Komment

2010. 1-2. szám

2009: átkeltünk a sivatagon?

Egy év tizenkét pillanata

Hosszú, küzdelmes év áll mögöttünk, amelyet valószínűleg nem a hazai médiatörténet arany lapjain fognak emlegetni. Összeállításunkban a tizenkét hónap legemlékezetesebb eseményeit tekintjük át.


Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu


Január: indul a frekvenciaderbi
Az óév utolsó másodpercében hatályát vesztette a 2007 decembere óta tartó frekvenciamoratórium, amelyet a hivatalos indoklás szerint azért rendelt el a parlament, mert esélyt látott egy új médiatörvény elfogadására. (A tervezet benyújtása tavaly április közepén került le a napirendről, amikor az MDF és az SZDSZ után a Fidesz is kihátrált a másfél esztendeig ötpárti munkában készült anyag mögül.)
Egy, a moratórium lejárta előtt az Országgyűlés által szinte egyhangúlag meghozott döntés lehetővé tette volna, hogy – digitális vállalásokat téve – a ­tizenkét éve működő két országos kereskedelmi rádiónak ne kelljen újabb pályázaton megméretnie magát. A rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság a nyáron megsemmisítette – így alig pár hónap alatt kellett végighajszolnia az ORTT-nek a tendereztetést, amelyre a médiatörvény egyévnyi időt adott volna.
Ugyanilyen törvénysértésben van a médiahatóság most is: több, a két nagy frekvencia után kiosztott helyi koncesszió esetében nem indította meg a jogszabályban foglalt határidőig a pályázati eljárást. Ezek ügyében az a legnagyobb kérdés, hogy döntés születik-e róluk a parlamenti választás előtt, vagy már az új országgyűlési arányok alapján felálló testület mondja ki a végső szót esetükben.
A Helyi Rádiók Országos Egyesülete többször is jelezte: azt szeretnék, ha mindazok újrázhatnának, akik nem vétettek súlyosan a médiatörvény ellen, míg az ORTT a nyáron azt közölte: statisztikai adatokból kiindulva, egy-egy vételkörzet eltartóképessége alapján határoznák meg, hogy egy adott területen hány csatorna működhessen. Jelenleg azonban nem látszik nyoma, hogy elkészültek volna ezek a tanulmányok. A következő másfél évben mintegy hatvan rádiós műsor-szolgáltatási jogosultság jár le; ez az engedélyek egyharmadát jelenti. Megrostálhatja a kisebb adók piacát, hogy a médiahatóság végül a koncessziósdíj-rendszer áttekintése helyett csak átmeneti díjkönnyítésről döntött; e támogatási forma is csupán 2010 első felében alkalmazható (erről lásd írásunkat a 40. oldalon – a szerk.).

Február: tiszta lapot akarnak
A sajtótörvény átszabását kezdeményezte az Országgyűlésnél a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), amely vagy másfél tucat ponton változtatna a jogszabályon. A szakma legnagyobb szereplőit összefogó szervezet szövegszerű javaslatokat kíván letenni a parlamenti szakbizottság asztalára. Szerintük a lapnyilvántartással, a logók védelmével kapcsolatos elemeken éppúgy módosítani kellene, ahogy egyfajta átjárhatóságot kellene teremteni e jogszabály és a szabadalmi törvény között. A technikai értelemben számos ponton elavult­nak számító szabályozást javaslataikkal szeretnék hatékonyabbá, átláthatóbbá és a piaci viszonyoknak a mainál sokkal megfelelőbbé tenni.
„Kifejezetten el szeretnénk kerülni, hogy együtt kezeljék e jogszabály és a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosítását” – jegyezte meg Kázmér Judit MLE-elnök, hangsúlyozva, két külön iparágról van szó. A kezdeményezés előtt a szakmai szervezetnek saját soraiban is döntést kell hoznia: a nyomtatott vagy az írott sajtóra vonatkoztassák-e a jogszabályt. A különbség lényege, hogy míg utóbbi esetben az interneten megjelenő szövegeket is ebbe a körbe sorolnák, addig az előbbiben a világhálón közzétett audiovizuális tartalmakat egyértelműen a médiatörvény hatálya alá rendelnék.
Az egyesület elnöke nem sokkal később az ágazat versenyképességének fenntartását célzó sajtóalap létrehozásának szükségességéről beszélt. Elsősorban a kis példányszámú minőségi lapok juthatnának pluszforráshoz ebből a kasszából, de támogathatnák innen az olvasásranevelési programokat is. Összehasonlítási alapként említette, hogy Franciaországban évi 200, Lengyelországban és Norvégiában pedig 10-10 millió euróval járul hozzá az állam az ilyen programokhoz.
Sem a törvénymódosítás, sem a sajtóalap terén nem ért el áttörést a szakmai szervezet.

