Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

A hagyományos, nyomtatott lap és az internetes híroldalak előnyeit egyesítő, hordozható, jól áttekinthető, minden előképzettség nélkül azonnal használható, gyakran frissülő elektronikus újság lehet az idei év médiapiaci slágere. A baj csak az, hogy eddig még nem látszik az a készülék, formátum, amelyik gyorsan sikerre tudná vinni a koncepciót. Hosszan várakozni pedig nincs idő, mert közben kivérzik a médiaipar.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A médiapiac egésze a csökkenő bevételek miatt szenved. A nyomtatott lapok hirdetési bevétele tavaly súlyosan visszaesett (nagy részben, de nem kizárólag a világgazdasági válság miatt), s míg a fejlődő világban még növekszik, a legfejlettebb országokban már mérséklődik az olvasók száma is. Noha a webes „újságokat” sokan olvassák (vagy inkább látogatják), az eltérő hirdetési modell miatt azok nem képesek pótolni a hagyományos médiából kieső bevételeket.
Rupert Murdoch, a világ egyik ­leg­befolyásosabb médiamágnása, a News Corp. tulajdonosa ugyan több alkalommal is határozottan kiállt az eddig ingyen elérhető online lapok fizetőssé tétele mellett, de az ilyen drasztikus korlátozások eredménye kétséges. Az elmúlt évben készült felmérések sorra azt az eredményt hozták, hogy az internetezők elutasítják ezt a megoldást. Kevesen lennének csak hajlandók olyasmiért pénzt áldozni, amit eddig ingyen is megkaptak. Ha a meglévő, ingyenes csatornák használatáért nem lehet pénzt kérni, érdemes elgondolkodni más, eleve fizetős digitális csatornák bevezetéséről. Ez az oka, hogy a ­ki­adók többsége fokozott izgalommal követi az e-olvasók körüli fejleményeket.
Egyre többen vélik úgy, az e-olvasó–e-újság lehet a nyerő páros. A modell alapja az 1902-ben piacra dobott ­Gil­lette önborotva. Aki megveszi a borotvát, a jövőben csak az ahhoz kialakított, speciális pengéket vásárolhatja. A módszer azóta számtalan terméknél bevált, és forradalmi változást hozott a médiaipar bajaihoz sok tekintetben hasonló problémákkal küszködő zeneiparban is.
Természetesen az iPod–iTunes párosról van szó. Korábban a zenekereskedelem vezető formátuma a CD volt. Merev formátum, amely csak csomagban kínálta a zenét (egyetlen számot nem lehetett megvenni), a legnépesebb vásárlóréteg (14–24 évesek) számára túl drágának bizonyult, ráadásul nehézkes volt a terjesztés, és megoldatlan a másolásvédelem.
Ezzel szemben az Apple egy megfizethető árú készülékcsaládot (iPod) és a zenevásárláshoz kialakított virtuális áruházat (iTunes) hozott létre. A zeneszámokat pedig darabonként (tehát nem csomagban), általában 99 centért kínálja, s a vásárlás és a „termék” letöltése rendkívül egyszerű.
Az elektronikus napilapok és magazinok piaca egyelőre még nagyon messze van mindettől. A Sony ugyan már 2006-ban kirukkolt egy mutatós e-olvasóval, amelyet számos kínai klón, illetve a kisebb gyártók hasonló elven működő modelljei követtek, ezek azonban nem rendelkeztek nagy, központosított szoftverháttérrel (könyv, újság). Áttörést végül az Amazon 2007 végén bemutatkozó olvasója, a Kindle hozott. Ez a készülék ugyanis közvetlenül, vezeték nélküli kapcsolattal csatlakoztatható az Amazon több százezer e-könyvet kínáló elektronikus áruházához, ahonnan másodpercek alatt, kedvező áron tölthetők le kiadványok.
Két év kellett ahhoz, hogy az Amazonnal a könyvpiacon már a kezdetektől versenyző Barnes & Noble megjelentesse saját e-könyv-olvasóját. A 2009 karácsonyára piacra dobott Nook néhány részletében ugyan eltér a Kindle-től, a koncepció azért nagyon hasonló. Időközben a Sony is felismerte, hogy az e-olvasók csak az olvasnivalóval együtt értékesíthetők, ezért saját könyves háttér felépítésébe kezdett.

