Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Associated Press, AP – néhány éve még az egyik legerősebb médiamárka volt. Lehet, hogy néhány év múlva már senki sem fog emlékezni rá? Alkalmazkodni vagy meghalni. Ez a mondás nagyon érvényes a hírügynökség-óriásra.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

AP. Nincs újságolvasó, aki ne ismerné ezt a rövidítést. Cikkek mellett, képek alatt naponta láthatjuk ezt a két betűt. A 163 éves hírügynökség a világsajtó egyik meghatározó intézménye. Mostanában azonban egyre inkább egy új kontextusban találkozhatunk a nevével. Az AP ugyanis az egyik élharcosa a hírgyűjtők, a bloggerek, egyáltalán, az internetes hírterjesztés elleni mozgalmaknak.

A régi szép idők
Az AP vezetőinek idegessége érthető. Egyre inkább felbomlani látszik az a rendszer, amely nagyon sokáig kitűnően működött. Az első hírügynökségek még a 19. században alakultak, de a centralizált hírgyárak a múlt században élték virágkorukat. Az újságok, a rádiók, majd a tévék információigénye egyre nőtt, a legtöbb szerkesztőség saját forrásokból nem tudott ezzel lépést tartani. A központosított hírszerzés, hírgyűjtés, hírszerkesztés rengeteg tartalmat biztosított a szerkesztőségeknek, és kiterjesztette azok hatókörét. (A hírügynökégek révén még a kisebb szerkesztőségek is olyan anyagokhoz juthattak, amelyekre saját erőből soha nem lett volna lehetőségük szert tenni.)
Az 1846-ban alapított Associated Press kicsit „más, mint a többi” hírügynökség. Nem üzleti vállalkozásként, nem is közszolgálati intézményként (mint például az itthoni MTI) jött létre, hanem amerikai lapkiadók közös, szövetkezeti tulajdonként alapították. Elsődleges célja az volt, hogy hírekkel, cikkekkel lássa el az alapítók szerkesztőségeit. (Más hírügynökségekhez hasonlóan az AP nem csak ad, hanem vesz is. Anyagokat vesz át a vele szerződésben lévő lapoktól is, és híráramába e cikkeket is bekapcsolja.) Az évek során a tagok száma jelentősen megnövekedett, az AP üzleti tevékenysége pedig kiterjedt a tulajdonosi körön kívülre is.
Az Associated Press méretét, hatását jó érzékelteti néhány adat: Csak az Egyesült Államokon belül 1700 napi- és hetilapot szolgálnak ki hírekkel. 5000 rádió- és tévéállomás vesz át AP-híreket. 121 országban – köztük természetesen Magyarországon – használnak a szerkesztőségek AP-anyagokat.
A hírügynökség 97 országban 243 tudósítóirodát tart fenn, s világszerte 4100 szerkesztőségi, kommunikációs feladatot ellátó és adminisztratív munkát végző alkalmazottat foglalkoztat. Az elmúlt évtizedekben a munkatársai 49 Pulitzer-díjat nyertek, ebből harmincat fotó kategóriában. (Az adatok 2007-ből valók, az AP ezeket azóta nem frissítette. Talán nem is véletlenül.)

Két kattintásra a világ
Az internet előtti világban egy hírügynökségnek csak a többi hírügynökség volt a konkurense. A tudósítói hálózat kialakításának és fenntartásának költsége, a drága infrastruktúra (telex, műhold, adatbázisok) eleve megakadályozta, hogy túl sokan lépjenek be a piacra, mérsékelt volt a verseny, ritkán változtak a játékosok.
Az internet megjelenése és elterjedése mindent átszabott. Az ezredfordulóra minden fontosabb újság a világhálóra került, saját online felületet hoztak létre a rádiók és a televízók, közben számos „tisztán webes” tartalomszolgáltató is alakult. Az internetre kerülő tartalmak talán legfontosabb sajátossága, hogy 99 százalékuk ingyenes, és két kattintással szinte minden elérhető.
Az Associated Press egyszerre lett nyertese és vesztese ennek a folyamatnak. Tartalombeszállító partnerként ott van a két vezető online hírszolgáltató, a Yahoo! és az MSN oldalain, folyamatosan harcban áll ugyanakkor a tartalmait (szerinte) nem jogszerűen használó híraggregátorokkal, bloggerekkel, de leginkább a Google Newszal.
A Google News az összegyűjtött hírek címét és első néhány mondatát jeleníti csak meg. Akit valóban érdekelnek ezek a hírek, az átkattint a forrásukra. A Google tehát nem tulajdonítja el mások anyagait, hanem ellenkezőleg, éppen forgalmat generál, látogatókat szállít a médiaoldalakra. Az Associated Press esetében akad azonban egy komoly bökkenő: a hírügynökségnek – ellentétben például a Reuters ügynökséggel – nincs olyan saját felülete, amelyen maga is megjelenítené híreit. Nincsenek tehát olyan oldalak, ahova a Google News közvetlenül irányíthatna forgalmat.
A hírügynökség és a hírgyűjtő között komoly feszültség alakult ki, mire sikerült átmeneti megoldást találni. A 2007 nyarán kötött megállapodás szerint a Google News saját felületén külön aloldalt hozott létre az AP – és még további három, korábban a Google Newszal hadilábon álló ügynökség, a francia Agence France-Presse (AFP), a brit Press Association és a kanadai The Canadian Press – híreinek.
Miközben a hírügynökség vezetői fellélegezhettek az egyezség megkötése után, az AP tulajdonosi körét képező „szövetkezeti tagok” úgy érezhették, hogy saját cégük saját pénzükön új versenytársat teremtett számukra. Azzal ugyanis, hogy a Google önálló oldalt alakított ki az AP számára, csökkentette a Google Newsról az AP híreit közlő lapokra irányított forgalmat.