Március: indul a Sanoma-szabászat
Megrostálja a válság a piacot; a mainál sokkal kevesebb médiatermék biztosítja a nyilvánosságot két év múlva – jósolta egy szakmai tanácskozáson a Sanoma Budapest Zrt. vezérigazgatója. Cége tavalyi éve is bizonyította, hogy nem tévedett a topmenedzser, aki szerint a „kis piac, kis verseny” elve érvényes a hazai médiára, ráadásul az egy főre eső hetveneurós reklámköltés alig haladja meg a németországi harmadát.
Kevéssel korábban egy interjúban Szabó György azt mondta: azokról a kiadványokról mondanak le, amelyek sem most, sem várhatóan két-három éven belül nem hoznak „robusztus nyereséget”, így nem növelik, esetleg csak csökkentik a korábban felhalmozott tartalékalapot. Ennek ellenére a válságidőszakban sem számolnak veszteséges évekkel, azzal viszont igen, hogy a 2011–2012 fordulója után elért mélypontot követően kap majd a piac új hirdetői és olvasói impulzusokat. Jóslata szerint 2012-re térhet vissza a krízis előtti piaci környezet. Addigra kapun belül azt prognosztizálta, hogy a mostani húszról harminc százalékra ugranak az internetes, ötről pedig hétre-nyolc százalékra a televíziós bevételek.
A nadrágszíjszorításnak pedig akkor is nekilátott a társaság, ha a válság a Sanomát kevésbé érintette: Szabó György tavasszal még arról beszélt, hogy a zömmel heti- és kétheti lapokból álló portfóliójukban 6-8 százalékos ­mínuszok fordulnak elő, a glossyknál ­viszont nem ritka a harmadával zuhanó példányszám. Hivatalos közlések szerint a cég hirdetésibevétel-visszaesést kénytelen volt ugyan elkönyvelni, az olvasószám azonban nem csökkent.
Ennek ellenére meglehetősen kreatív módon járt el a Sanoma: a Sikket bezárták, a Marketing&Mediát eladták, míg a Figyelőt az április közepétől december végéig hivatalban lévő Krecz Tibor alakította olvasóbarátabbá. Utóda – immár nem megbízottként – az a Simon Ernő korábbi főszerkesztő-helyettes, aki a Krecz belépése előtti hónapokban irányította átmeneti emberként a lapot. Március elején, hatvanéves „születésnapján” pedig megújult a Nők Lapja.

