Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Nem eresztenek gyökeret a sportlappiacon az egyes sportági magazinok. Két kiadvány kivételével valamennyi kezdeményezés eltűnt a süllyesztőben. A kiadói szakember szerint a szűk vásárlóréteg és az internetes szakportálok miatt maguk sem vágnak bele egy ilyen újság elindításába.

Munkatársunktól   |   szerk@lapkiadas.hu

Bár sokat beszélnek manapság a nyomtatott sajtó válságáról, a hírlapüzletek polcai dugig vannak a legkülönbözőbb témájú sajtótermékekkel. Érvényes ez a boltok sportszekciójára is. De ha kicsit figyelmesebben pásztázzuk e részlegeket, egyvalami biztosan feltűnik: hiányoznak, vagy csak elvétve találni a kizárólag népszerű labdás csapatsportok (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, röplabda) eseményeivel, összefüggéseivel a maguk mélységében foglalkozó, nagyközönségnek szóló színes, havi és/vagy heti magazinokat.
Az „átkosban” e sportperiodikák terén egyeduralkodónak számított a Labdarúgás című folyóirat, ez a rendszerváltás után Gól – Labdajátékok címen futott tovább, majd a kilencvenes évek elején megszűnt. Onnantól egyre-másra jelentek meg, s idővel tűntek el a különböző sportági szaklapok.
A Labdarúgás által hagyott űrt hetilapként – egymás után – a Foci, a Foci7, a Futball7 és a Football nevet viselő kiadványok igyekeztek betölteni. A közös bennük az volt, hogy döntően a hazai labdarúgással foglalkoztak, de kitekintettek a glóbusz egyéb történéseire is. Az 1993-ban indult, és egészen 2006-ig létező Focivilágnál viszont fordított volt az arány.
A lap aztán 2006 novemberében „átment” online formába, beolvadt az Origo sportrovatába, illetve a global-soccer.eu site-ba. Hivatalosan a print verzió szünetel.
Mások is próbálkoztak havi fociújságok megjelentetésével: 2004 és 2007 között, több kiadó gondozásában látott napvilágot a 6:3 Futballmagazin, ezzel párhuzamosan 2006-ban rövid ideig a piacon serénykedett a 90 Perc Futball­magazin, illetve megélt néhány számot a Fociláz is. Ma már mutatóban sincs egyetlen hasonló kiadvány sem.

Mozgásban
Hasonlóan zaklatott a kosárlabdát taglaló lapok sorsa is. Próbálkozott ilyennel a szakszövetség (Hunbasket, illetve Infókosár) és később mások is. Futott egy-egy lap Time Out, valamint Kosárlabda Magazin elnevezéssel, majd a sor folytatódott a Magyar Bascattal és a Basket Kosárlabda Magazinnal. A Basket online oldala 2008-ra három szám közreadását irányozta elő, 2009-re pe­dig kéthavonkénti megjelenéssel számolt – a honlap tanúsága (és személyes tapasztalatom) szerint azonban a 2008. decemberi lap volt az utolsó példány. Az okok iránt érdeklődni próbáltunk a ­ki­adóként feltüntetett Abakusz Plusz Kft.-nél, ám telefonon nem lehetett a céggel kapcsolatba lépni, és az elküldött elektronikus levelekre sem válaszolt senki.
Nehéz a kézilabdás lapok élete is.
A kilencvenes évek végén volt ugyan egy szépreményű kezdeményezés, az Átlövő című újság azonban hamar ki is múlt. Majd hosszú szünetet követően, 2007 februárjában színre lépett a női szakágat preferáló, színes Time Out magazin – ám négy szám után, 2008 tavaszán be is fejezte tündöklését.
„A kézilabda népszerűsítése és minőségi cikkek publikálása volt a cél – utalt a lap indításának motivációjára Hegedüs Márk, aki egy személyben volt a főszerkesztő és a kiadó is. – A fő problémát az jelentette, hogy a rendes napi munkám mellett kaptam egy igen komoly feladatot a kézilabdán belül, így főszerkesztő hiányában nem tudtam tovább kiadni a magazint. Maga a kiadás a magas előállítási költségek ellenére sem lenne probléma. Fontos lenne továbbá a szponzorok, hirdetők felkeresése. A terjesztői hálót is lehetne bővíteni, de újságos­standokhoz nem állt módunkban eljuttatni a lapot. Így is négyszáz előfizetőnk volt. Bíztunk abban, hogy ez a szám nő­het a szövetség támogatásával. Például úgy, hogy segít eljutni a csapatokhoz, vagy úgy, hogy segítségével a világversenyek hivatalos kiadványaiként jelenjünk meg. Sajnos egyik sem valósult meg.”
Hasonló sorsra jutott a vízilabda kulisszatitkait bemutató Vízivilág is. A megálmodó, dr. Megyesi Zoltán szerint azért tűnt jó ötletnek a magazin, mivel a póló az egyetlen hazai sikersportág, amelyet nem kezel nívójának megfelelően a honi média. Koncepciója szerint főleg azokon a településeken lett volna jelen, ahol élénk az úszó- és a vízilabdaélet, és abban bízott, hogy a sportolók, illetve a klubok adják az előfizetői és/vagy a vásárlói bázist.
„Jól fogadták, tetszett az olvasóknak a küllem és a tartalom, mégis alig vásárolták a lapot – mondta. – Fél év alatt mindössze két előfizető jelentkezett, és a kinyomott háromezer példány nyolcvan százaléka gyakran remittendaként jött vissza. Sajnos sokallták érte a 300-400 forintot, az érintettek inkább lefénymásolták a róluk szóló cikkeket. Ingyen nagyon sok helyen átvették volna. De egy ingyenes laphoz rengeteg hirdető kellene. Egy szám 1,6 millió forintba került, úgy gondoltam, hogy a fele a hirdetőktől, fele az előfizetőktől származó pénzből áll össze – túl szép elképzelés volt. Így a felhalmozódó negatív élmények hatására megszüntettem a lapot.”