A CNN közbeszól
Éppen mire megnyugodtak volna a kedélyek, újabb baljós hírek érkeztek: 2008 őszén terjedni kezdett az értesülés, hogy a CNN saját hírügynökség építésén dolgozik. A CNN már korábban felmondta Reuters-előfizetését, úgy döntött, hogy képes saját magát ellátni hírekkel. (Mind tudósítói hálózattal, mind pedig a szükséges infrastruktúrával rendelkeznek.) Ezt az önellátást kívánták üzleti szolgáltatássá fejleszteni. Érthető, ha az AP vezetői megijedtek, hogy az árszintjük alá belőtt árakkal ügyfeleket csábítanak el tőlük.
A CNN Wire ugyan azóta sem indult be igazán, de a tesztüzem is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az AP korábbi pozícióját meggyengítse. A hírügynökség eddigi előfizetői közül sokakban felmerült, hogy lehetséges élet az AP-n kívül is.
Úgy látszik, mintha Tom Curley elnök-vezérigazgatónak és az Associted Press többi stratégájának továbbra sem lenne világos, hogy már nem a megszokott, régi pályán, a jól ismert partnerekkel játszanak. Mintha azt gondolnák, hogy csak a játékba bekiabáló vagy a pályára berohanó renitensek rontják el a játékot. Most tehát az ő megregulázásukra kezdtek új offenzívába.

Linkelni tilos!
Az új jelszó a fair use, vagyis az AP anyagainak tisztességes használata. Szerintük ebbe nemcsak a jogosulatlan másolás, de a hivatkozás (linkelés) sem fér bele. Fizessen, aki az AP híreire mutató linket készít. Mivel a web népe nem hallgat a szép szóra, az anyagait (és a profitját) féltő hírügynökség kénytelen keményebb eszközökhöz fordulni. Ígéretük szerint olyan láthatatlan digitális vízjeggyel szerelik fel oldalaikat, amelyek segítségével pontosan követhető minden linkelés. Az automatikusan beérkező értesítések után az AP-nek nincs is más dolga, mint kiállítania és kiküldenie a számlát.
Mindezzel csak egy baj van. A hasonló elven működő DRM- (digitális szerzőijog-kezelő) rendszerekkel a zeneiparban is évek óta kísérleteznek, de ezek általában több kárral jártak, mint amennyi hasznot hajtottak. Félő, hogy a fair use bevezetésével nemcsak az AP, hanem az AP híreit használó online lapok is elveszítik olvasóikat. A hírekre mutató linkek nélkül az Associated Press anyagi kikerülnek a normális információs térből, drámaian visszaeshet az olvasottságuk. (Az információk persze nem vesznek el, az AP-nél a webet sokkal jobban értő Reuters máris bejelentette, hogy kész az öngyilkos versenytárs helyébe lépni.)
Az Associated Press példája jól mutatja, még a legnagyobb médiaszereplők közt is akadnak, akik azt hiszik, hogy az internet csak egy újabb hírcsatorna, amely mellett a 20. században megszokott módon tovább élhet a hagyományos média. Valójában a világháló máris tökéletesen átalakította a médiát, ezért semmi sem folytatódhat úgy, mint ha mi sem történt volna. Különösen nehéz helyzetben vannak az AP-hez hasonló óriáscégek, amikor egyszerre kellene fenntartani a régi, még pénzt termelő gépezetet, és átállni az új körülmények között működő modellre. Az, hogy ez hírügynökségnek sikerül-e, a következő három évben dőlhet el.