Április: add ide a digit!
Lassabban és kevesebb adóval épül Magyarországon a digitális rádiózás és televíziózás hálózata, mint azt a koncessziót elnyert Antenna Hungária (AH) a pályázatában vállalta – nehezményezte a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH).
A földfelszíni sugárzás 3, a mobiltévé 8 százalékos lemaradása miatt piacfelügyeleti eljárást indított az NHH, amely végül a kiszabható bírság töredékével, negyvenmillió forinttal sújtotta az AH-t.
Pedig számos körülmény nem a műsorszóró cégnek volt felróható: a mobil-nagykereskedelem például azért nem ­indulhatott be, mert egyik maroktelefon-szolgáltató sem érdeklődött a lehetőség iránt, a közszolgálati adók pedig a Duna Tv kivételével tavasszal még nem kötöttek szerződést e szolgáltatásra az Antenna Hungáriával. (A DAB+-pályázaton alulmaradó Magyar Rádió ekkorra még el sem indította a közbeszerzési eljárást. A két új országos kereskedelmi rádió viszont megjelent az új platformon.)
A digitális műsorszórás terjedésének végül az adott lendületet, hogy májusban a két földfelszíni sugárzású országos kereskedelmi tévé is csatlakozott a rendszerhez, júniusban pedig az Magyar Televízió is leszerződött az AH-val. (Érdektelennek nyilvánította magát a Viasat3-at működtető társaság, amely a koncessziós pályázatban úgy szerepelt, mint épp ezzel a technológiával országossá váló tévécsatorna.)
A teljes hálózat kiépítésére mintegy 25 milliárd forintot költ az AH, amely azt ígérte, az év végére az ország 88 százalékát lefedi. Október végi adatok szerint 86 ezer darab, digitális adás vételére alkalmas eszköz volt a lakosságnál, ez azt jelentette, hogy az összes háztarás 2,3, míg a földfelszíni műsorszórással tévé­adást fogó lakások 10,2 százaléka volt képes ekkor digitálisan televíziózni. Október végén az illetékes parlamenti eseti bizottság vezetője bejelentette: megkezdik az egyeztetéseket, hogy 2010-ben helyi multiplexek is indulhassanak. Lapunk információja szerint a helyi műsorszolgáltatók szabad társulásán alapulna a rendszer.

Május: egy menetben a közmédia?
Magyar Tartalomszolgáltató Vállalat néven közmédiumkonszern létrehozását javasolta a Media Hungary konferencián az akkor már egy és negyed éve elnök nélkül működő Magyar Televízió ügyvezetője, Medveczky Balázs. A rövidítésében az általa irányított intézményre hajazó konglomerátum ötlete nem új: a négy év után újra nem választott egykori MTV-elnök, Rudi Zoltán is emlegette nyilvános szereplésen – csakhogy azóta született egy olyan médiatörvény-tervezet, amely közös felügyelőszerv alá vonta volna össze a Duna Tv-t, a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót, ­mint­egy intendánsi rendszerré alakítva az elnöki posztokat.
A kilencvenes években kifejlődött a hazai kereskedelmi média, most „erősítsük meg a legyengült, kiszolgáltatott közszolgálati pillért” – érvelt Medveczky, aki szerint így kisebb szervezettel, a tudást, a szakértelmet és az erőforrásokat megosztva, egységes sztenderdek alapján működve, „közös, de ütősebb” világhálós megjelenéssel tevékenykedhetnének a közmédiumok.
A Duna Televízió és a Magyar Rádió vezetőjét nem nyugtatta meg azon közlése, hogy az MTV nem „bedarálni” akarja a másik két intézményt, hanem egy nyolcéves finan­szírozási szerződés alapján, zárt­körű részvénytársaságként működő, a mainál erősebb érdekérvényesítési képességű konszern létrehozását szorgalmazza. A Duna Tv elnöke inkább az együttműködés elmélyítését javasolta, míg Such György, a Magyar Rádió elnöke azt mondta, nem a közeledést, hanem a felvetett módot tartja ördögtől valónak.
A képet árnyalja, hogy a Magyar Televízió 1600-1700 fős létszáma közel akkora, mint a Magyar Rádióé és a Duna Tv-é együtt, ám – anyagi nehézségekre hivatkozva – a Kunigunda utcai ­me­nedzs­ment jelentősen visszafogta saját gyártású műsorait, miközben (ezt finanszírozó költségvetési céltámogatás hiányában) nem tud lefaragni létszámából. Idén januárban az Index írt arról, hogy a Fidesz összevonná a közmédiumokat, valamint megszüntetné a Magyar Távirati Irodát. Utóbbit a párt cáfolta.