A könyvolvasó még nem újságolvasó
Bár az e-könyv-olvasókat forgalmazó cégek beszámolói egyre komolyabb eladásokról szólnak, ezek a készülékek még mindig csak egy szűk réteg játékszeréül szolgálnak. Az általuk hozzáférhető kötetek száma még 5 százalékát sem teszi ki a teljes könyvpiacnak.
Még ennél is kisebb az e-olvasókon elérhető újságok piaca. Bár a legnagyobb (többnyire amerikai és brit) lapok mind készítenek a legismertebb e-olvasókra letölthető kiadást, ezek közel sem nyújtanak teljes élményt. (A kritikusabb hangok szerint az e-readerön megjelenő sajtótermékek egyesítik a hagyományos és az online lapok hátrányait.)
Tény, hogy az átlagos könyvoldalnyi felületen – a legtöbb e-olvasó ekkora kijelzővel készül – nem lehet a hagyományos módon újságot olvasni. Nem lehet nagy felületet áttekintve böngészni, hanem lapozni kell. Ez pedig az E-Ink technológiára épülő olvasók – ilyen mind a három népszerű készülékcsalád – gyengéje. Technológiai okok következtében a lapozás egy kis várakozással jár, ami még éppen elviselhető egy könyv olvasásakor, de rettentően frusztráló egy újság gyors (gyorsnak szánt) átfutásakor. A viszonylag kis oldalak miatt kifinomult tördelést, tipográfiát sem lehet készíteni, s a jelenlegi e-olvasók kijelzője nem tud színeket megjeleníteni, vagyis igencsak korlátozott a „felhasználói élmény”. Az e-olvasó nem internetes böngésző. Szó sem lehet tehát a tartalom folyamatos frissítéséről (az e-újságok általában csak naponta frissülnek), és „kifelé”, a webre mutató linkeket sem lehet alkalmazni.
Mindezen problémák ismeretében érthető, hogy egyes, a válságból kiutat kereső kiadók szeretnék a számukra kedvező irányba terelgetni az e-olvasók fejlesztőit. Az elmúlt évben rendszeresen lehetett hallani a világ egyik legnagyobb lapkiadója, a 15 napi- és 49 hetilapot megjelentető Hearst Corporation készülő „csodafegyveréről”. A 2010 elején a világ legnagyobb szórakoztatóelektronikai vásárán, a Consumer Electronic Show-n (CES) végre bemutatták a kifejezetten a korszerű újságolvasásra kifejlesztett eszközt, a Skiff olvasót.
Ez a készülék valóban sokban különbözik a többi, eddig megismert e-olvasótól, mivel nem egy nagyobb méretű kézi számítógépre (PDA) emlékeztet, hanem egy vékony, csaknem 30 centiméter átmérőjű, rugalmas, hajlítható lap. A Skiff felbontása igen jó, a nyomtatott lapokéhoz hasonló, bonyolult elrendezésű oldalak megjelenítésére is alkalmas, egyetlen feltöltéssel pedig napokig működőképes marad.
Persze a Skiff számos vonzó tu­lajdonsága ellenére sem tökéletes. A leg­nagyobb baja természetesen az, hogy még nem lehet kapni, de az is komolyan behatárolja lehetőségeit, hogy nem alkalmas színek és mozgókép megjelenítésére.
Elképzelhető, hogy az e-olvasók vetélkedésének egy kívülről érkező játékos, az iSlate, az Apple január végén (lapzártánk után néhány nappal) bemutatásra kerülő táblagépe vet véget. Az egy éve keringő, de az utóbbi hetekben rendkívül intenzívvé váló pletykák szerint a készülék nem egyszerűen egy billentyű nélküli (érintőképernyős) komputer, hanem inkább egy 25 centiméter képernyő-átmérőjű „óriás ­iPhone”. A hírek szerint ugyanis a speciális monitor hasonló, intuitív módon működik majd, mint az iPhone kezelőfelülete.
Mivel az iSlate belsejében egy „igazi” számítógép működik, mindent tudni fog, ami egy korszerű multimédiás eszköztől elvárható. Ezzel a kiadóknak, akik az ­iSlate-en kívánják termékeiket megjelentetni, új kihívással kell szembenézniük. Nem elég megfelelő méretre optimalizált oldalakat készíteniük, újfajta, multimédiában gazdag anyagokkal kell „belakniuk” az iSlate-et. Újabb média­platform születik.

A vas nem elég
Ahogy már megszokhattuk, az Apple nemcsak készülékeket gyárt, hanem gondoskodik azok „etetéséről” is. Az ­iSlate-re is nyilván az Apple Store-on keresztül lehet majd tartalmat és új alkalmazásokat letölteni. Jó esély van tehát arra, hogy az Apple a zeneipart követően a médiapiacon is kulcspozíciót szerez.
Már most, az év legelején jól látszik, hogy az elmúlt esztendők készülődése után idén teljes erővel beindul a verseny a hordozható újságolvasók piacának megszerzéséért. Bár sokan már látatlanban is az iSlate-et állítanák a dobogó tetejére, biztos befutó még nincs. Elképzelhető, hogy nem is egyetlen győztes lesz. Bizonyára akadnak majd, akik örömmel használják a mindent tudó multimédiás táblagépeket, mások viszont inkább az egyszerűbb, könnyebb (és olcsóbb), utazás közben praktikusabb olvasót választják.
Akármi lesz is az eredmény, a lapkiadóknak fel kell készülniük egy vagy több új eszköz használatára, és meg kell vívniuk csatájukat az új platformok tulajdonosaival egy reális bevételmegosztási rendszer kialakításáért.