Volley előfizetőknek
A hagyományos labdás csapatsportági sajtótermékek közül – kakukktojásként – a 2004 óta megjelenő Volley röplabdamagazin tartja magát egyedül a fronton. Igaz, árusoknál felesleges keresni, csak előfizetők kapják.
„Úgy gondoltam, a szakszövetség túlontúl is szakmai újságja mellett szükség lenne egy olvasmányosabb, képekkel teli kiadványra. Az elvégzett felmérés után amellett döntöttem, hogy az ötezer példányos utcai terjesztésű lap helyett egy ezerpéldányos előfizetéses és ­ki­adói terjesztéses magazint jelentetek meg – mondta az indulásról a kiadó-főszerkesztő Oszvald György. – Ma sajnos ugyanúgy egy helyben topogok, mint az első időszakban, éppen a saját magam jó szándékú korlátjai miatt. A továbblépéshez még több hirdetői pénzre lenne szükség. Igen ám, de amikor kiderül, hogy csak ezer példányban jelenik meg a kiadvány, és nem csak a 18–49 éves célcsoportnak szól, akkor köszönik szépen, de nem kérnek belőle. Én meg nem tehetem meg, hogy az utánpótlást vagy az idősebb röpiseket kihagyom a lapból. Jelenleg átlagosan havi 700 ezer forintba kerül egy szám, ennek töredéke folyik be a hirdetőktől, előfizetőktől. De még nem adom fel, csinálom tovább, mert szeretem annyira ezt a sportágat!”
Abban azért valamennyi nyilatkozó egyetértett, hogy a szaklapok életben maradása vagy megszűnése valójában a lehetséges fogyasztói tábor vásárlási szándékán múlik. Ami ma egyre inkább lanyhul, hiszen a rajongók, a meccsre járók az egyes sportági weboldalakon pillanatok alatt kielégíthetik információéhségüket. Főleg ez az oka annak, hogy a hazai sportlappiacot kiadványaival uraló Ringier Kiadó Kft. nem gondolkodik nyomtatott szaklap indításán.
„Olyannyira szűk az a fanatikus ré­teg, amelynek tagjai rendszeresen vásárolnának kedvelt sportágukról szóló minőségi lapot, hogy üzletileg nem éri meg ebbe beruházni. Még egy futballal foglalkozó kiadványba sem – mondta Domán Éva, a Ringier Sport Network-lapigazgatója. – Nagyobb terjesztettpéldány-számmal és nagyobb marketingaktivitás mellett bizonyára lehetne növelni az értékesített példányok számát, de szinte biztos, hogy ennek ki­adásai nem térülnének meg. Online-ban jóval költséghatékonyabban lehet ma már kiszolgálni a rajongókat.”