Június: Bors-üldözöttek
A hónap végén visszavonta a Bors megvételének engedélyezéséért benyújtott fúziós kérelmét a Blikket kiadó Ringier Kft., miután a Gazdasági Versenyhivatal előzetes álláspontja szerint a vásárlás esetén a médiacsoport erőfölényes helyzetbe kerülne a bulvárnapilapok piacán, „miközben az összefonódásnak nem voltak azonosíthatók olyan előnyei, amelyek a gazdasági erőfölény erősödéséből fakadó hátrányt ellensúlyoznák”. Mindezek alapján az összefonódás megtiltását helyezte kilátásba a versenyhivatal.
Az ügylet visszamondása után Mihók Attila Ringier-ügyvezető azt közölte: a reménybeli vevő és eladó közösen döntött úgy, hogy elállnak a tranzakciótól; ennek indokaként a megváltozott piaci körülményeket említette. A 2008 novembere óta húzódó ügylettel – a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) tavaly év eleji adatai alapján – két, összesen több mint 300 ezer példányban értékesített kiadvány került volna egy kézbe, míg a piac harmadik szereplője, a Napi Ász maradt volna független a maga 20 ezret épp meghaladó eladásával. A tranzakcióval egy évek óta húzódó védjegybitorlási ügy kárpótlási szakasza is a múlté lehetett volna, hiszen a Ringier korábban azért citálta bíróság elé a másik kiadót, mert az a Mai Napra emlékeztető néven forgalmazta a később Borsra keresztelt lapot.
A Ringier – amely Mihók Attila közlése szerint munkahelyük biztonsága érdekében inkább több munkával terheli alkalmazottait – kisebb innovációkkal vigasztalódhatott: elindította például a Blikk Nők Konyhát, a Nemzeti Sport Magazint, Neon.hu néven ifjúsági, a Pink.hu domain alatt pedig női portált bocsátott útjára. Megszüntette ugyanakkor a Tinát a kiadó, amelynek anyacége kivásárolta a német Bauert a magazinpiacon érdekelt Euromedia kiadóból. Ez utóbbi ügylet már nem volt a GVH ellenére. (A céget korábban fele-fele arányban tulajdonolták.) A Ringier-nek tavaly a magyarországi piac nehézségei és a forint gyengülése ellenére is sikerült négy százalékkal növelnie svájci frankban számított bevételét.

Július: sötétség déltől
Másfél hét eltéréssel 12-12 órányi képernyő-elsötétítésre ítélte a két országos kereskedelmi tévécsatornát délutáni kibeszélsőshow-ik miatt az ORTT. Mindkét társaság első reakciója az volt, perre viszik a szerintük túlzott mértékű szankciót. Az RTL Klub Mónika-show-ja és a TV2 Joshi Bharat című produkciója rég­óta szálka volt a médiahatóság szemében: a testület legfőképp azt kifogásolta, hogy délután, olyan időszakban mutatnak be szexualitással kapcsolatos beszélgetéseket vagy nyílt színi fizikai erőszakot, amikor nagy valószínűséggel szülői felügyelet nélkül ülnek a képernyő elé az iskoláskorú gyerekek.
A gyengébb nézettségű idősávban adásba kerülő műsorok konszolidálása érdekében a két tévécsatorna egymással és az ORTT-vel is konzultált, de a hatósági szerv végül elégtelennek ítélte a két társaság által vállalt önkorlátozást, így az év végén újabb súlyos büntetés elé kellett volna nézniük a cégeknek. A dolog végül azon bukott el, hogy szavazási patthelyzet alakult ki a testületben, így nem döntöttek az RTL Klubnak javasolt 54 órás és a TV2 ráncba szedésére előterjesztett 105 millió forintos büntetés ügyében. A két csatorna – noha kérték – koncessziósdíj-kedvezményt sem kapott 2009-ben, így továbbra is évi 1,8-1,9 milliárd forintjukba került a frekvenciahasználat. (A pénz a közmédia-támogatás, illetve a digitális átállás finanszírozását szolgálja, így ebből a kasszából hiányzott volna a kieső összeg.)
Megkapott viszont egy régóta kért lehetőséget mindkét adó: mentesítette ugyanis őket az ORTT műsor-szolgáltatási szerződésük azon vállalása alól, hogy nem indíthatnak tematikus csatornát. (Ezt egyébként a médiatörvény nem tiltaná.) A két televízió eddig nem élt a lehetőséggel – tulajdonosi körük viszont igen. Az RTL Klubban érdekelt IKO Kábeltévé Kft. tucatnyi adóból álló csatornacsaládot alakított ki mára, míg a TV2 tulajdonosa 2010 elején indította el a névhasználattal kapcsolatos jogi észrevételek miatt TV3 helyett FEM3-ra keresztelt, elsősorban nőket megcélzó csatornáját.

