreket tálaló bulvárkiadványokhoz szokott olvasók rendkívül jól fogadták az új webhelyet, ahol közvetlenül, minden áttétel nélkül olvashatták az ismert emberek, hírességék személyes hangú megnyilatkozásait.
A „nagy nevek” és a közéjük vegyített profi, de kevésbé ismert szerzők blogbejegyzései gyors ütemben növelték a The Huffington Post ismertségét és népszerűségét. (Természetesen az is jót tett az ismertségnek, hogy a harcos szókimondásáról elhíresült, igen karakteres Arianna asszony rendszeresen szerepelt és szerepel a mai napig a nagy nézettségű televíziós vitaműsorokban.)
A sztárbloggerek bevetése mellett a HuffPo másik sikeres húzása a partnerekkel való tartalommegosztás. Saját anyagaikat olyan ismert kiadványoknak adták át, mint a Rolling Stone, a Variety és a Yahoo!, viszonzásul pedig nem pénzt, hanem színvonalas, érdekes anyagokat kaptak.

Használd a másét
A The Huffington Post nyitóoldalára látogatva meglepően gazdag tartalmi kínálattal találjuk magunkat szembe. Csak némi kattintgatás után derül ki, hogy az ígéretes címek egy része nem saját anyagokra, hanem a legismertebb kiadványok (The New York Times, The Washington Post, The Wall Street Journal stb.) cikkeire vezetnek.
A HuffPo ügyesen továbbfejlesztette elődje és példaképe, a Drudge Report módszereit. Míg utóbbi csak egyszerű, közvetlenül az eredeti forrásra mutató linkeket alkalmazott, a The Huffington Post beiktatott egy köztes (saját) oldalt is. Itt a látogatók megtalálhatják és az eredeti írás elérése előtt elolvashatják annak összefoglalóját, illetve kommentárokat fűzhetnek a témához. A ravasz megoldás révén a HuffPo újabb kattintásokat nyer (a hirdetők számára még mindig a klikkelések száma a lényeg), és közben „eltéríti”, magához szippantja az olvasói véleményeket is.
Arianna Huffington ambíciója persze nagyobb volt annál, mint hogy egy kizárólag „kölcsönzött” anyagokra alapozott webhelyet építsen. A kifelé mutató linkeket, a meghívott ismert személyiségek blogbejegyzéseit és saját cikkeiket a kezdetektől rendkívül ügyesen keveri. Míg azonban eleinte a linkkel hivatkozott és a tartalommegosztási egyezmények révén kapott anyagok voltak túlsúlyban, mára megváltozott ez az arány.

Jön a pénz
Nem hinném, hogy a weboldal létrehozásakor Arianna Huffington és a társalapító Kenneth Lerer, az AOL Time Warner korábbi ügyvezető alelnöke a rokonságtól kalapozta volna össze az induló tőkét. (Mellesleg Arianna asszony 1997-es válásakor korábbi férjétől, Michael Huffingtontól a névhasználat mellett tekintélyes összeget is kapott.) Nem sokkal a start után a SoftBank Capital máris fantáziát látott a vállalkozásban, amit ötmillió dollárnyi befektetéssel fejezett ki. A követező években a The Huffington Post több kisebb tőkeinjekciót kapott, amit a folyamatos fejlesztésekre költöttek.
Az invesztált szellemi energia és a fejlesztések nem maradtak eredmény nélkül: a kiadvány havi egyedi látogatóinak száma már a negyedik születésnap előtt meghaladta a kilencmilliót. Ezzel jóval felülmúlta a kilencévnyi előnnyel rendelkező korábbi példakép, a Drudge Report 3,4 milliós látogatószámát.

Több lábon állni
A siker egyik oka kétségkívül az, hogy a The Huffington Postot a legjobb pillanatban, az elnökválasztási kampány indulása előtt hívták életre. A politikában és a médiában egyaránt otthonosan mozgó Arianna Huffington a kampány hónapjaiban olyan „vendégszerzőket” tudott megnyerni, mint Barack Obama vagy Hillary Clinton.
A politikus sztárok szerepeltetése mellett nyitottak a „civil újságírók” felé is. A pro-am (profik és amatőrök együttműködésén alapuló) újságírás egyik legismertebb szakértőjével, Jay Rosen professzorral és az általa vezetett NewsAssignment.Net projekttel közösen létrehozták az OffTheBus „rovatot”. Ennek keretében a közreműködő önkéntesek a választási kampány olyan mozzanatairól tudósítottak, amelyek rendszerint nem férnek bele a hivatásos újságírók anyagaiba.
Az OffTheBus nemcsak sok új olvasót, de szép szakmai sikert is hozott. Ebben egyébként sem volt hiány: a HuffPo 2006-ban és 2007-ben is elnyerte a legjobb politika blogért járó díjat, a Time magazin beválasztotta a legjobb 25 blog közé, a The Observer pedig egyenesen a világ legbefolyásosabb blogjának minősítette. (Érdekes, hogy a The Huffington Postot még mindig a blog skatulyába próbálják begyömöszölni, miközben már régen kinőtte azt.)
A demokrata elkötelezettségét egyáltalán nem leplező, Obama mellett kiálló webes kiadványnak tagadhatatlanul jót tett a demokraták elsöpró győzelme. Ennek ellenére valószínű, hogy nem politikai, hanem üzleti megfontolások áltak a 2008. novemberi 15 millió dolláros újabb befektetői csomag érkezése mögött.

Fordított építkezés
Miközben a hagyományos média blogokkal, videókkal és külsős linkekkel egészíti ki tartalmát, a The Huffington Post éppen fordított módon építkezik. A befektetőktől kapott milliókat arra használja fel, hogy újabb és újabb, a vezető lapoknál nevet szerzett újságírókat igazoljon le. Nincs nehéz dolga, a HuffPo ma már nemcsak a közönség, de az újságírók számára is a legvonzóbb nevek közé tartozik. Új, követhető modell a válságban levő média számára? Sokan próbálják utánozni, de egyelőre úgy néz ki, hogy Arianna Huffington klónozása nélkül nem megy.