Augusztus: elment a Válasz
A hónap utolsó napján jelentették be a jobboldal egyik szellemi központjaként tekintett Heti Válasz értékesítését. Az Orbán-kormány idején, költségvetési forrásokkal kistafírozva elindított lapot 2004-ben vette meg a három magánszemély – Csák János korábbi Mol-vezérigazgató, Kékessy Dezső egykori párizsi magyar nagykövet és Szabadhegy Péter üzletember –, valamint a Heti Válasz Alapítvány közös tulajdonában lévő Sasliget Tanácsadó Kft. A kiadót 2008 januárjától több lépésben felvásárló Lantos Csaba az ügyleten szerzett nyereséget egészségügyi vállalkozásaiban fialtatja tovább, s „a lap beágyazottságának javulásával és a piac várhatóan erőteljes konszolidációjával” indokolta az eladást.
Az új tulajdonos, az Infocenter.hu Médiabefektetési Zrt. 51 százaléka Fellegi Tamás médiavállalkozóé, 49 százaléka pedig a dán DEFAP kockázatitőke-befektetési alap projektcégéé. A vásárló már ekkor sem rejtette véka alá, hogy jóval szélesebb médiaportfólió létrehozása a célja, s a változatlan szellemiséggel kiadni kívánt Heti Válasz megszerzése csak az első lépés az úton. (Az új tulajdonos később közel negyedmilliárdos tőkeemelést hajtott végre, valamint megkezdte a lap online változatának megújítását.)
Pár nappal később már a budapesti vételkörzetű Lánchíd Rádió megvásárlásáról jelentek meg hírek, aminek révén – az Advenio Zrt.-n keresztül – az egyik országos kereskedelmi rádiós pályázatban is érdekeltté vált Fellegi Tamás cége. (A Lánchíd–Advenio-szál okozott végül méretes médiakalamajkát, és váltott ki hosszas vitákat a médiahatóságban, mivel a testület elnöke és SZDSZ delegálta tagja is kifogásolta, hogy nem rendezték a pályázati kiírásban foglaltaknak megfelelően az összeférhetetlenség ügyét.)
Hetekkel később egy igazi nagy falattal „hozták hírbe” az alig pár hónappal korábban alapított részvénytársaságot: október végén jelentek meg hírek arról, hogy az Infocenter.hu megszerezné a Telekom-csoporthoz tartozó Origo portált.

Szeptember: lapot húztak, lapot dobtak
Arculat-, struktúra- és méretváltást jelentett be a Metropol hírújság; Hivatal Péter vezérigazgató 10-15 százalékos példányszámemelést is prognosztizált. Az új szerkezetű tartalom pillérei közé sorolta a hírek és hátterek mellett a sportot, a szórakozást és a mellékletek rendszerét, s jelezte: a január negyediki méretváltoztatással akár nyolc vagy ennél is több oldallal nőhet az egyes tartalomtípusokat a korábbiaknál sokkal markánsabban elkülönítő lap terjedelme.
Van mit védelmeznie a Metropolnak: az anyagcégen belül elsők a maguk 28 százalékos piaci részesedésével, de azzal is, hogy versenytárs nélkül vannak jelen. Talán ennek is tudható be, hogy merészebben kísérleteznek, s a cseh testvérlap után a világon másodikként Magyarországon lépik meg a méretváltást – ráadásul ez a reform Csehországban nem párosult a tartalom átalakításával. A sokkal több saját anyagot tervező menedzsment a korábbi létszámmal dolgozik; a személyi állomány bővítése helyett szemléletváltáson megy át a csapat – közölte Izbéki Gábor főszerkesztő, aki nem rejtette véka alá: az itthoni kiadás valamivel komolyabb hangvételű, mint a világ mintegy száz nagyvárosában megjelenő testvérei. (A megújult lapról lásd cikkünket a 26. oldalon – a szerk.)
Lemondott viszont vasárnapi lapjának elindításáról a Népszabadság. Korábban leigazolták főszerkesztőnek a Figyelőtől Martin József Pétert, szerkesztőnek pedig – házon belülről – Várkonyi Ivánt és a HVG-ből ismert Lőke Andrást, akik a terv zátonyra futása után távoztak a cégtől. A döntést a kiadó a piaci körülmények megváltozásával indokolta.

Október: pénzkeresés és hiénavadászat
Fizessenek a továbbítók is a tartalomért, hiszen nem ők termelik, de pénzt szereznek a révén – vetette fel egy konferencián a magyarországi Ringier-cég első embere. Mint mondta, van példa ilyen megosztásra, hiszen a kábel- és a műholdas televíziócsatornák esetében már működik ilyen rendszer. Mihók Attila azt hangoztatta: gazdaságilag még mindig a „print láb” tartja el a kiadók internetes tevékenységét, így éppen az okoz gondot, hogy az utóbbi években megcsappant a nyomtatott lapokból származó bevétel. Miközben a saját bevételeiből fennmaradni még nem képes online finanszírozására szolgáló pénzek így lassan elolvadnak, alig akad, aki hajlandó fizetni a tartalomért, ráadásul mindig lesz olyan portál, amely – a nagyobb látogatószám reményében – ingyen adja majd a tartalmat.
„Ha a társadalom számára fontos lesz az, hogy minőségi tartalmakat kapjon az interneten, akkor valamilyen elmozdulás kell” – tette hozzá, megtoldva ezt azzal, hogy ha kevesebb a pénz, az orgánumok nem tudják tartani a megszokott színvonalat. Különösen, hogy a magas költségek miatt kevéssé versenyképes a hazai médiaágazat, így a nyomtatott lapok példányszám-csökkenése idején már csak azért sem lehet nagyobb bevételre szert tenni, mert egy, a kiadó számára érezhető bevételt hozó áremelést nem visel el a piac.
A Ringier két ismert arca is síkra­szállt ősszel a kiadói pozíciók védelmében. Papp Gábor, a Blikk-csoport lapigazgatója az anyagaikat nem tiszta forrásból beszerző médiumok elleni közös fellépésre hívott fel, mondván, ha a hiénák megfojtják a híreikhez tisztességes úton jutó orgánumokat, egy idő után ellopni sem lesz mit. Hozzátette, vonatkoznak ugyan szabályok erre a területre, de könnyű azokat „kreatívan” kezelni.
Máth András kutatási igazgató a hónap elején azt vetette fel a Grabowski Kiadó hirdetési konferenciáján, hogy a kiadóknak közös ajánlatban kellene bemutatniuk, melyek a print médiában elhelyezett hirdetés előnyei. „A nyomtatott média haláláról rendszeresen jelennek meg hírek, arról viszont, hogy a hirdetők számára legfontosabb, 18 és 49 év közötti korosztály 36 százaléka előző nap nem kapcsolta be a tévét, már nem hallani” – hozott egy erős érvet.

November: Danubius-búcsú, Sláger-vég
November 18-ának utolsó másodpercében elbúcsúzott a hallgatóktól a Danubius és a Sláger Rádió, mivel – tizenkét éterben töltött esztendőt követően – alulmaradtak a médiahatóság által kiírt frekvenciapályázaton. A döntéshozatal során a testületbe Fidesz-, KDNP-, illetve MSZP-jelöléssel bekerült tagok mondtak igent, az SZDSZ delegáltja nem vett, Majtényi László elnök pedig nem vehetett részt ebben a körben. Utóbbi tiltakozásul másnap – november végi hatállyal – lemondott tisztségéről. Helyére, akárcsak a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöki posztjára, mindeddig nem sikerült új embert jelölni.
Mindkét frekvenciáját vesztő adó tulajdonosa bíróságon támadta meg az ORTT döntését; érvelésük szerint olyan induló nyert előttük, amelyet ki kellett volna zárni a versenyből. Egyik indokuk szerint például irreális üzleti tervet nyújtottak be a későbbi győztesek, márpedig a „licit” szabályai szerint egy fix alapdíj felett a nettó árbevétel vállalt szá­zaléka fizetendő.
A Danubius január 5-én első fokon már pert nyert a médiatestület és a korábbi frekvenciáját elnyerő Advenio Zrt. ellen, a bíróság azonban sem a Class FM-et működtető társaság koncessziós szerződésének semmisségét nem mondta ki, sem a megállapodás felbontására nem kötelezte az ORTT-t. (A szóbeli indoklás szerint ebben az eljárásban sem a sugárzási engedély felmondását nem írhatja elő, sem az üzleti terv valószerűségét nem vizsgálhatja a bírói fórum.) Január 19-én hasonló eredménnyel zárult első fokon a Sláger Rádiót működtető cég által kezdeményezett per is.
Indulásakor a két új adó jóval kevesebb hallgatót mondhatott magáénak, mint a távozó elődök; érdekképviseletük közlése szerint a közönség átrendeződésének nyertesei a helyi rádiók voltak, sokan ugyanis kipróbálták vagy a korábbinál gyakrabban hallgattak bele adásukba. A helyiek szerint ahhoz, hogy rugalmasan és súrlódásmentesen fusson le egy ilyen átállás, legalább hat-nyolc hónapra van szükség, ehhez képest a két „nagy” koncessziójának lejárta előtt nem egészen egy hónappal döntött az ORTT arról, mely cégek használhatják tovább a hullámsávokat.

December: összefogtak a régió médiahatóságai
Együttműködési fórum létrehozásáról írtak alá megállapodást a közép-európai médiahatóságok képviselői Prágában. Az egy évvel korábban Budapesten elfogadott magyar–román egyezményhez csatlakozott a lengyel, a cseh, a szlovák és a szerb társszerv. A szerződésben az szerepel: ésszerű keretek között tovább bővíthető az együttműködő államok köre.
A közös fellépés lényege, hogy a résztvevők hangolják össze monitoringtevékenységüket, illetve hogy a mostaninál jóval gyorsabban intézzék a határon átívelő ügyeket érintő panaszokat. Ez utóbbi volt a 2008 végi magyar–román megállapodás kiváltója is: a skandináv országok és Nagy-Britannia médiahatóságának példájára gyorsítani kívántak azokon az ügyeken, amikor jellemzően egy adott államba, de külföldről érkezik a panaszos bejelentés.
A kérdés éppen a tematikus csatornák térnyerésével vált aktuálissá, hiszen a magyarországinál alacsonyabb bérköltségek és koncessziós díjak miatt több tévé is a határon túlról vagy magát külföldön regisztrálva szór adást magyar nyelven, egyértelműen egyetlen államra fókuszálva. A legtöbb ilyen csatorna ­romániai lajstromozással készít Magyarországra szánt műsort. (A helyzet egyolda­lúságát jól mutatja, hogy 2008 novem­berében az hangzott el egy ORTT-ülésen: a magyar félnek is kellene valamit vállalnia, mert a megállapodás szövegtervezete csak a román audio­vizuális tanácsra róna feladatokat.)
A regionális médiahatóság-összeborulás korlátozott volta egyetlen tévéadónak jöhet jól, mégpedig az évek óta az élbolyban szereplő Viasat3-nak. A csatorna ugyanis tavasszal átjelentkezett a magyar alól a brit joghatóság alá – odáig viszont csak a hosszadalmas hagyományos úton ér el az ORTT keze. (A tulajdonos másik három magyar nyelvű adója, a TV6, a Viasat Explorer és a Viasat History amúgy is londoni licenccel indult.) A Viasat3 – azóta hivatalából távozott – vezérigazgatója gazdasági okokkal magyarázta az átjelentkezést, aminek racionális voltát a médiahatóság elnöke is elismerte. Az ORTT egyébként elutasította a csatorna által tett egyezségi ajánlatát, így bíróságnak kell arról döntenie, mennyit kell kifizetnie az adónak a médiahatósági szankciók után még le nem rótt több tízmillió forintból.